Hídpénz a koronázáson
A minap fodrásznál jártam. Levágta a hajamat, kiborotválta a nyakamat. A penge kicsit megcsúszott a tarkómon, a seb vérezni kezdett. A mester rögvest elnézést kért. Csillapította a vérzést, ellátta a sérülést. Amikor a munka végeztével fizetnem kellett, csak a hajvágásért megalkudott összeget kérte. Nem számolt fel külön díjat a jódért, alkoholért, sebtapaszért, s főleg nem a sebellátásért. Saját hibáját ő hozta helyre, s az anyagi felelősséget sem hárította át az ártatlanul szenvedőre. Amilyen természetes volt mindez a fodrász szalonban, olyannyira más a szemlélet egy ferencvárosi fogászaton. Majdnem lehidaltam, amikor meg kellett tapasztalnom.
Fogászati szakrendelő, Mester utca 45. Időpont egy verőfényes júniusi csütörtök délelőtt. A Mesterdent Fogorvosi Kft. doktornője egy bal felső kilyukadt fogamra a koronához lenyomatot készít. Túl vagyunk az érzéstelenítésen, a csiszoláson. A harapáspróba előtt ragadós massza kerül alsó fogsoromra is. Szilárdulás után ezt kapja meg a fogtechnikus, erről készíti el egy hét alatt az új koronát.
A fogsorra nyomott massza kezd szilárdulni, kezd összetapadni, s ekkor lesz a baj. Az erős ragacs a fogsorhoz is odatapad. Eredeti fognál ez nem is lenne baj, onnan még könnyen le lehetne húzni, de itt egy korábban beragasztott hídra került. Mivel a lenyomat tapadása volt az erősebb, a hídé viszont elengedett, így a nyomattal együtt a híd is kikerült a számból.
Annyi baj legyen, véli e sorok írója. Fogászaton vagyunk, a hidat néhány éve amúgy is itt készítették és ragasztották be, bizonyára most is pillanatok alatt visszarögzítik. A meglepetés ekkor következik. Jé, itt egy híd volt, csodálkozik a fogszakorvos. Visszaragaszthatom, folytatja, de ezért fizetnie kell! Essünk túl rajta, kérem, mert semmi kedvem a hidat a szám helyett a zsebemben hordani. Egyébként is kiszolgáltatott helyzetben vagyok, hogyan is mernék vitatkozni? A doktornő is gyorsan cselekszik, s pillanatok alatt visszaragasztja az általa kiragadott protézist.
Döbbenetem az elszámoláskor fokozódik. A 22 ezer forintos koronázási költség mellé további kétezer forint hídpénzt számolnak fel. S teszik mindezt saját hibájukért. A híd ugyanis a doktornő hibájából került ki a számból. Nem az lett volna természetes, ha ő ezt díjmentesen rakja vissza? Tudom, hogy az egészségügyi dolgozók is a piacról élnek, no de ennyire? Most már csak az vigasztal, hogy a felső fogam csiszolása közben nem törte ki a szomszédos fogaimat is, mert ezek pótlására biztosan sokszor kétezer forintot számolt volna fel. Remélem, ez máshol nem lenne ennyire természetes!
