Vasarely és Milasovszky a Király utcában
A G13 Galéria előző fotókiállításának koncepcióját követve ismét a saját gyűjteményéből mutat be egy világhíres alkotót és rendel mellé egy kortárs művészt. Ez alkalommal Victor Vasarely gazdag életművéből láthat a közönség egy kollekciót és Milasovszky Lászlónak az elmúlt húsz évben készült festményeiből kapunk ízelítőt. A tegnap esti nyitó fogadáson mi is megjelentünk.
A száz évvel ezelőtt született Vasarelyt az op-art egyik előfutárának, mások pápájának tartják. A Budapesten végzett festő 1930-ban Párizsban telepedett le, ahol eleinte reklámgrafikusként, illusztrátorként dolgozott, plakátokat készített. A Bauhaus, Moholy-Nagy, a konstruktivizmus hatása, valamint a kubista és szürrealista ?tévutak? után 1947-ben végérvényesen a geometrikus absztrakt követője lett, bár az emberalak és az egyik védjegyévé vált zebrája újra és újra feltűnt művészetében.
Non-figuratív, két- és háromdimenziós műveiben kiemelt szerepet kapnak a négyzet, a rombusz, az ellipszis, a háromszög, a kör, ezek párba állítása, ütköztetése és matematikai számítások alapján végzett variációi. Művei a síkból a térbe lépnek, illuzórikus tereket létrehozva a mozgás és a mélység érzetét keltik. A műtárgyak kinetikus energiát sugallnak, aktivitásra késztetik nézőjét. A gyűjteményben egyaránt szerepelnek fali és 3D-s munkák, szitanyomat, litográfia, plexibe zárt raszteres alkotás, ?multiple? a Denfert- és a Kristály korszakból, a Fekete-fehér-, a Vonal- és a Vega periódus sorozataiból.
Milasovszky László harminc évig élt Németországban. A festőművész Kölnből nemrég költözött haza, bár közben sem szakadt meg kapcsolata a hazai művészeti szcénával. Több alkalommal állított ki itthon (Fiatal Művészek Klubja, Fészek Klub, Geothe Intézet, Barcsay-terem, Pécsi Kisgaléria, stb.) egyéni és csoportos kiállításokon. A grafikákat és installációkat is készítő festő a G13 Galériában bemutatott művein ugyancsak csalóka vizuális effektekkel, optikai ?csalással? él mozgást, kinetikus hatást keltő festményein.
A egyenes és ferde festékpászmák hálózata, a kőrbe-spirálba font örvénylő motívumok lüktetnek, a képeknek több centrumát jelölik ki. A minimálisan három-négy rétegben felvitt vonalak egymást erősítve és kioltva aprólékos részletekkel gazdagítják a képmezőt. Az érzékeny felszín mintázata szabályosnak tűnik, ám az ő esetében ez a szín-gazdag pattern nem sokszorosítandó művészi prototípus, hanem egyedi, megismételhetetlen műtárgy.
