Légből kapott történetek
Elfújta a szél ma délután az egyik ugráló várat a Ferihegyi repülőtér közelében. Többen megsérültek, egyiküket újra kellett éleszteni. Azóta is súlyos-életveszélyes állapotban van. Tegnap Gödöllőn szabadult el egy hőlégballon. Hárman voltak benne, de ki tudtak menekülni, és könnyű sérülésekkel megúszták. Egy évtizeddel ezelőtt Szolnok környékén gyulladt ki egy hőlégballon. A Magyar Bajnokok Kupájának rajtján egy földközelben lebegő ballon palackcseréje közben a kiszabaduló gáz belobbant és meggyújtotta a kupolát.
A meleg levegőt a nyitókötél segítségével sikerült kiengedni a felfújt hólyagból, így a három repülő ember ? a 47 éves K. Miklós, a 34 éves Sz. Ildikó és a 24 éves Sz. Heléna ? égő ruhában kiugrott az égő járműből. Az ugrás, meg az égési sérülés következtében állapotuk válságossá vált. A vezető nélkül maradt égő ballon a súlyvesztés miatt újra a levegőbe emelkedett, s odafenn az egyik palack felrobbant. Darabjai nagy területen szóródtak szét az elégett kosárral és a ronggyá szakadozott kupolával együtt.
Hasonló esetnek e sorok írója a MALÉV Repülőklub tagjaként 1984. tavaszán, Nagykanizsán a KÖGÁZ Kupán ? szerencsére csak földi megfigyelőként ? maga is szemtanúja volt. Igaz akkor nem szólt róla a híradás, hiszen akkor az MHSZ felügyelte a repülőeseményeket, s nem lehetett róluk semmi rosszat leírni. Akkor minden nagyon szép volt, minden rendben zajlott. Ha akadt is valami probléma a gépezetben, arról bizony hallgatni kellett.
Az ominózus 1984-es áprilisi csütörtök délután mintegy húsz ballon készülődött a felszállásra. Aznap már reggel is volt egy start: a Magyar Televízió Ablak című műsora Agárdy Tamás szerkesztőriporter irányításával a péntek délutáni adásra forgatott. Remek légi és földi felvételek készültek, s a stáb a jól végzett munka örömével indult vissza Budapestre. Már rég úton voltak hazafelé, amikor a délutáni startra sor került. Ott a 1998. nyarán megsérült K. Miklós egy fővárosi klub színeiben készült, míg V. József hivatásos katona egy szolnoki ballon kapitányaként három fős csapatával ? melynek két tagja a saját fia, és annak barátnője volt ? készült a felszállásra. A felfújt ballont ? teljesen szabálytalanul ? egy utánfutóhoz kötötték, hogy el ne sodorja a szél. A kosárban a két segítő tartózkodott, míg a kapitány kívülről irányította a munkát. Ez sem volt szabályos!
Nem tudni mitől, de hirtelen tűz ütött ki a kosárban. A kapitány ösztönösen beugrott, kidobta a fiát és a lányt, majd ő is kiugrott. Közben az egyre növekvő energia hatására a ballon emelkedni kezdett, magával ragadva az utánfutót. A több száz fős tömeg riadtan hátrált. Szerencsére József elvágta a rögzítő kötelet, így a ballon immár az utánfutó nélkül a magasba emelkedhetett. Odafenn még égett egy darabig, közben a szél is sodorta, majd egy hatalmas robbanás következett. Mivel addigra a kupola is szétégett, a roncsok a földre hullottak. Szerencsére senki sem sérült meg alatta. A verseny így aznap véget ért, s a hátralévő két napon sem engedélyeztek új startot.
Akkor a félévvel korábban ? 1983. október 23-án (!) ? 8040 méteres magassági rekordot elért Bakos Attila csapatának tagja voltam. A ballon elszabadulásakor már csak mi voltunk a földön, a többi versenyző odafenn izgult. Az aznapi repülésvezető egy Malévos ballonos lány volt. Mi is, meg ő is értesíthette volna a fentieket arról, hogy az elszabadult ballon üresen száll, de ezt szakosztályvezetőnk nem engedélyezte neki. A többiek azt hitték odafenn, hogy az égő ballon tele van emberekkel, ezért rémülten mindannyian leszálltak.
Mindenről, ami szép, de semmiről sem, ami kínos lehet
A másnapi Ablak a hőlégballonozás szépségeiről számolt be. A félnapos forgatás képei, s az egész tudósítás az egyórás adás végén mindössze másfél percig tartott. A rendkívüli esemény szóba sem került. Az állítólagos vizsgálat eredményéről azóta sem hallottam. V. József kapitány kihagyott egy versenyt ? a ?84-es őszi Nemzeti Bajnokságot ?, de továbbra is a ballonok közelében maradt. A repüléstől nem tudott elszakadni. Talán azóta már tábornok lett a légierőnél, ha csak el nem ment már nyugdíjba.
Az 1983-as magassági rekordot Attila élménybeszámolójából ismerhettem meg a szakosztály-értekezleten. Az Alföldön szállt fel, két és fél órát töltött a felhők felett, s légzőkészüléket is használt. Ez is, meg az ejtőernyő is kötelező volt háromezer méter felett. A mínusz 42 fokos hidegben csonttá fagyott a ruhájába rejtett zacskós tej, s a termoszából is kilőtte a kávé a dugót a nyomáskülönbség miatt. Többször hallott orosz szót fedélzeti rádióján, mert repülését az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok légierejének gépei folyamatosan ellenőrzésük alatt tartották.
Amíg ő odafenn repült, idelenn a Malév kísérő kocsija a nyomában haladt. Nem Malév-dolgozó vezette a járművet, s mivel vállalati engedélye sem volt hozzá, nevét nem lehetett feljegyezni a rekord kapcsán. Sajnos én is elfelejtettem leírni, így most már örökre feledésbe merül. Ellenségei később azért is támadták a rekordert, mert egyedül szállt fel. Mi van, ha rosszul lesz odafenn, s az irányíthatatlanná váló ballon lakott területre zuhan? ? kérdezték irigyei. Azóta már negyedszázad telt el, s a rekordot csak nemrég sikerült megdönteni.
Az utóbbi években is gyakran hallani tragikus repülős eseményekről. Senki se higgye mégsem, hogy a pilóták felejtettek el repülni! Voltak balhék a nyolcvanas években is, de akkor még nem volt szabad beszélni róluk a nyilvánosság előtt. Igaz, nem is került mindegyik nyilvánosságra, mert a pilóták a szigorú felelősségre vonástól, hosszú időre szóló eltiltástól való félelmükben a kisebb baleseteket eltitkolták, s az érintettek háztartási balesetnek mondták sérüléseiket az orvosi rendelőkben.
