ZETApress

A vadász ül hosszú méla lesben, vár felajzott kedvvel sok vadat, de lelőni nem akarja őket, fest helyette akvarelleket. S ki az a természetet és a vadakat szerető művész, akit Vörösmarty Mihály: Szép Ilonkájának stílusában mutatunk be szabadon? A hazánkban élő német születésű Stefan Bönsch.

A Bródy Sándor utcai Ari Kupsus galériában augusztus elején nyílt kiállításán ? ahol Lantai József fényképezett ?, válogatást nézhettünk meg az elmúlt két évben készített természeti képeiből. Az akvarelleken különböző környezetben gólyákat, őzeket, szürke marhákat és fenyőket, fenyőerdőket, napraforgókat örökít meg. A galériában körbenézve szinte a természetben érezzük magunkat, ott és abban a környezetben, amelyben festette képeit. Az őzek és gólyák a kedvenc modelljei, a nyugalom az ártatlanság, bájosság megtestesítői.

Akvarelljei mindig a helyszínen készülnek és ez sok türelmet és figyelmet igényel. Csak az képes az ilyen alkotásra, aki a magányosságot el tudja viselni. Az országban járva bármi érdekesség, szép táj vagy állat kerül a szeme elé, megáll és megfesti azokat. Ez a magyarázata az akvarell technikának, ami kevés felszerelést igényel, mappa, víz és festék. Ezek után meglepő fordulat, hogy néha valóban vadászösztönnel ül a lesben és vadászik. De azt az állatot, amelyet lefestett, azt megszereti, mondhatnánk: talán hozzánő és képtelen lelőni.

Pályáját végigtekintve, hosszú út vezetett festői hajlamának kibontakozásáig. Erdészeti tanulmányai után, erdészeti diplomával a zsebében járta a világot, dolgozott az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének, a Világbanknak, projektvezető és szakértő lesz majd egyszercsak 2002-ben Magyarországra kerül. És közben akvarelleket fest, virágokat, fákat, a természetet, csak úgy saját magának. Mások is felfigyelnek, akkor még nevezhetnénk hobbijának érdekességére és vadászati folyóiratban történetet illusztrál, képekkel illusztrált elbeszélése jelenik meg a brémai Spanyol Kulturális Intézet Al Norte című folyóiratában és bekövetkezik az első önálló kiállítás, természetesen Vadászati Egyesületnél, Bad Honnetben. Mivel szeret festeni, részt vesz a Hohenaschau nyári akadémián, több alkalommal is, és Muray Róbert érdemes művész ill. John Busby skót természetfestő és illusztrátor ösztönző támogatásának köszönhető az élő motívumokat ábrázoló festői tevékenységének kezdete. 2005-ben tagja lesz a Muray Műhelynek, és innentől datálható az önálló kiállítások kezdete. Saját magát autodidakta, és elsősorban természetfestőnek vallja.

Minden egyes ember más szemmel tekint az őt körülvevő természetre és teljesen egyedi az érzelmi reakciója egy forró nyári délutánon az arcát simogató szellőre vagy a levelibékák szavára. Benyomásaival végül is egyedül marad mindenki, a természetben dolgozó festők és én is, amikor kint dolgozom és színeket, hangulatokat, illatokat érzékelek. A természetfestő részévé válik az ábrázolni kívánt állat életterének. Az állatok környezetének és napi életritmusának ismeretén kívül a színvonalas festészet alapfeltételei közé tartozik a festészeti technikák ismerete.

A természetfestő számára a tulajdonképpeni kihívást mégis az Jelenti, hogy a kép készítése közben szeme és keze Úgy működjenek együtt, hogy közben ne is kelljen gondolkodnia. Ez egy vázlatra is érvényes, mivel gyakran csak néhány pillanat áll rendelkezésére ahhoz, hogy néhány vonalat a papírra vessen. Egész életemet végigkísérő feladatom lesz annak megfigyelése, gyakorlása és tökéletesítése, hogy ezek a benyomások hogyan jutnak a fejemből a kezem által a papírra. Minél hosszabb ideig foglalkozom természetfestészettel, annál tudatosabbá válik bennem ez a folyamat. Utam a természetfestészethez nem volt egyenes. Bár gyermekkoromtól fogva festek és rajzolok, soha nem gondoltam arra, hogy ezt a tevékenységet válasszam hivatásomul. Erdész akartam lenni, és ettől nem tudott eltéríteni még az időközben elhunyt nagy magyar festő, Csergezán Pál dícsérete sem, melyet 14 éves koromban kaptam tőle.

Valószínűleg a sors iróniája, hogy tanult szakmámban tulajdonképpen nem is dolgoztam, most viszont különféle szakmabeli állomások után és a körülmények szerencsés alakulásának köszönhetően a festészet került életem középpontjába. Néha különleges privilégiumnak tűnik, hogy a természet iránti szeretetemet és Isten teremtett világa iránti tiszteletemet egy olyan tevékenységgel kapcsolhatom össze, mint a festészet. Legalábbis nagy szerencse ez.

Meg vagyok győződve arról, hogy minden ember ki tudja nyitni a szívét, és boldognak érezheti magát, amikor megérintik a természet apró, de mindig csodálatos meglepetései. És ha az egyik képem egy olyan szituációra emlékezteti Önöket, amelyet ugyanígy vagy hozzám hasonlóan éltek át, vagy ha Újra kedvük támad sétálni egyet a természetben, akkor annak nagyon örülnék. Kerekedjenek fel és útjuk során szemlélődve, fedezzék fel a természet csodáit. Megéri! ? mondta el Stefan Bönsch.