ZETApress

Több mint kétszáz új mérnök vehette át oklevelét ma délután a Műegyetem Központi épületének Aulájában. Közülük 122-en gépész-, hárman energetikai-, 26-an ipari formatervező-, míg 56-an főiskolai szintű mérnökök lettek.

A Gépészmérnöki Kar zászlaja mögött vonult be pontban 3 órakor a kar dékánja, -helyettese, valamint több szponzor képviselője. Nekik az oklevelek kiosztásakor jutott fontos szerep. Több végzős mérnök úr és végzős hölgy ? ahogy mindnyájukat szólították ? vehetett át tőlük jutalmat kiváló szakdolgozatáért.

Az oklevelek átadása előtt a dékán-helyettes szólt a fiatalokhoz. A jó pap holtig tanul, s a jó mérnök is tegye ezt, mondta. Nem csak a korszerű ismereteket, és a racionális gondolkodást kellett elsajátítani az egyetemen, de meg kellett tanulni, tanulni is, s az új iránti fogékonyságra is nyitottá kellett válniuk. Leendő munkahelyükön igazságosan bánjanak majd a beosztottjaikkal, hogy magukkal szemben is ugyanezt várhassák el másoktól!

Szükség van az idegen nyelvek tudására, hiszen megnyíltak a határok, s a diploma külföldön is hasznosítható. Mégsem szabad elfelejteni az anyanyelvünket, hiszen vele együtt gondolkodásmódunkat is elveszítenénk, folytatta az előadó. Egy mérnök az átlagemberhez hasonlóan látja meg a dolgokat, de másfajta következtetést von le a látottakból.

A dékán-helyettes mindjárt példával is szolgált. 1943-ban sokan látták a golyózó gyerekeket. A pocsolyából kigördülő golyók vizes nyomokat hagytak a földön. A nézelődők közül egyedül Bíró László mérnök gondolta végig, hogy ezt az elvet írásra is lehetne használni, s feltalálta a golyóstollat. Azóta ezt az írószert az angolszász országokban bájrónak nevezik, mert ott így ejtik alkotója nevét.

Az ünnepi beszéd után név szerint szólították a névre szóló helyekről a végzetteket, s a dékán egyenként adta át az okleveleket. A kétszáznál több érintett szinte mindegyike eljött. Alig 15-20 névnél mondta a moderátor, hogy nem látja a teremben. A zalaegerszegi kihelyezett főiskolai szakról is mind a 18-an itt voltak, pedig ők eléggé távolból érkeztek. Az újdonsült mérnököket szüleik, rokonaik kísérték. Fügyültek, tapsoltak, hurráztak, amikor a ?gyereket? kiszólították. Nagy ünnep ám az ilyesmi egy család életében!

Egy úr és egy hölgy végzett kitüntetéses ? régen úgy hívták, hogy vörös ? diplomával. Ők Német József: Műegyetemtől a világhírig című képes egyetemtörténetének legújabb kiadását kapták. Az oklevelek kiosztása után egy mérnök hölgy köszönte meg társai nevében tanáraik munkáját, s szüleik gondoskodását. A diákévek után most már jönnek a dolgos hétköznapok, de a Műegyetemre mindig jó szívvel emlékeznek majd.