ZETApress

hírportál

Elnökökről balszemmel

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel! ? vallja a Munkáspárt.

Minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel. Most az Úri muri van soron. ? Menjen, vagy ne menjen? ? tette fel az új magyar szerencsejáték kérdését kedvenc lottóárusom.

Nem tudom, hogy a körúti kávéház törzsközönségén kívül még hány embert foglalkoztat a kérdés. A Schmitt-ügyön kívül ugyanis van még pár problémácska kis hazánkban, hogy mást ne mondjak, a munkanélküliség, a szegénysor, meg ilyenek. Ezekre persze senki sem köt fogadást. Menjen, vagy ne menjen a köztársasági elnök? Ez már igen! Erre már lehet egy kis pénzt feltenni.

Szerintem tettek is rá, és nem is akármilyen pénzeket. Persze, nem a kávéháziak, hanem mások. Ne faggass! Ha tudnám, hogy ki volt, megmondanám. Gondolom, húsz év magyar politizálás után azért te se hiszed, hogy ártatlan kis cserkészek ásták elő Pali bátyánk kisdoktoriját. A köztársasági elnök ugyanis csak eszköz a magyar tőkés pártok mostani úri murijában. A tét Orbán feje, pontosabban a tét az, hogy Magyarország a tőkés politika melyik útját kövesse.

Feküdjünk le mindebben a külföldnek, amint ezt a szocliberális kormányok tették, vagy feküdjünk le a fő kérdésekben, és próbáljunk meg valamit saját érdekeinkből is érvényesíteni, látva, hogy az EU nagy ívben tesz a mi dolgainkra. Nagyjából ez az Orbán kormány receptje és sok az ellendrukker.

A Schmitt-ügy sokaknak kapóra jön. A szocliberális ellenzéknek, amelynek, mondjuk meg őszintén, halvány gőze sincs arról, hogy mit is kéne tenni a nagy kérdésekben. De jól jön a kormánypárt egyes erőinek is, amelyek érzik, hogy baj van, vagy inkább baj lesz. Tenni kell valamit! Jó öreg olimpiai bajnokunk ugyan nem viszi el a balhét, de egy ideig leköti a nagyérdeműt.

A magyar értelmiség egy része lelki tisztulásként éli meg az ügyet. Leváltjuk a csúnya elnököt, aki bemocskolta a mi tudományos életünket, és a nép szépen elfelejti nekünk, hogy ezt rohadt rendszert jórészt mi hoztuk a nyakukra. Talán azt is elfelejtik, hogy ki mosta tisztára az esedékes kormányokat? Ki más, ha nem a mi újságíróink, nem a mi íróink, művészeink, tudományos embereink? Intézzük el Schmittet, és ki mer utána bírálni bennünket azért, hogy tapsoltunk örömünkben, amikor a NATO Szabadkát, Újvidéket bombázta, s nem volt egy szavunk sem a háború ellen? Ki meri számon kérni tőlünk, hogy nincs erős civil mozgalom, ki meri a szemünkbe vágni, hogy hallgatunk? Mindez a múlté.

Egy jó tanács, na nem a kávéháziaknak, hanem azoknak a millióknak, akinek nem telik rá. Ne üljünk fel a Schmitt ügynek! A kérdés nem az, hogy marad, vagy nem marad. A kérdés az, hogy a válság árát továbbra is mi fizetjük, vagy a gazdagok. Ne engedjük, hogy átverjenek bennünket mindenféle ál-ügyekkel! Leplezzük az úri murit!

A történelmi tisztességért

Károlyi Mihályt nem ismertem, nem ismerhettem. Élete utolsó éveiben azonban találkozhattam feleségével, gróf Andrássy Katinkával. Akkoriban ugyan nem mondtuk, hogy gróf, de nem is ez a lényeg. Gondoljanak csak bele! Andrássy Gyula unokája és Károly Mihály özvegye! Károlyi nem tartozott a szocialista kor ünnepelt történelmi személyiségei közé. Az 1919-es Tanácsköztársaság fényében elhomályosodott az 1918. novemberi Népköztársaság kikiáltása, ami az ő történelmi érdeme. Sokakat zavart az is, hogy 1949-ben párizsi nagykövetként itt hagyta az országot.

A szocialista Magyarország azonban befogadta Károlyi emlékét, és 1975-ben szobrot is kapott méltó helyen, a Parlament mellett. Tíz évre rá elkészült Kovács András: Vörös grófnő című filmje. Bács Ferenc Károlyija egy szerethető ember, Katinka ? Básti Juli tolmácsolásában ? egy perc alatt kedvenc válik. Nem furcsa? A munkás-paraszt Magyarország befogadja, sőt megszereti az arisztokrata, polgári-demokrata Károlyit, a konzervatív tőkés Magyarországnak pedig nem kell.

Nekem nincs bajom Károlyival. 1918-ban megtette azt, amit a történelem elvárt tőle. A XX. század második fele már nem az ő világa volt. Ő nem a szocialista Magyarország hőse volt, balgaság lenne ilyet számon kérni rajta. Károlyit védenünk kell. Védenünk azokkal szemben, akik nem csak a Tanácsköztársaságot iktatják ki a történelemből, de a népre támaszkodó polgári demokratikus rendet is. Károlyinak nem csak Rákosi volt elfogadhatatlan, de Horthy is. És ezt a mai hatalom soha sem bocsátja meg.

Kár, hogy a szocialisták és liberális barátaik Károlyi nevével küzdenek saját sajtószabadságukért, liberális jogaikért, meg egy csomó olyan dologért, amihez Károlyinak nincs köze. De ettől, még találhatnák közös nevezőt, mondjuk Károlyi védelmében. Én védeném Andrássy Katinkát is! ? fejeződik be Thürmer Gyula pártelnök írása.

1 hozzászólás

Visszajelzések

  1. Schmitt Pál lemondott | ZETApress

Szóljon hozzá!