ZETApress

hírportál

Dani a rengetegben

A márciusban megnyílt Horváth Dániel: Rengeteg című kiállítása az Aulich utcai Nextart Galériában még néhány napig, április 24-én jövő szombatig látogatható. Érdemes megnézni! ? tudtuk meg Németh Orsolyától.

Rengeteg ? így hangzik az erdő régies neve. A rengetegben vannak olyan utak, amelyek a járatlanba hirtelen beleveszve megszűnnek. Ezeket nevezik rejtekutaknak. Mindegyik külön fut, de ugyanabban az erdőben. Gyakran úgy tűnik, mintha azonos lenne a másikkal. De ez csak a látszat. Favágók és erdőkerülők ismerik ezeket az utakat. Ők tudják, mit jelent rejtekúton lenni ? írja Martin Heidegger: Rejtekutak című művében.

Tárgyakat készítek, a kép nem más, mint egy összefestékezett felületű tárgy. Mégis engedek az illúziónak, elhiszem, hogy egy festmény több ennél, egy történetet rejt, egy embert és minden embert, aki közel kerül hozzá ? mondta korábban Horváth Dániel, aki Heideggerhez hasonlóan értelmezi a rengeteg fogalmát. Legújabb sorozatának a képei, a fotózkodó alakra támadó óriásnyúl (Lehellet), az őzekkel az éjszakába futó alak (Away-sorozat), a horizonton vibráló őz, az erdőben eltűnt személy (Rengeteg I.), tábortűz körül ülő őzek, vagy a hús-vér női harcostársat kapott, régről ismert ólomkatona… nyomok, jelek a nagy, szürke, sötét erdőben, természetben.

El kell veszni az életben. Csak nézni és nem cselekedni, fogni Ariadné fonalát és nem ereszteni, visszatalálni és elmesélni mindent amit láttunk. Elveszni egy erdőben, jelet hagyni magunk után, ha már előttünk nem tette meg senki, itt jártam, túléltem ? vallja Dániel. A harmincat napokon belül betöltő művész tudatos útkeresésével van dolgunk. Képein melankóliával találkozunk, a bizonyosságok hiányával, mely állapot táptalajjá válik a szemlélődéshez, kiindulóponttá a művészethez.

A furcsa, reálisnak hitt képekbe való beleveszést azonban a művész folyamatosan megtöri elidegenítő elemekkel és az újfajta képalkotási technikákból adódó effektusokkal (a matériák, mint az akril, olaj, lakkbenzin és ipari festék és a technikák: csurgatás, festés, spray keverése). Ahogy korábban is, Horváth fénykép után dolgozik, ám amikor a vaku túlég, jelenés ködét sejtjük, az elfutó őzek mellett felismerjük a megfestéshez a vászonra applikált ragasztócsík nyomait. A korábban élénk színeket a szürkék váltják fel, ám a szürke rengeteg árnyalatát, rétegét látjuk. A melankólia csak látszólagos. Ha nem tetszik a valóság, ha konfliktusba kerülünk a természettel vagy önmagunkkal, mindig ott a Horváth által felvetett lehetőség, hogy elfussunk az őzekkel…

A Földnek szeme van, az erdőnek pedig füle… és az Otthon, édes otthon után a Rengeteg Horváth Dániel harmadik önálló kiállítása a NextArt Galériában. Az Esterházy-díjat kapott, korábban Essl-díjjal méltatott művész további képei kiállításunkkal párhuzamosan az Ernst Múzeumban, a Derkovits-ösztöndíjasok kiállításán is látható.

A decemberi Esterházy-díj átvétele után a művészt így jellemezték: Horváth Dánielt olyan mélyebb emberi dolgok foglalkoztatják, mint pl., hogyan működik az ember, mennyire állatias és mennyire isteni. Mi tesz bennünket emberré, hogyan alakul a személyiség, mi alapján emlékszünk egyes eseményekre. Determináltak vagyunk-e személyiségünk miatt, vagy a determináltság társadalmi kérdés? A kiállítással párhuzamosan a MOME Média Design szak Huszonévesek ? én és a rendszerváltás című filmje látható.

Szóljon hozzá!