Köztestületi Stratégia
Az élelmezés- és az élelmiszer-biztonság megteremtésének hazai feltételrendszerét foglalja össze az Akadémia Köztestületi Stratégiai Programjainak legújabb kötete, melyet délelőtt mutattak be az MTA Roosevelt téri Székházának III. emeleti Kistermében.
A sajtóbeszélgetés résztvevője Pálinkás József, az MTA elnöke, Németh Tamás, akadémikus, az MTA főtitkára és Csáki Csaba, akadémikus, a kötet felelős szerkesztője, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára volt. Megtudtuk, hogy az Élelmezésbiztonság című tanulmány szerzői összefüggéseiben veszik sorra a vidék, az agrárium és az élelmiszer-termelés kérdéseit, rámutatnak az elmúlt húsz év hibás döntéseire, és megoldási javaslatokat vázolnak fel a felelős döntéshozók számára.
A Magyar Tudományos Akadémia Köztestületi Stratégiai Programjai kiemelkedő jelentőségű, az ország jövőjét meghatározó kérdésköröket tartalmaznak, amelyekben az intézménynek közfeladataiból adódóan állást kell foglalnia. A Köztestületi Stratégiai Programok keretében kiadott tanulmánykötetekben a szerzők stratégiai célokat és programokat fogalmaznak meg és ezek megvalósítása érdekében érvényesítik befolyásukat, mozgósítják az előttünk álló kihívások megválaszolásához nélkülözhetetlen szellemi kapacitásokat, hogy fórumot teremtsenek a különféle meggyőződések és szakterületek képviselői között zajló méltányos, előítélet-mentes szakmai párbeszédhez. A Köztestületi Stratégiai Programok soron következő kötete az MTA Élelmezésbiztonsági Munkabizottságának gondozásában készült.
Az élelmezés századunk legizgalmasabb stratégiai kérdéseinek egyike: a világnépesség alakulásából várható válságok, az egy ember élelmiszer-szükségletének megtermeléséhez szükséges termőföldkészlet folyamatos csökkenése, a klímaváltozás ma még alig előre jelezhető hatásai, a környezetkímélő termelés megvalósítása nagy kihívást jelent a termelők, a tudomány és az oktatás számára. Az MTA közfeladatai közé tartozik, hogy mértékadó és hiteles dokumentumokkal segítse a döntéshozókat az agrárstratégia és a vidékfejlesztési politika megalkotásában, valamint az élelmiszer-biztonság hatékonyabb megszervezésében.
A Csáki Csaba akadémikus vezetésével készült Élelmezésbiztonság című kötet az MTA elnöke által 2008-ban elindított Köztestületi Stratégiai Programok keretében látott napvilágot. A három munkacsoport által összeállított tanulmány összegzi a magyar agrárstratégia fő irányait, a vidékpolitika- és fejlesztés stratégiai kérdéseit, valamint az élelmiszer-biztonsággal összefüggő problémákat, és középtávon, 10-15 évre előretekintve fogalmazza meg a legfontosabb teendőket. Az Udovecz Gábor, Rechnitzer János és Bánáti Diána kutatók által vezetett szakértői csoportok munkájában a Fiatal Kutatók Testülete tagjainak javaslatai is helyet kaptak. A kutatók új nemzedéke különösen aggasztónak találta az étrend-kiegészítők szabályozatlanságát: e vegyületek ugyanis nem tartoznak sem a szigorú szabályok alapján bevizsgált gyógyszerek, sem a nagyobb mennyiségben fogyasztható élelmiszerek közé Magyarországon.
Magyarországon az állati-termék előállítás mindössze 35 százalékban részesedik a mezőgazdaság bruttó termeléséből a növénytermelés 65 százalékával szemben, holott ez az arány épp fordított az Unióban és a fejlett országokban. Magyarország ugyanakkor az EU-tagállamok átlagánál kedvezőbb ökológiai és éghajlati adottságokkal, valamint megfelelő szakemberekkel rendelkezik a hatékony állati-termék előállításhoz, miközben környezete az EU-országokénál kevésbé szennyezett.
Nemzeti érdek, hogy lehetőségeinket kihasználjuk? vonják le a következtetést a szerzők, aki a magyarországi helyzetértékelés mellett a globális kihívásokat is górcső alá veszik az élelmezésbiztonsági stratégiát felrajzoló kötetben. A kutatók az értékes állati eredetű fehérjék, valamint a kertészeti termékek iránti igény növekedésére számítanak világszerte. Az elemzők rámutatnak: a lakosság biológiailag értékes fehérjefogyasztása szorosan az összefügg az adott ország gazdasági fejlődésével.
A felmérések alapján a magasabb egy főre jutó nemzeti jövedelmet (GDP) az állati és a növényi eredetű fehérjefogyasztás növekedése kíséri. Több fejlett országban az egy főre eső éves húsfogyasztás meghaladja a 100 kg-ot, hazánkban ugyanakkor ma a hús- és a tejfogyasztás ettől elmarad, sőt kevesebb, mint 20 évvel ezelőtt volt. A globális kihívások között nemcsak azzal kell számolni, hogy a Föld lakossága az évszázad közepére eléri a 9 milliárd főt, hanem azzal is, hogy a mennyiségi, a minőségi, a biztonságos és a versenyképes élelmiszerek és alapanyagok előállítására szolgáló termőföldkészlet úgy a fejlett, mint a fejlődő országokban folyamatosan csökken.
