ZETApress

A Kieselbach Galéria ma megnyílt kiállításán kerül először a nagyközönség elé a legendás Bedő-gyűjtemény. Bedő Rudolf örökösei a Kieselbach Galériát kérték fel arra, hogy végezze el a kollekció tudományos feldolgozását, munkájának eredményét egy reprezentatív kötet formájában publikálja, s a kollekció körültekintő értékesítésével keresse meg az egyes műtárgyak számára a legméltóbb helyet.

Bedő Rudolf (1891 ? 1978) műgyűjteménye

A kiállítás és a közeljövőben napvilágra kerülő album szervesen illeszkedik a Galéria évtizedes hagyományaiba. Kieselbach Tamás 1996-ban és 1999-ben, két vaskos kötetben jelentette meg saját gyűjteményét, míg a Radnai-kollekciót bemutató könyvet 2005-ben adta ki. E mintaadó köteteken kívül az elmúlt egy évtizedben számos magángyűjteményes kiállítás megrendezése is a nevéhez fűződik.

A titkos gyűjtemény láthatóvá válik

A háttérben maradó, rejtőzködő műgyűjtők közé tartozott Bedő Rudolf. Lenyűgöző minőségű és rendkívüli bőségű műtárgyanyagát mindeddig szinte senki sem láthatta hasonló gazdagságban. Sosem tört ismertségre: halkan, de végtelen elszántsággal fejlesztette gyűjteményét, mely a XX. századi magyar festészet korszakos jelentőségű darabjait és az iparművészet remekműveit éppen úgy magában foglalta, mint a nemzetközi régi mesterek alkotásait.

Igazi nagypolgári gyűjteményt hozott létre, mely egyedüliként vészelte át máig a XX. századi magyar történelem megpróbáltatásait. A történelem viharai, a szocializmus hosszú évtizedei és az azt megelőző vészkorszak eseményei természetesen a Bedő-gyűjteményt is megtizedelték, ám mindezek dacára a ma is látható műtárgyanyag kiemelkedő jelentőségű maradt.

A nagybányai mecénás

Az apai örökség révén a tízes évek végétől kezdve vegyi és festékgyárat működtető Bedő Rudolf Nagybányán alapozta meg gazdasági vállalkozását és gyűjtői pályafutását. Művészi érdeklődését jelzi, hogy 1923. körül festészeti tanulmányokat is folytatott Thorma János keze alatt, akinek egyik legszebb alkotását e mostani kiállítás is a közönség elé tárja. Bedő amatőr fényképész is volt, művészi kvalitású fotóiról ismerjük Nagybánya természeti környezetét, a festményekről jól ismert erdélyi tájat.

A művészek barátja

Bedő Rudolf mindig igyekezett baráti kapcsolatot kialakítani kedvenc művészeivel. Így általában módja nyílt elsőként, a legszebb műveket kiválasztani a frissen elkészült alkotások közül. Nem csupán a leghíresebb, már beérkezett festőkre koncentrált, hanem különös érzékkel figyelt fel a fiatal tehetségekre. Nevéhez fűződik többek között Jándi Dávid (1893?1944) felfedezése is, akinek évtizedeken át legnagyobb támogatója és vásárlója volt.

Finom ízlés és önálló értékítélet

Bedő Rudolf egyike volt a legszélesebb érdeklődési körrel rendelkező 20. századi gyűjtőknek. Szinte csupán a világhírű Nemes Marcell említhető párhuzamaként, akinek kollekciója a fiatal Bedő Rudolfra egykor óriási hatást gyakorolt. Mindketten nagy kedvvel illesztették a kortársaik festményeit, magyar modernizmus remekműveit az antik műalkotások mellé, s abban is azonos utat követtek, hogy gyűjtőszenvedélyük alig ismert műfaji korlátokat. A festészet a szobrászat és az iparművészet köréből is remekműveket választottak kollekcióikba. A kiállításon bemutatásra kerülő válogatás jó illusztrálja a Bedő-gyűjtemény jellegzetes vonásait.

