ZETApress

hírportál

Borsos Örkénynél

Borsos Miklós grafikái láthatók szeptember 7-én, szombatig a Szent István körúti CULTiRiS Galériában. Az Örkény István Könyvesbolt I. emeletén látható különleges tárlatot Bereczky Lóránt művészettörténész tegnap este 17 órakor nyitotta meg. Nem ez az első alkalom, hogy Borsos Miklós (1906 ? 1990) hagyatéka újabb kincsekkel bővül.

A lezártsággal folyton csak kacérkodó életmű ismét gazdagítja kulturális ismeretünket. Különleges körülmények között ? egy családi bútor legrejtettebb búvóhelyéről ? érdekes, szemet gyönyörködtető grafikák kerültek napvilágra. A vázlatszerű mázolt ötletrögzítések, és a finom kidolgozású precíz tusrajzok egyaránt igazolják, hogy egykori alkotójuk a humanizmus kreatív képviselőjeként elmélkedett, végezte csodálatra méltó feladatait.

Az előkerült grafikákat ? az örökösök és a tulajdonosok jóvoltából ? a CULTiRiS Galéria nagy örömmel vette gondozásba és különös tisztelettel és a képzőművészet iránti elfogultsággal vállalja bemutatásukat, értékesítésüket az Örkény István Könyvesboltban ? mondta el Képessy Bence kurátor. A Borsos portré Szalay Zoltán felvétele.

Borsos Miklós

A szobrász, éremművész, grafikus 1906. augusztus 13-án született az erdélyi Nagyszeben városában. Családja 1916-ban Győrben telepedett le. Képzőművészeti tanulmányait ? önképzés keretében ? a győri bencés gimnázium diákjaként kezdte. Eredetileg festőnek készült, első akvarelljeit VI. osztályos gimnazistaként festette. A gimnáziumot nem fejezte be, hanem elkezdett aranyművességet és vésnökséget tanulni. Jelentkezett a képzőművészeti főiskolára, de nem sikerült a felvételije, ezért Firenzébe ment. Hazatérése után a Képzőművészeti Főiskolán anatómiát tanult, majd újabb tanulmányútra indult Olaszországba és Franciaországba. Első kiállítása 1931-ben volt.

A képek mellett egyre több domborművet is készített. 1941-ben, a Tamás Galériában egy ötven darabból álló szoborkollekciót mutatott be. 1943-ban az Ernst Múzeumban állított ki Barcsay Jenő, Dési Huber István, Gadányi Jenő, Pálffy Péter társaságában. 1945-ben Győrből Budapestre költözött. Tagja lett a Művészeti Tanácsnak. 1946-tól az Iparművészeti Főiskolán tanított, de 1960-ban ? miután idealistának és nacionalistának bélyegezték ? megszűnt az állása. Ekkortól illusztrátorként dolgozott és a Szépirodalmi Kiadótól kapott megbízásokat. Illusztrálta többek között Arany János, Ady Endre, Illyés Gyula, Babits Mihály műveit. Éremművészettel is foglalkozott, megörökítette neves kortársait. 1966-ban sikeres résztvevője volt a Velencei Biennálénak.

1968-ban a Győri Műcsarnokban, 1976-ban a Múzeumi Képtárban volt önálló tárlata és a Magyar Nemzeti Galériában nyílt nagyszabású gyűjteményes kiállítása. 1979-ben Győr városa díszpolgárává fogadja és a Győr városának ajándékozott műveiből Káptalandombon állandó kiállítása nyílt. Munkásságának elismeréseként Munkácsy Mihály- és Kossuth-díjat kapott, elnyerte az Érdemes és Kiváló művész címet, Carrara város szobrászati díját, a Premio Carrarát, valamint az első Országos Érembiennále nagydíját, a Ferenczy Béni-díjat. 1990. január 27-én 84 éves korában hunyt el Budapesten.

Szóljon hozzá!