A Stratégiai programok új kötetét összeállító kutatók külön figyelmet szentelnek annak a ?két nehéz évtizednek?, amelyet a magyar élelmiszer-termelés és a magyar vidék tudhat maga mögött. A rendszerváltással összefüggő reformok, a tulajdonosváltások és az agrárpolitikai ?cikcakkok? megnehezítették a magyar élelmiszer-termelés alkalmazkodását a változó nemzetközi környezethez, illetve felkészülését az EU-tagság által teremtett új követelményekre.
Ma a magyar élelmiszertermelés teljesítménye egyértelműen elmarad mind a természeti erőforrásaink, mind a nemzetközi piac által kínált lehetőségektől. A szerzők egyértelműen amellett szállnak síkra, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszertermelés adottságai és hagyományai lehetővé teszik, hogy ezen ágazatok a jövőben is az egész magyar gazdaság kiemelt területei maradjanak, és kulcsszerepet játszanak a magyar vidék fejlődésében ? olvasható a stratégiai kiadványban.
A munkacsoportok kutatói magyar agrárium sajnálatos tényként emelik ki, hogy Magyarországon eddig nem született széles társadalmi egyetértésen alapuló agrárstratégia, és az eddigi irányok kijelölésében a gazdasági racionalitás másodlagos szerepet kapott, lévén ezek alapvetően a politika által vezérelt folyamatok. Egy stratégia kidolgozásakor számolni kell azzal, hogy a következő évtizedek globális agrárgazdaságát nemcsak a piacokért, hanem még inkább a termelési tényezőkért és az alapanyagokért folyó verseny fogja meghatározni, ezért a dokumentum készítői mindent megelőző szempontként jelölik meg a természeti erőforrások fölötti rendelkezési jog megtartását.
Magyarország agrárgazdasága a jövőben 15?20 millió ember ellátására is képessé tehető. Nyers és feldolgozott termékeink igen jelentős hányadával azonban ? éles versenyben ? a külpiacokon kell megjelennünk, miközben agrárgazdasági termékeinknek kelendőknek kell lenniük a hazai piacon is. ? Hiba volt az élelmiszer-kereskedelmet szinte feltétel nélkül átengedni a túlerőt képező nemzetközi láncoknak. Hiba volt nem tudatosítani a hazai fogyasztókban, hogy az élelmiszer-vásárlás nem pusztán pénzkiadás, hanem egészség- és munkahelymegőrzés is. Meg kell találni a multinacionális láncokkal való együttélésnek a gazdálkodókra és a fogyasztókra nézve egyaránt előnyösebb formáit ? olvasható a dokumentumban.
A tudósok feladatként jelölik meg a logisztikai rendszer fejlesztését, a vízgazdálkodás, az öntözés javítását, és rámutatnak az agrárszakképzés hiányosságaira,és a birtokpolitika vitás kérdéseire. ? Határozottan érvényesíteni kell a magyar vidék sajátosságait a 2014-ben induló új európai uniós tervezési időszak előkészítésében ? figyelmeztetnek az Akadémia elnöke által felkért szakemberek. A vidékfejlesztés stratégiai céljai között említik az agrárpolitika és a támogatási rendszer összehangolását, a munkahelyteremtés jelentőségét figyelemmel arra, hogy a vidéki térségekben több mint 3,3 millió magyar állampolgár él. A vidéken élők korfája kedvezőtlen, magas az idősek, a gondozást igénylők aránya, alacsony az iskolázottság, rengeteg a szociálisan rászoruló, és javarészt itt élnek azok a népcsoportok, amelyek integrációja még várat magára.
A hatóságok kötelessége az élelmiszerek hatékony ellenőrzése. A szerzők kiemelik, hogy Magyarországon komoly aggodalomra ad okot a külföldről érkező élelmiszerek ellenőrzése és a lakosság táplálkozási szokásai. Ez utóbbiak egyre károsabbak, és botrányosan elütnek a Nyugat-Európában ma követett trendektől. Ugyanakkor az élelmiszerlánc egyre bonyolultabb, szerteágazó kereskedelmi és gazdasági érdekek motiválják az élelmiszerek forgalmazását, egyre koncentráltabb a termelés és az előállítás, az élelmiszerek egyre gyorsabban jutnak el a világ legkülönbözőbb tájaira.
Bármilyen szándékos vagy véletlen hiba egyre több embert veszélyeztethet. A szerzők szerint elengedhetetlen a környezetből eredő kedvezőtlen hatások csökkentése, az élelmiszerlánc áttekinthetővé tétele és egyszerűsítése. Felelős, felkészült, tisztességes vállalkozásokra van szükség, valamint hatékony, gyorsan reagáló hatósági ellenőrzésre, és az összehangolt küzdelemre a csalások ellen. A kutatók kiemelt jelentőséget tulajdonítanak az élelmiszer-biztonsági ismeretek és az igényesség elterjesztésének, valamint a tudományos kutatás támogatásának és a tudományos eredmények hasznosításának.
