ZETApress

A Magyar Nemzeti Galéria csütörtöktől mutatja be az Irokéz Gyűjtemény által kezdeményezett, és annak anyagából válogatott kiállítást, Az idő legújabb cáfolata ? Kortárs műalkotások az Irokéz Gyűjteményben 1988-2008 címmel. A kortárs magyar képzőművészet egyik legjelentősebb hazai magángyűjteménye 2001-ben Szombathelyen, majd a Műcsarnokban rendezte meg nagy sikerű bemutatkozó tárlatát.

A Galéria A épületének első emeletén csütörtökön megnyitott kiállítás az azóta is folytatott, következetes és úttörő jellegű, a művészeti közeg változásaira érzékenyen reagáló gyűjtemény-gyarapító munkát dokumentálva kívánja megismertetni a nagyközönséggel a közelmúlt magyar művészetének és a kortárs tendenciáknak egy lehetséges olvasatát a ?90-es évek elejétől napjainkig.

Az Irokéz Gyűjteménnyel Pados Gábor és Pajor Zsolt, a két szombathelyi üzletember egy új típusú gyűjteményt hozott, illetve hoz folyamatosan létre. (Az Irokéz Gyűjtemény neve a két tulajdonos, Pados Gábor és Pajor Zsolt által alapított Írókéz Papír- és Írószer Nagykereskedelmi cég nevéből származó szójáték.) A kollekcióba került első alkotások az 1980-as és ’90-es évek fordulóján bemutatkozó művészgenerációtól származik, s művészettörténeti szempontból az adott időszak jelentős archívumát képzik. A Pados és Pajor ekkoriban és a későbbi időszakokban is arra vállalkoztak, hogy olyan műformákat és műtípusokat is gyűjtsenek, amelyeket a nemzetközi múzeumi szakma és műkereskedelem már elismert és befogadott, hazai múzeumi és magángyűjteményekben viszont még nem terjedtek el: digitális printeket, installációkat, videókat, objecteket. A gyűjtemény természetesen tartalmaz tradicionális festményeket, grafikákat és szobrokat is, karakterét mégis a fiatal nemzedékek progressziója határozza meg.

Mára a hazai képzőművészeti élet dinamikus, progresszív, egyéni arcú szereplőjévé vált az Irokéz Gyűjtemény, amely egyre aktívabb szerepet játszik a hazai kortárs képzőművészetben. A kollekcióba került művek mennyiségben és a megvásárolt műalkotások technikájában is jelentős bővülést képviselnek. A gyűjteményben korábban szereplő Szarka Péter, Komoróczky Tamás, Ádám Zoltán, Németh Hajnal, vagy Braun András újabb műalkotásai révén e művészek alkotói életútját az Irokéz Gyűjtemény továbbra is nyomon kíséri.

A hazai, jelentős, s immár középgenerációs művésznek számítók közül Szűcs Attila és Bernát András művei egy újabb szegmensként a gyűjtemény festészeti anyagát gazdagítják. Ahogyan korábban is, a kollekciónak azt a misszióját, mely szerint fiatal, a műtárgypiacon talán nem ismert, de alkotásaikkal a kortárs hazai és nemzetközi trendeket képviselő művészektől gyűjtsön alkotásokat, erőteljesen képviseli az Irokéz az elmúlt években. Ezek az alkotók jelentős részben a relatíve ?új médiumokban? alkot.

