Kérek egy tízezrest!
Gerincsérve operálják a gyermekemet ? mondta a telefonba egy ismeretlen nő a minap ?, s kérem, hogy a megadott számlaszámra utaljon át tízezer forintot! ? Miért pont annyit? ? döbbent meg a hívott fél. ? Mert ennyit írhat le később az adójából ? felelte a kéregető, aki nem tudta, hogy egy rendőrtiszttel beszél.
Kiss főhadnagy tudta, hogy a szélhámosok előszeretettel kérnek beteg gyerekekre hivatkozva különböző adományokat. Sajnos sokan hisznek nekik, s első szóra fizetnek. Még ők a szerencsésebbek, mert nekik csak ez a tízezresük bánja. A hiszékenyebbeknek már a teljes bankszámláját lecsupaszították. Sajnos ilyenek is akadtak.
Nemrég egy ügyes szálhámos nem a saját számlaszámát adta meg, hanem az adakozóét kérte el. Majd én lebonyolítom a tranzakciót, mondta a telefonba, maga csak a PIN-kódot adja meg! S láss csodát, sokan megették. Még örültek is, hogy nem nekik kell sorban állni a postán, hanem mások megteszik helyettük. Csak akkor döbbentek meg, amikor a számlájukon egy fillért sem találtak. Az ügyes csalók ugyanis a megszerzett adatok ismeretében nem csak a tízezret, de az összes pénzt levették a számláról.
Ez egy buta asszony lehet, gondolta a főhadnagy, s máris írta a bediktált számlaszámot. Rövidesen küldöm a pénzt, ígérte meg, de az adat másra kellett neki. Kollégái rögvest kiderítették a számla tulajdonosát, s bírói végzéssel zároltatták a számlát. Sajnos kevés pénz volt rajta, mert a ráutalt összegeket rendszeresen leemelték a szálhámosok. Kiderült persze, hogy beteg gyermekről szó sincs, az egész csak egy trükk volt a jó akaratú emberek megtévesztésére. Azóta már néhányan vissza is kapták a pénzt, de sokuk számára ez már csak álom marad. Igaz, ők már az adományozáskor lemondtak erről az összegről.
