A harangedények népe
A Budapesti Történeti Múzeum Ős- és Népvándorlás-kori Osztálya által megrendezésre kerülő kiállítás jó lehetőséget nyújt arra, hogy a látogatók figyelmét felhívják egy kevésbé ismert, de rendkívül érdekes korra, a korabronzkor egy időszakára ? tudtuk meg A kora bronzkori Harangedény-Csepel csoport Budapest területén című április 30-tól augusztus 31-ig tartó tárlat kapcsán.
A korabronzkor folyamán, a Krisztus előtti III. évezred közepén, egyedülálló jelentőségűvé vált a Budapest körzetéhez tartozó Duna-szakaszt megszálló, Morvaország területéről és Bécs környékéről behatoló népesség, az ú. n. Harangedény-Csepel csoport megjelenése, amely nevét jellegzetes formájú, pecsételt díszítésű edényeiről kapta. A Harangedény-Csepel csoport, eddig ismert a Budapesti Történeti Múzeum által kutatott 60 régészeti lelőhelye közül a csepeli Hollandi úton, a Szigetszentmiklós-Üdülősoron és Albertfalva feltárt telepeken íves oldalú, paticsfalú gerendavázas nagyméretű és rekonstruálható házak nyomai kerültek elő.
A mindennapi életben használt kerámialeleteken (korsók, tálak, bögrék, agyagkanalak, parázsborító stb.) kívül a Harangedény-Csepel csoport lelőhelyein a sajátos harangedényes fémművesség termékei is megjelennek. Míg a temetők sírjaiból a presztízs-tárgynak számító markolattüskés tőrök, ékszerként használt hajkarikák, a ruházathoz tartozó pödrött fejű tűk kerültek elő, addig a közvetlenül a folyóparton, az ártér ármentes részein létesített településeken elsősorban használati eszközök (árak, tűk, huzalok), illetve a rézfeldolgozásra utaló salak található.
Ezeknek a régészeti feltárásoknak az eredményeit foglalja össze az Aquincumi múzeumbeli kiállítás, amely bepillantást enged egy több ezer évvel ezelőtt virágzó kultúra mindennapjaiba. A tárlat a korszak különleges használati tárgyain és épületmodelljein keresztül bemutatja hol éltek, milyen növényeket és állatokat hasznosítottak, s milyen jellegű tárgyakat használtak a korabronzkor emberei.
