Látni sem bírtak a hivatalban!
Az Érd Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalához benyújtott pályázatát köszönettel vettem. Az álláshely betöltésekor más személyre esett a választásom. További munkájához sok sikert kívánok! ? sietett visszaküldetni a pályázati anyagomat még szeptember 16-án Szabolcs Mária jegyző.
Álláspályázatom ugyanúgy mezőőri munkára szólt, mint az október 5-én bemutatott jászkarajenői eset. S amíg ott újabb mezőőrit írtak ki, addig itt a közterület-felügyelői állást hirdették meg már a jegyzői levél megírásakor. S miért furcsa ez nekem? Mert pályázati anyagomban a közterület-felügyelői végzettségemet is jeleztem. Többször hívtam is őket előtte telefonon, vártam az állásinterjú időpontját, de mindig türelemre intettek.
Az érdi elutasítás postára adása és megérkezése között személyesen is felkerestem félfogadási idejében az érdi jegyzőnőt, de akkor sem volt hajlandó szóba állni velem. ? Majd a személyzeti vezető tájékoztatja ? mondta titkárnője, s a szomszéd irodába küldött. Itt tudtam meg az elutasítást, de a közterület-felügyelői pályázatról ő sem tájékoztatott. Ezt csak otthon olvastam el, miután hazaérkeztem.
Újabb pályázatot adtam be immár a felügyelői munkára, s vártam, hogy végre behívnak. Többször rájuk telefonáltam, de újra a türelmemet kérték. Hétfőn, a sokadik telefonom után végre közölték, hogy már megtörténtek a meghallgatások, s közülük választanak valakit. Most sem álltak szóba velem, most sem merték a szemembe mondani, hogy nem kellek! Majd levélben, személytelenül utasítanak el hamarosan. Bevett gyakorlat ez már a humánpolitika területén!