A mecénás

Bedő a harmincas évektől kezdve folyamatosan vásárolt a legújabb irányzatok képviselőitől is. Csak csodálni lehet azt a kvalitásérzéket és frissességet, ahogy a legfiatalabb generáció tehetségeit felfedezte magának. Így tett szert kitűnő darabokra Bálint, Korniss vagy éppen Hincz Gyula és Rozsda Endre munkái közül. A 104 éves Lossonczy Tamás kiemelkedő korai lapjai is most bukkantak elő a gyűjteményből.

A fiatal művészek rendszeres támogatása Bedő Rudolf szívügye volt. Az Ámos házaspár esetében ez a segítség nem egy esetben a túlélést és a további munka lehetőségét jelentette. A harmincas évek közepétől szinte az egyetlen állandó mecénásuk volt. A Bedő-hagyatékban található levelekből arról is értesülhetünk, hogy leghűségesebb gyűjtőjük támogatása tette lehetővé számukra az annyira vágyott párizsi utazást és a személyes találkozást Chagallal.

Kádár Béla legnagyobb gyűjtője

Rendkívül figyelemre méltó, hogy Bedő kifinomult ízlését és önálló értékítéletét nem terhelték azok az előítéletek, melyek az idők folyamán megosztották a magyar modernizmus hagyományát. Bedő Rudolf finoman iskolázott szeme még egyben látta ezt a világot: ugyanúgy nagyra tartotta és támogatta Kádár Bélát, mint például Ámos Imrét és Anna Margitot. Kádár Béla életművéből páratlan kvalitású és nagyságú gyűjteményt állított össze, sőt ő maga rendezte a festő 1971-es, a felfedezés erejével ható életmű-kiállítását is. Jelentősen hozzájárult Kádár nemzetközi hírnevének megalapozásához, hiszen a külföldi tárlatokra is tőle vásároltak és kölcsönöztek alkotásokat.

A gyűjtemény koronája

A művészettörténeti tanulmányokat is publikáló, enciklopédikus műveltségű Bedő Rudolf szenvedélyesen vonzódott a műalkotásokhoz. Személyes kedvence Rippl-Rónai József főműve volt, mely mindig kitüntetett helyen szerepelt kollekciójában. A páratlan szépségű Karcsú nő vázával című festmény nem csupán a legjelentősebb, magántulajdonban lévő Rippl-Rónai kép, de egyben a modern magyar festészet egész történetében is kiemelkedő jelentőséggel bír: olyan alkotás, mely a világ valamennyi múzeumában kitüntetett helyen szerepelhetne.

A kép, s a rajta feltűnő, igéző eleganciájú hölgy Rippl-Rónai életében kitüntetett szerepet játszott. A festő emlékirataiban ez az alkotás és életnagyságban ábrázolt modellje, egy párizsi festőnő egyaránt feltűnő hangsúllyal szerepel. Az sem véletlen, hogy Rippl-Rónai haláláig magánál tartotta a művet, soha nem akart megválni tőle. A festmény nem csupán művészi kvalitásai miatt, de érzelmi okokból is közel állt alkotójához: egy fiatalkori, de soha sem feledhető szerelem emlékét idézte meg számára.

Különleges bemutatás

A Kieselbach Galéria különleges módon idézi meg Bedő Rudolf kollekcióját. A kiállítás nem csupán a művek egyszerű bemutatására vállalkozik, hanem a gyűjtemény milliőjét, az enteriőrök hangulatát is a közönség elé kívánja tárni. Azt az atmoszférát, melyben érzékenyen, odafigyelve reagálnak egymásra az időben és térben egymástól távol megszületett műtárgyak, melyben ugyan olyan fontos szerepe van egy nagyméretű, látványos festménynek, mint egy halk hangon megszólaló, intim hangulatot árasztó műalkotásnak s ahol fél évezredet ível át a gótikus, reneszánsz és barokk műtárgyakból megkomponált berendezés vagy a régi és modern festészet alkotásai.