Ezt a csoportot jelzik Csáki László intarziája; Előd Ágnes, Kovács Gergo, Varga Ferenc, Farkas Zsófia szobrai és objektjei; Tarr Hajnalka, Uglár Csaba, Bodó Sándor és Horváth Tibor installációi és objektjei, Mátrai Erik és Bodó Sándor videói, Karácsonyi László robotja és fotogramjai, Halász Péter elektronikus alkotásai, ironikus objektjei és installációja. A táblakép-alkotások közül Mátrai Erik töviskompozíciója, Karácsonyi László vegyes technikával készült képei, Pintér Gábor képei és Batykó Róbert festményei szervesen kapcsolódnak a gyűjtemény ezen részéhez. Varga Ferencnek a képzőművészet, ezen belül a szobrászat koncepcionális kérdéseire reflektáló művei nem csak e területekre kérdeznek rá, hanem egy sajátos, meditatív alkotói felfogást képviselnek. Nemes Csaba és Eperjesi Ágnes egy-egy műve az alkotók legutóbbi sorozatainak reprezentánsai. A Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniójának dokumentatív műve a művészet olyan tradícióinak beemelését jelenti a kollekcióba, amelyek mind a gyűjtők, mind a kortárs művészet meghatározó gyökereit képviselik (koncept art, fluxus).

Az Irokéz Gyűjtemény természetesen nem vállalkozhat arra, hogy a hazai muvészet valamennyi trendjét lefedje, sokkal inkább arra törekszik, hogy egy-egy vásárlással a gyűjtemény eddig kialakult koncepcióját erősítse. Ez a karakter a felfedezés, a bemutatás, a kulturális állásfoglalásra törekvés igényével írható körül. Az alkotások és az alkotók kiválasztásakor a gyűjtemény egésze természetes kockázatot is vállal, hiszen még nem kipróbált, a művészeti intézményrendszer még nem által feldolgozott alkotások is bekerülnek a kollekcióba. Ezzel azonban a gyűjtemény maga is aktív szerepet vállal, hiszen javaslatot tesz egy-egy értékszegmens megfogalmazására. Ezáltal az Irokéz Gyűjtemény egyéni arca plasztikusan különbözik a jelenlegi hazai gyűjteményi koncepciók többségétől. Mint magángyűjteményi kezdeményezés közelebb áll olyan intézmények gyűjtő- és kiállítás-politikájához, mint a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet. A gyűjtemény szellemiségének és tevékenységének szerves részeként kerülnek megrendezésre az Irokéz Galéria kiállításai is Szombathelyen.

A kiállítás tehát egy Magyarországon több szempontból is újszerű műgyűjteményt mutat be. Célja az, hogy példát mutasson arra, hogy az üzleti világban megjelentek olyan személyek, akik a kortárs kultúrának aktív formálói, s akik e tevékenységüket nyilvánosan, azzal az igénnyel végzik, hogy a gyűjtött alkotásokat a művészeti szcénában tartva azok láthatók és hozzáférhetők legyenek a szakma és a közönség számára. Ezzel együtt a gyűjtemény a klasszikus múzeumi funkciókat is fenn kívánja tartani, mivel megőriz, dokumentál, bemutat, és az értelmezés számára hozzáférhetővé tesz műalkotásokat.

Az Irokéz Gyűjtemény kiállításának egyik célcsoportja a kortárs művészeti-, design-, média- és zenei trendeket követő fiatal- és közép-generáció, az, amelyik azonos a gyűjteményben szereplő alkotók korcsoportjaival. A kiállítás marketingje az általános közönség mellett e fiatal nemzedékeket is meg kívánja szólítani, arra csábítva őket, hogy a populáris kultúra és a hagyományosan népszerű filmes- és irodalmi produkciók mellett kortársaik vizuális művészetét is ismerjék meg és fogadják be. A projekt igen nagy nyilvánosságra is számíthat, mint ahogyan a gyűjtemény a szaksajtóban és a médiában is nagy elismerésre és publicitásra tett szert az elmúlt években.

A kiállításhoz kétnyelvű katalógus is készül, amely Andrási Gábornak, Petrányi Zsoltnak és Szoboszlai Jánosnak a gyűjteményt elemző tanulmányait, valamint a bemutatott munkák reprodukcióit, azok jegyzékét, illetve alkotóik életrajzi adatait is tartalmazza. A kiállítás gondozását a Magyar Nemzeti Galéria részéről a Jelenkori Gyűjtemény munkatársa, Százados László művészettörténész látja el.