Fesztivál a fővárosban
Este még balhé volt a fővárosban, reggelre viszont rendet csináltunk, mondta Demszky Gábor főpolgármester tegnap délután a Magyar Nemzeti Galériában, a 27-ik Budapesti Tavaszi Fesztivál megnyitóján. Hiller István kultuszminiszter is arról beszélt, hogy a tegnap esti volt-e a főváros igazi arca, vagy a ma délelőtti. Szerinte ez is, meg az is, de nem mindegy, hogy milyennek látnak minket a külföldiek.
Újhelyi István területfejlesztési államtitkár az idegenforgalom szerepéről beszélt. Elmondta, hogy a zavargások elrettenthetik a külföldieket, pedig a kéthetes kulturális eseménysorozat nem ezt érdemli. Tavaly a közönség egyharmada külföldről érkezett, s zömük visszatérő vendég azóta is.
Kodály Zoltán születésének 125-ik, s halálának negyvenedik évfordulója miatt a nyitó- és zárónapon Kodály-estet rendeznek a Művészetek Palotájában. Ugyanott lép fel ma este a Budapesti Fesztiválzenekar, melynek fővárosi támogatottsága nem csökkent. Említés érdemel még az ötven éves Bartók vonósnégyes, melynek összetétele az elmúlt fél évszázadban nem változott.
Koncertek mellett táncokban is gyönyörködhetünk. A spanyol Maria Serrano a megnyitón is bemutatta steppelő tudását, s tegnap este Balogh Kálmán cimbalomművésszel együtt lépett fel a Jövő Háza Teátrumban. A flamenco és a cigányzene találkozott itt a világpremieren.
Az előadó művészet mellett a képzőművészet is megjelenik az előttünk álló két hétben. A fesztivállal egy időben nyílt meg az Időn túl ? A festészet vállalt hagyományai című kiállítás a Budai vár A épületében. A Sensaria Csoport munkáinak bemutatását az intézmény megalapításának 50-ik évfordulójára időzítették. Két nappal korábban nyílt meg a Kogart Házban A művészet arcai, művészek arcai című kiállítás, amelyhez a kiállítandó tárgyakat a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből válogatták.
A megnyitó rendbontás nélkül lezajlott, a szónokokat nem zavarták bekiabálásokkal és dobálással. Korábban előzetes akkreditálást kértek a résztvevőktől, most mégsem ellenőrizte senki a belépőket. A csütörtökön a Petőfi szobornál dobált tojásokat mindenki otthon hagyta. Igaz, néhány vendéget elnézve ők inkább hazavitték volna a kaszinótojást, ha lett volna. Nem volt szerencséjük, mert a büféasztalnál csak pezsgőt és üdítőt adtak, az meg amúgy is kifolyt volna a zsebükből.
