Elszállt a remény
Reménytelen a helyzet a Jóreménység fokon. Január 3-án a Rakonczay Viktória és Rakonczay Gábor vezette Panda hajó komoly balesetet szenvedett. Tristan de Cunha szigetéről Fokváros felé tartva egy 16 méteres törőhullám erejétől sújtva a hajó hosszában átfordult ? tudatta a WWF.
A baleset legsúlyosabb következményeként kilazult és instabillá vált az árboc, így az is kérdésessé vált, hogy a következő állomást sikerül-e elérniük épségben. Rakonczayék tapasztalatuknak és megfeszített munkájuknak köszönhetően további sérülések és baleset nélkül érkeztek meg Fokvárosba, ahol szakértők segítségével azonnal megkezdődött a hajó állapotának felmérése.
A mindenre kiterjedő alapos átvizsgálás befejeződött, és kiderítette, hogy a hajóban keletkezett károk még annál is súlyosabbak, mint azt gondolták: a WWF Panda hajó alkalmatlanná vált a további biztonságos hajózásra. A pár tájékozódott a Panda javításának lehetőségeiről, ám kiderült, hogy a munkálatok olyan anyagi forrást kívánnának, mely nem áll rendelkezésükre. Emellett világossá vált, hogy a hajót még javítással sem lehetne olyan biztonságos állapotba hozni, hogy egy a mostaninál is komolyabb baleset kockázata nélkül folytathassák az út hátralévő, még több kihívást jelentő és az eddiginél veszélyesebb szakaszát.
A fiatal házaspár, akik a hajóval a Föld megkerülésére vállalkoztak, hogy felhívják a figyelmet a természetvédelem fontosságára, nehéz és fájdalmas döntés meghozatalára kényszerültek: meg kell szakítaniuk útjukat. A hajó tönkremenetelének ténye lesújtotta őket, ám tisztában vannak vele, hogy kisebb csoda, hogy ők maguk túlélték, sőt pusztán komolyabb zúzódásokkal megúszták a balesetet. Mindezek tudatában is lelkileg igencsak megviselte őket a baleset és következményei.
Viki és Gábor az augusztusi indulás óta 13 ezer kilométert tettek meg, ebből 2000-et a már megrongálódott hajóval küzdöttek le. A Föld megkerülésén túl céljuk a természet szeretetének és védelmének hirdetése volt, hajójuk ezért is kapta nevét a WWF Magyarországtól. Ebből a szempontból az eddig megtett távot sem érzik hiábavalónak: útjuk során számos helyen találkoztak hozzájuk hasonlóan gondolkodó emberekkel, illetve maguk is felhívták a figyelmet a természeti értékek megőrzésének jelentőségére, amerre csak jártak.
A károk és a trauma ellenére hangsúlyozták, hogy a történtek nem rettentették vissza őket a vállalt cél elérésétől. Az utat nem befejezik, hanem bizonytalan időre felfüggesztik. Mostantól minden erejükkel arra koncentrálnak, hogy megteremtsék a feltételeit annak, hogy egy másik, még erősebb hajóval folytathassák kalandjaikat és megtehessék az út hátralevő részét.
