ZETApress

Forradalmi Rendőri Ezred ? 1. A parancsnok

Vörösmarti Mihály nyugalmazott dandártábornok a szeptember-októberi fővárosi demonstrációkkal, rendzavarásokkal és rendfenntartó intézkedésekkel kapcsolatos eseményeket elemző szakértői munkacsoport kilencedik tagja lett, írtuk meg pár nappal ezelőtt. Rögtön meg is indult támadás a főtiszt ellen a jobboldali sajtóban. Azt vetették a szemére, hogy a rendszerváltozás előtt a Forradalmi Rendőri Ezred parancsnoka volt, s őket vetették be a demokratikus ellenzék üldözésére. 1990-től az ezred profilt váltott. Komondor Csoportja a veszélyes bűnözők elfogásában segédkezett.

Vörösmarti úrral az 1991. februári nyugdíjazása után beszélgettem budai lakásán. A Magyar Cserkész és a Pesti Riport tudósítójaként arra kerestem választ, milyen cserkész volt kiskorában. Akkor ébredt fel Csipkerózsika álmából a cserkészmozgalom, sokan akartak öregcserkészként újra tevékenykedni. Jómagam az 1993-as gödöllői Cserkész Világtalálkozó egyik szervezője voltam, és segítőket kerestem a munkámhoz.

Egy évvel túl voltunk már a rendszerváltozáson, s koránt sem a múltja miatt kellett távoznia a főtisztnek. Két beosztottja, István és János szabadidejében túl erőszakosan lépett fel 1990. nyarán, s ez egy vállalkozó halálát okozta. Gyilkos kommandósokként kerültek be ezután a fiúk a köztudatba, akik egy ismerősük megbízásából akartak megleckéztetni valakit. S mivel egy parancsnok minden körülmények között felel beosztottjaiért, Vörösmarti urat is nyugdíjba küldték, pedig még csak 55 éves volt. Akkori beszélgetésünkkor csak gyermekkoráról faggattam.

A kis Miska a 221-es számú Anonimusz Cserkészcsapatban ismerkedett meg a ?40-es évek elején a cserkészettel. Mint a többi elemista, ő is először farkaskölyök volt. 8-12 fős falkákba szerveződtek a falkavezér irányításával. A Józsefvárosban volt a cserkészotthonuk, oda jártak minden délután. Sokat játszottak, beszélgettek, de a tanulásra is gondot fordítottak. A jó tanulók segítették a gyengéket.

A cserkész ahol tud, segít

A jó idő beköszöntével minden hétvégén kirándulásokat szerveztek a környékbeli erdőkbe és a hegyekbe. Ilyenkor harsogott a csatakiáltásuk: Akela, mi megtesszük, ami tőlünk telik! A tíz év felettiek, akik már cserkészek voltak, Musz, musz, musz, Anonimusz! ? csatakiáltással válaszoltak.

Nagyon várták a nyári táborokat. A katonák segítségével felállított őrsi sátorokban a felnőtt rajparancsnokaik is együtt laktak a gyerekekkel. Éjjel-nappal nevelték őket. Személyes példamutatásuk volt a döntő, s a fiataloktól is elvárták a napi jócselekedeteket. Ilyen volt például, ha egy vak embert átvezettek a túloldalra, persze csak akkor, ha a vak is át akart menni! A táborokban mindenkinek speciális feladata volt. A takarító raj, a beszerző raj és a konyhás raj egyaránt a közösségért dolgozott.

Misi 1946-ban tíz évesen elsős gimnazista lett a Zrínyi Gimnáziumban. Akkor váltottak át a négy elemiről a nyolcosztályos általános iskolára, és a négy gimnáziumra. 1947-től ezért újabb első osztályokat nem indítottak, így hatodikos korukig, ami a mostani második gimnáziumnak felel meg, Misiék voltak az iskolában a legkisebbek. A tízéves fiúknak már nem kellett magázni a felsősöket, mint korábban kötelező volt, de épp ezért eleinte nehéz volt visszategezni a nagyobbakat.

Az iskolákban akkor kezdték szervezni az úttörő mozgalmat. A cserkészet is bolsevik befolyás alá került. A csapat nyakára ültettek egy világi tanárt, akiről mindenki tudta, hogy besúgó. Ez még csak hagyján, de homokos is volt. Szexuális felvilágosítás ürügyén végigtapogatta a fiúk nemi szerveit, s az alázatos cserkész nem vághatta szájon a bizalmaskodót.

1947-ben tiltották be a cserkészetet, de Misi a Kun utcában további másfél évig fekete, azaz illegális cserkész volt. Az Erzsébet téren vásárolt első cserkészruháját már nem viselhette, bérmálkozni is Bocskai-ruhában ment. A Kun utcai ministrálásokat, együttjátszásokat sem lehetett cserkészetnek nevezni. Az ÁVH-nak mindenütt voltak fülei, s felnőtt vezetőiknek ártottak volna, ha nyilvánosan cserkésznek nevezik magukat.

Vörösmartyból Vörösmarti

Az ötvenes évek elején, 14 évesen egy szerencsés véletlennek köszönhette, hogy felsőbb osztályba léphetett. Egy bizottság vizsgálta akkor a fiúk származását, s Misi nemesi családból származott. Dédapja a Szózat költőjének, Vörösmarty Mihálynak volt a nagybátyja, a szépapjuk volt tehát közös. Ilyen múlttal nehéz lett volna továbbtanulni.

A háborúban a keresztény Vörösmarty család gyakran látta vendégül Misi zsidó osztálytársát, akinek az édesapja az igazolóbizottság tagja lett. A korábbi vendéglátások jutalmaként így Misi továbbtanulhatott, nevét viszont azóta i-vel, tehát Vörösmartinak írja. A sikeres érettségi után is továbbtanult, s elektromérnök lett. Nem csak a rendőri munkához ért tehát, hanem a polgári életben is megállná a helyét.

Beszélgetésünk után pár héttel a jobboldali kormány reaktiválta, s a Repülőtéri Biztonsági Szolgálat vezetőjévé nevezték ki. A ?93-as Cserkész Világtalálkozóra mégsem fogadták el segítségét a cserkészvezetők, mert a rendőri ezrednél betöltött szerepét akkor sem, meg mostanáig sem tudták megemészteni néhányan. Kár pedig, mert tudott volna mit tanítani a fiataloknak!

Azt vallotta már akkor is, hogy a fokozódó elszegényedésnek nem kell együtt járni a gazdasági bűncselekmények elszaporodásával, s a közbiztonság romlásával. A hárommillió koldus országából nem kell a hárommillió bűnöző országává válnunk. Ezért harcolt rendőrként is a cserkészmúltjának köszönhető erkölcsi tartás birtokában. Holnap arról a beosztottjáról olvashatnak, aki miatt 1991 februárjában nyugdíjba küldték.