ZETApress

Szili Katalin házelnök helyett a Civil Iroda vezetője vette át a tüntetők petícióját tegnap délben, a Parlamentben. Erről a képviselők a délelőtti rendkívüli házbizottsági ülésen döntöttek. A petíció csak egyike volt a Kossuth téren megfogalmazottaknak, s ezt Makovecz Imre és további nyolc értelmiségi társa írta alá.

Készült egy másik beadvány is egy radikálisabb csoporttól. Takács Andrásék jóval többet követelnek, mint Makoveczék, s ők a Parlamentet sem fogadják el legitimnek. Egyenesen az államfőhöz fordultak követeléseikkel, de Sólyom László nem tárgyal a tüntetőkkel, bár hivatala átvesz minden petíciót. Szeretnék elérni, hogy feloszlassa az Országgyűlést. Ha a képviselők fele ? 193 fő ? lemondana, a T. Ház egyébként is határozatképtelenné válna és feloszlana.

A gazdák egyelőre nem akarnak utcára vonulni a vasárnapi választásokig. Tömeges megmozdulásukat a jövő hétre halasztották. Nem tudjuk még, hol és mit akarnak tenni. Egyelőre az autósokat kérik arra, hogy napi fél órán át bekapcsolt vészvillogóval várakozzanak valahol. Csak nem egy taxis sztrájkhoz hasonlóra készülnek?

Parancsmegtagadás, vagy életmentés?

A közvéleményt most egy múlt hétfőn éjszaka elhangzott rádióbeszélgetés foglalkoztatja. A Blikk tulajdonába került kazettán állítólag a Szabadság téri MTV Székházat védő rendőrparancsnok beosztottjai védelmében parancsmegtagadásra készült. Ki akarta menekíteni embereit a rájuk gyújtott épületből, de végül mégis maradtak további száz percig, a segítség megérkezéséig. Az ütközetben egyébként 114 rendőr sérült meg, köztük kettő életveszélyesen.

Nem tudjuk, hogyan szivárgott ki a beszélgetés. Igaz, hogy két rendőri rádió elveszett a helyszíni zűrzavarban ? melyből egyet azóta már leadtak a Blikk szerkesztőségében ? de lehallgatott beszélgetést rögzíteni is kellett valahogy. Csak nem magnóval ment valaki tüntetni, s a megtalált rádiót rögvest összekötötte a hangrögzítő eszközzel?

Vizsgáljuk meg most a helyszíni parancsnok cselekedetét! Esküje nem csak a rábízott objektum, de a rábízott életek megmentésére is kötelezi. Beosztottjait rábízták, neki róluk is kellett gondoskodni. A parancsmegtagadással azok életét akarta megmenteni a vélt pusztulástól, míg a megismételt parancs a bent lévők életét veszélyeztette.

A rendőrök nem a székház védelmére mentek be az épületbe, hanem bemenekültek a térről a felbőszült tömeg elől. Odabenn sem tanúsítottak ellenállást, hiszen a csőcselék nyugodtan randalírozhatott. Stratégiai szempontból tehát a benti rendőrök szerepe elhanyagolható volt. Innentől ezért teljesen mindegy volt a védelem szempontjából, hogy benn maradnak-e, vagy kiszöknek a hátsó ajtón. Ez utóbbi esetben viszont megerősített felszereléssel a felmentő sereghez csatlakozva hátba támadhatták volna a téren randalírozókat.

Az eset kivizsgálása még folyik. Ha parancsmegtagadás történt volna, a parancs kiadóját is el lehetne marasztalni az esetlegesen hibásan kiadott parancsért. Most ettől beosztottja megmentette, s nem hozta egyiküket sem ilyen helyzetbe. Más kérdés, hogy egy tömeges fulladásos rendőrhalál esetén kinek kellett volna magyarázkodni? Reméljük, hogy senki sem akarta ezt azon a szomorú éjszakán!