ZETApress

A ló című nemzeti ló-kiállítás nyílt meg délután a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban az NKA támogatásával, a Felemelő XIX. század című pályázat keretében. Dr. Fehér György főigazgató üdvözlőbeszéde után után szakmai megnyitót tartott Bodó Imre, a Debreceni Egyetem professzor emeritusa. A kiállítást Dr. Pécsi Mária, a VM Kutatás és Oktatásszervezési Főosztályának vezetője nyitotta meg.

Ez az év különleges a múzeum számára, hiszen idén nyitják meg az ország első, a lovak világát páratlan módon bemutató új állandó tárlatukat. A nem mindennapi kiállításban a lovakkal kapcsolatos összes kérdésre választ kapunk! Kíváncsi arra miért alapvető jelentőségű történelmünkben a ló háziasítása? Melyek a magyar lófajták? Hogyan működött a lóvasút, a fiáker és az omnibusz? Hány futamban bizonyult verhetetlennek Kincsem és ki volt a győzelmeit elősegítő legjobb barátja? Érdekelné miként volt, és van napjainkban is segítségünkre ez az okos állat? Hogyan és milyen eszközökkel gondozzuk őt? Melyek a ló testtájai, és vajon tényleg az a térde, ami annak látszik? Látogasson el és tekintse meg ezt a hazánkban egyedülálló kiállítást! A bátrabbak pedig azt is kipróbálhatják milyen érzés egy vágtázó ló hátán ülni?

A ló háziasítása alapvető jelentőséggel bírt az emberiség történelmében. Ez tette lehetővé a szárazföldek belsejének benépesülését, a szabad nomád életforma elterjedését. Forradalmasította a közlekedést, a szállítást, a vadászatot, a hadviselést, és nem utolsósorban a földművelésben is hasznosították a ló erejét. Sok más háziállathoz hasonlóan fogyasztották húsát és tejét, vagyontárgyat testesített meg. Ezek a szerepek évszázadokon keresztül egymás mellett, de változó hangsúllyal jelentek meg.

A ló hadászati jelentőségét már az ókorban felismerték. A harci szekerek majd minden közel-keleti és európai birodalomban ismertek voltak. Az eurázsiai füves pusztákon létrejött lovas nomád harcmodor ? ami honfoglaló őseinkre is jellemző volt ? nagy mozgékonyságot biztosított a hadaknak és lehetővé tette gyors helyváltoztatás közben is a távolra ható fegyverek használatát. Az Árpád-házi királyok alatt hazánkban is megjelent és tért hódított a nyugat-európai lovagi harcmód. Ez új típusú lovakat, tartásmódot, lószerszámokat, kiképzést igényelt. A török korban új kihívásnak kellett megfelelnie a lovasságnak. Ehhez alkalmazkodva alakult ki a XV. században a világszerte ismert magyar csapatnem, a huszárság. A huszárok fegyverzete és viselete többször is változott, jelentőségüket egészen a XX. századig ? a modern többlövetű, és sorozatlövő fegyverek megjelenéséig ? megőrizték.

A személy- és teherszállításban is meghatározó szerepet játszottak a lovak. A kiállításban gazdag illusztrációs anyag segítségével kerülnek bemutatásra a különböző szekerek és a magyar találmányként számon tartott kocsik változatos típusai. A települések közötti és a városi tömegközlekedés kezdetei is a lóvontatású járművekhez, a postakocsihoz, illetve a lóvasúthoz és az omnibuszhoz kötődnek, ahogy a taxik ősei a konflisok és fiákerek voltak.

A XVIII. és XIX. század műszaki fejlődése és számos más tényező hatására a ló lett a mezőgazdaság elsődleges ?erőgépe?. Kiállításunkban a legfontosabb szántóföldi növényünk, a búza termesztésén keresztül szemléltetjük a ló szerepét a mezőgazdaságban. Életnagyságú diorámában látható a lóvontatású eke munkája. Eredeti fényképek és modellek segítségével mutatják be a vetés, a betakarítás, a terményszállítás, sőt a szemnyerés és őrlés lovak segítségével elvégzett munkafolyamatait.

A lovak tartása és tenyésztése gazdasági és hadászati jelentőségének köszönhetően állami szinten is nagy figyelmet kapott. Ezért a lótenyésztés állami irányítása, a törzskönyvezés és a nagy hírű állami ménesek bemutatása is ? súlyának megfelelően ? teret kap a kiállításban. A hazai lótenyésztés története a magyar lófajták szerepeltetése nélkül elképzelhetetlen lenne. Ifjabb Vastagh György és Vastagh László a fajták egy-egy jellegzetes, vagy kiemelkedő egyedéről készült élethű szobrai teszik élményszerűvé a lovak fajtabemutatóját.

A XX. századra a ló elvesztette korábbi meghatározó jelentőségét, a gépesítés háttérbe szorította. Történeti áttekintésünk azonban nem lenne teljes, ha nem mutatnánk be a lovak helyét napjainkban. Ismertetjük a galoppversenyzés és az ügetőversenyzés fontosabb állomásait, illetve a teljesség igényével a lovassportokat is bemutatjuk. A hazánkban nagy hagyományokkal bíró szakágak, mint a díjlovaglás, a díjugratás, a military, vagy a fogathajtás, csakúgy, mint a viszonylag kevéssé ismertek, vagy újabbak, mint pl. a lovas-torna (voltizsálás), a western lovaglás, vagy a lovaspóló.

A megnyitón közreműködött Vikol Kálmán tárogató- és Gaál Csaba énekművész. A kiállítás vezető kurátora Dr. Szőllősy Gábor volt. Bodó tanár úrtól megtudtuk a nyolc őshonos magyar lófajtát is: hucul, sagyra ? arab, lipicai, magyar hidegvérű, kisbéri félvér, mezőhegyesi félvér, nóniusz és a gidrán. Emlékeztetőül álljon itt a kilenc őshonos magyar kutyafajta is: komondor, kuvasz, puli, pumi, mudi, erdélyi kopó, magyar agár, rövid szőrű és hosszú szőrű magyar vizsla.