Lelőhely a múzeumnak
Világhírű régészeti lelőhelyet kapott ajándékba a Magyar Nemzeti Múzeum. Az ünnepélyes átadásra 15 órakor került sor a Múzeum Széchényi-termében, melyet fogadás követett. A megjelenteket dr. Virágos Gábor, az MNM Nemzeti Régészeti Intézetének vezetője köszöntötte.
A világhírű lelőhelyet adományozta és ünnepi beszédet mondott dr. Raczky Pál, az ELTE Régészettudományi Intézetének emiritus professzora, aki a Hajdú-Bihar vármegyei Polgár város határában található lelőhelyen 25 éven keresztül vezetett nemzetközi együttműködésben megvalósuló régészeti feltárásokat. A régészet és a lelőhely iránti elkötelezettségét jól tükrözi, hogy a kutatás zavartalanságát biztosítandó, saját költségén megvásárolta a lelőhely központját magába foglaló földterületet. Egy régebb óta érlelődő elhatározása öltött akkor testet, amikor elhatározta, hogy ezt a földterületet nagylelkűen a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozza. – Gyermekemnek tekintem ezt a helyet és most úgy gondolom, itt lesz jó helye – hangsúlyozta az emeritus professzor.
– A régészeti bemutatóhely a Magyar Nemzeti Múzeum archeo-parkjainak sorát gazdagítja, ahol nemcsak találkozni tudunk közönségünkkel, hanem tudományos kutatást is végzünk. Szeretnénk, hogy az egyetemi képzés oszlopos helyszíneként továbbra is funkcionáljon a lelőhely. A feltárt terület a kísérleti régészet helyszíneként is szolgálhat, így a neolitikus épületek és életmód tudományos rekonstrukciójára is alkalmasnak bizonyul majd – emelte ki beszédében dr. Virágos Gábor főigazgató-helyettes. Polgár-Csőszhalom nagy kiterjedésű (közel 68 hektáros) újkőkori lelőhely központja egy 70-75 méter átmérőjű domb, mely emberi beavatkozásra, egymásra rétegződött települési maradványokból jött létre, majd virágzott Krisztus előtt 5000 és 4500 között. Ezt a különleges típusú településtípust tellnek nevezzük.
A halom sajátossága, hogy egykor többszörös körárokrendszer vette körül, amelynek külső átmérője 180-190 méter volt, s a fő égtájak felé néző négy bejárattal rendelkezett. Az északi bejárat éppen a dombról jól látható Tokaj-hegység csúcsának irányába volt tájolva. Hasonló körárokrendszerek a Dunántúlon és Közép-Európában voltak jellemzők ebben az időszakban. Csőszhalom kőkori népessége a régészeti kutatások tanúsága szerint a tellek és a körárok-rendszerek, vagyis a monumentális közösségi építmények két európai megjelenésformájának sajátos helyi kombinációját hozta létre. A feltárt sajátos tárgyi emlékanyagot, melyben egymástól eltérő területek (Dél-Alföld és Dunántúl) stíluselemei keverednek, csőszhalmi csoportnak nevezi a régészet.
A halmot övező kiterjedt település egy összefüggő, 34 ezer m2-es részét is feltárták. Itt 80 nagy méretű házat, 68 kutat, 238 hulladékgödröt, 124 sírt, továbbá igen gazdag tárgyi emlékeket hoztak napvilágra. Ezek összességében az egyik legreprezentatívabb képet nyújtják a Kárpát-medencei újkőkori települések egykori életéről. A halom e nagy települési együttesen belül a közösségi-rituális funkciókat betöltő különleges helyszín volt. Polgár-Csőszhalom kutatásait és az emlékek bemutatását az ELTE Régészettudományi Intézete, a Déri Múzeum, a Frankfurt am Main-i Museum für Vor- und Frühgeschichte, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködése tette lehetővé.
