Végképp eltörölni…?
A fenti címmel nyílt kiállítás tegnap este az OSA Archívum Centrális Galériájában. A július 28-án, vasárnapig látható kiállítás kurátora Kende Tamás történész, megnyitotta Péterfy Gergely író.
A tárlat nem plakátkiállítás, noha mintegy 300 olyan plakát és hirdetmény látható, amelyek az 1949 és 1989 közötti korszakban születtek: a pártállami korszak politikai propagandájának dokumentumai, a követendő életformát, közerkölcsöt, életmódot hirdető poszterek, illetve a korszakban bemutatott filmeket vagy más kulturális eseményeket propagáló hirdetmények.
A plakátokhoz kapcsolódó filmválogatás az 1949-es sztálinista alkotmány elfogadásától az 1980-as évek közepéig szemlézik az új ?szocialista? rendszert éltető, a szocialist építőmunka meghitt családias idilljét, folyamatos sikereit ünneplő dokumentum- és propagandafilmekből. Végül a kiállítótérben elhelyeztük az alaptörvény korabeli asztalát, amelyen brossúrák, népszerűsítő kiadványok, előadások, ünnepi szónoklattervezetek magyarázzák az új sztálini alkotmány forradalmi jelentőségét. A kiállított dokumentumokat a 2010-ben elfogadott Nemzeti Egyetértés Nyilatkozata, és a 2011-ben elfogadott Nemzeti Hitvallás passzusai színesítik.
E kiállítás kapcsán is sokakban felmerülhet három ellenvetés. Az egyik: a kiállítás farce. Viccet csinál az 1989-ben letűnt pártállami diktatúrából, amely oly sokaknak okozott kitörölhetetlen szenvedést. És viccet csinál a jelenből, amely sokak szerint szintén nem tréfadolog. Erre a kiállítás egyik plakátjának szövege a válaszunk, amit alább megpróbálunk részletesebben is megindokolni: Vegyük komolyan!
A másik lehetséges kifogás: a kiállítás hamis, nosztalgikus visszatekintés. Rendezői azt próbálják elhitetni, hogy a rendszer, amelytől a 2010 óta épülő Nemzeti Együttműködés Rendszere elhatárolja magát, politikai és erkölcsi értelemben jobb volt, mint a most épülő. Hogy a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata és a Nemzeti Hitvallás azért akarja feledtetni a második világháborútól a rendszerváltásig tartó korszakot, mert fél az összehasonlítástól. Ez az értelmezés távol áll tőlünk/vagy Mi sem áll távolabb tőlünk, mint ez az értelmezés.
A harmadik lehetséges ellenvetés az előzőnek a fordítottja. A jelenlegi kormány politikáját ellenzők körében elterjedt nézet, hogy ma ugyanolyan egyszemélyi/egypárti, tekintélyuralmi rendszer, diktatúra épül, mint amilyen az 1989 előtti Rákosi- és Kádár-rendszer volt. A kiállítás ezt a vélekedést próbálja alátámasztani azzal, hogy az új rendszer alapító szövegeit összefüggésbe hozza az 1945 utáni diktatórikus korszak vizuális emlékeivel.
