ZETApress

Emlékeznek még a sajtótájékoztatón szalámit pakoló idős úrra? Rendezvényszervezőként én is gyakran találkozom ilyenekkel, talán már őt is láttam valahol. Van aki még természetesnek is veszi, hogy gyermekét egyedül nevelő apaként neki ez kijár. Sajnos semmit sem tehetek ellenük, pedig mindegyiküket nagyon jól ismerem! ? panaszolta egyik olvasónk.

Engem is zavar, ha mások elől teszik el az ételt, mégsem szégyeníthetem meg őket. Ők a vendégek ? akkor is, ha hívatlanok ? ezért udvariasnak kell lennem velük, miközben a pokolba kívánom őket. Azt sem tehetem, hogy kipakoltassam a zsebüket, mert biztosan akadna fogadatlan prókátoruk az igazi újságírók körében ? mint történt múltkor is a Margitszigeten ?, hogy megvédje őket. Amíg egymással csereberélik a tippeket, nagy az összefogás közöttük.

Egy minapi sajtóreggelin felfedeztem egy hívatlan vendéget. Régóta ismertem, tudtam, hogy mindent lenyúl, s most is a jól bevált módszerével dolgozott. Kinézte magának az elvinni szánt dolgokat, majd az asztalnak háttal állva, s a többieket figyelve hátranyúlt a vajakért, cukrokért, kalácsokért, tejszínekért. Amit megfogott, gyorsan a zsebébe tette. Mindig akkor nyúlt hátra, amikor épp nem néztek oda. Zavart a módszere, de nem szólhattam rá, nem akartam botrányt. Aztán hirtelen mentő ötletem támadt.

Reggeli lévén az asztalon egy nagy edény lekvár volt. Óvatosan megkerültem az asztalt, s amikor hősünk a zsebét tömte, gyorsan kicseréltem a süteményes tányért a lekváros edényre a háta mögött. Mivel a kolléga nem vett észre semmit, újra hátranyúlt, de nem a süteményeket fogta meg, hanem a híg lekvárba markolt. Gyorsan visszakapta a kezét, de már késő volt. Azt hiszik, ettől zavarba jött? Dehogy, hisz ez a banda amúgy sem ilyen: vastag bőr van a képükön! Gyorsan lenyalta, közben körülnézett, keresve, hogy ki viccelte meg? Azóta sem tudja, ahogy a többi vendég sem vette észre, hogy abba a lekvárba, amit aznap a kalácsára kent, előtte valaki alaposan beletenyerelt ? fejeződött be olvasónk története.