ZETApress

hírportál

Carlostól rettegtek Pakson?

Nemrég hunyt el a Carlos fedőnéven ismert terrorista, akiről a Sakál napja című francia film is szólt. 1994. augusztusában, röviddel a Horn-Kuncze kormány megalakulása után terjedt el az a hír, hogy minden szabadkozás ellenére a rendőrök is tudtak a külföldi terroristák magyarországi tevékenységéről a nyolcvanas évek elején, s ismerősen csenghetett nekik a Carlos név is. Ezt támasztotta alá az is, hogy Carlost és társait a BM Kórházban gyógykezelték. A későbbiekben is tartottak tőle és társaitól, s felkészültek bizonyos terrortámadásokra. Különösen az atomerőművet tartották elképzelhető célpontnak, de a Ferihegyi Repülőtér is szerepelt a különösen védett objektumok listáján.

Carlosék tevékenységébe hallgatólagosan beleegyeztek, vagy legalábbis tudtak róla azok a politikusaink, akik a ?94-ben felálló kormányban vezető posztokat töltöttek be. Ezzel összefüggésben érdekes eseményekről számoltam be akkor az Új Magyarországnak. 1987. őszén a Központi Fizikai Kutató Intézetet fegyverrel védtem néhány hónapig, s akkor hallottam erről az ügyről először, habár a név nem hangzott el.

?87. november 26-án a hadiüzemként is működő budaörsi Ipari Szerelvény- és Gépgyárban rendőrségi tájékoztatót tartottak. Több százan voltunk jelen az egynapos továbbképzésen, jó néhány előadás elhangzott. Többek között egy állambiztonsági ember is beszélt. Közölte, hogy jól ismerik a nálunk dolgozó nyugati hírszerzőket, ők pedig a mieinket. Kölcsönösen hagyják egymást dolgozni, mert jobb az ismert, mint a titkos ellenség. Néha lebuktatnak egy-egy külföldi kémet, de cserébe ők is felfedhetik a mi embereinket. Tehát jobb a békesség! Az előadó azt is elmondta, hogy korábban elfogtak egy körözött arab terrorista vezért, de alkut kötöttek vele. Nem adták át az Interpolnak, ő viszont garantálta, hogy nem követnek el nálunk terrorcselekményeket. A szavát, úgy látszik, betartotta.

Konkrétan nem hangzott el Carlos neve, de utólag egyértelműnek tűnt, hogy róla volt szó. Az előadó sem beszélt bővebben a terrorista tevékenységéről, csak azt tette hozzá, hogy a társai is Magyarországon voltak, de minden lépésükről tudtak. Tehát nem kell tőlük félni, de azért nem árt az óvatosság. Az azért nyilvánvaló volt, hogy tartottak bizonyos terrorcselekményektől. Akkoriban javult hazánk kapcsolata Izraellel, s emiatt egyfajta aggodalom volt érzékelhető. Parancsnokaink közölték is, hogy az arabok nem nézik ezt jó szemmel. Már korábban megerősítették jó néhány középület őrzését. így például a Paksi Atomerőművet, a Ferihegyi Repülőteret, és a KFKI épületét. A reggeli eligazításokon, valamint a havonta esedékes kötelező továbbképzéseken mindig felhívták a figyelmünket az arab veszélyre.

Akkoriban azt hittük, hogy Magyarország a béke szigete, ezért nem is vettük komolyan az aggodalmat. A kommunista politikusok szóban állandóan elítélték a terrorizmust, tehát álmunkban sem gondoltuk volna, hogy esetleg együttműködnek velük. Meglepett minket a terroristákról szóló előadás. Furcsa volt, hogy erről ilyen nyíltan beszélnek, hiszen mindenki úgy vélte: nálunk nincsen terrorizmus. Másrészt pedig a külügyekért felelős vezetők mindig azt hangoztatták hivatalosan, hogy az arab államokkal jó a viszonyunk. A kollégák el sem akarták hinni a hallottakat, de nem firtatták a kérdést. Már akkor is érdeklődő voltam, ezért az előadótól megkérdeztem, hogy lehetséges-e támadás a repülőtérnél vagy az atomerőműnél, mire ő sejtelmesen mosolyogva azt felelte: jobb félni, mint megijedni! Ezzel lezárta a témát.

Úgy gondoltuk, hogy ha a biztonságunkat csak így szavatolhatjuk, nekünk sem lehet ellenvetésünk a terroristák jelenléte ellen. Politikusaink biztosan értik a dolgukat, kérdezősködni meg különben sem illett. Arra már nem emlékszem, hogy később szóba került-e a kérdést ? én is hamar eljöttem a cégtől ?, de ha felvetődött volna ilyesmi, bizonyára emlékeznék arra is.

1 hozzászólás

Visszajelzések

  1. Carlos az Urániában | ZETApress

Szóljon hozzá!