ZETApress

Szarvas István író, újságíró: Kérdeztem – válaszoltak VIII. című minap megjelenő könyvét mutatták be ma 17 órakor az esztergomi Tár-Lak Szalonban. Háziasszonya: Szűcs Szilvia, moderátora: Zsifkovics István volt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégek! Őszinte örömmel és nagy megtiszteltetéssel köszöntöm Önöket itt, Esztergomban, ezen a számomra igen fontos eseményen, a Kérdeztem – válaszoltak VIII. című új interjú-kötetem bemutatóján. Hálás vagyok, hogy ennyien megtiszteltek jelenlétükkel! – kezdte a szerző köszöntőjét.

Mindenekelőtt szeretném kifejezni köszönetemet Zsifkovics Istvánnak, aki ennek a bemutatónak a megszervezésében oroszlánrészt vállalt. Kevés szóval, de nagy tettekkel dolgozik a háttérben. Köszönet illeti Szücs Szilvát is, aki a mai délután háziasszonyaként nemcsak a vendéglátásról, hanem a hangulatról is gondoskodik. És köszönöm a Tár-Lak Szalon szellemiségének, hogy méltó otthona lehet e kötet gondolatiságának és nyitottságának.

Külön köszönöm munkáját barátomnak Manchesterben Oláh Gábor mester politológusnak a kitűnő Előszavát amit könyvemhez irt. Az elmúlt évek során hagyománnyá vált, hogy időről időre újabb interjúválogatással jelentkezem. Ez a mostani 8. kötet különösen közel áll hozzám, nemcsak azért, mert idén ünnepeltem 81. születésnapomat, hanem mert az életpályámban összegződnek benne évtizedek kérdései, figyelme és kíváncsisága.

33 interjú szerepel a kötetben, majdnem 1/3-uk még 2009 előtti, köztük három beszélgetés a ’90-es évekből. Vannak köztük interjúk a 2010-es évekből, de a legtöbb, 13 darab 2021 után készült. A válogatás szándékosan vegyes: a múlt és jelen megszólal egymás mellett. Mert hiszem, hogy a jó gondolatoknak nincs lejárati idejük. És hogy kik szólalnak meg? – Hadd emeljek ki néhány nevet különböző területekről, mégis egy közös nevező mentén: mindenki mögött teljesítmény, emberi mélység és gondolat van.

Beszélgettem például Várdai István kivételes tehetségű csellóművésszel és művészeti vezetővel, akinek nemcsak a zenei pályája lenyűgöző, hanem a gondolkodása is. Számára a fiatal generáció mentorálása nemcsak feladat, hanem kötelesség is. Közös felelősség, mondja, hogy legyen, aki tovább-viszi a kultúra lángját. Ugyanezt a szellemiséget képviseli Vashegyi György Liszt Ferenc-díjas karmester is, aki nemcsak vezényel, hanem tanít, példát mutat és épít. Az ő szavai szerint: a muzsikának nevelnie is kell! Kérdeztem, válaszolt és én sokáig vittem magammal a mondatát.

Másik interjúalanyom Békefi Bálint, egy dinamikus fiatal szakember, aki az AI a mesterséges intelligencia világát járja körül. Ő azt mondja: sokan szeretnénk nem gondolni rá, de eljön az idő, amikor muszáj lesz! A szavai elgondolkodtatnak: vajon hová tartunk, és milyen jövőt építünk gépekkel és algoritmusokkal ember nélkül? – Bevallom, én is kétkedve figyelem az AI térnyerését. De kérdezni ott is fontos.

És hogy mi a helyzet a régi interjúkkal? – Van, aki azt mondja, azok már nem aktuálisak. Én viszont úgy gondolom: épp ellenkezőleg. Kati Marton 13 évvel ezelőtt a terrorizmus veszélyeire figyelmeztetett. Nézzünk körül ma a világban, mennyire is volt igaza!?

De van interjú olimpiai bajnokkal, nagykövettel, akadémikussal, filmoperatőrrel, sőt két miniszterelnökkel is: az egyikkel, amikor még nem volt, a másikkal amikor már nem volt az. Ez nem tudatos választás volt, hanem az idő sodrában így alakult. De beszédes…

Van egy interjúalany, aki önmagát kérdezi, öninterjút készít. Ő Bencze Ilona, aki nemcsak színésznőként, de íróként is mély emberi képet rajzol magáról. A kérdések és válaszok egyazon hangon szólnak, mégis dialógust teremtenek az olvasóval. Ez különleges vállalkozás volt, és örülök, hogy a könyvben helyet kapott, ahogy Ernyei Béla interjúja is.

Nemcsak egy színész szólal meg benne, hanem egy ember, aki a pályán túl is figyel, gondolkodik, kérdez. Ő is példázza azt, amit Babák Mihály, Szarvas város volt polgármestere is megfogalmazott: Egy jó kérdéstől megnyílik a kérdezett, és ezáltal megismerhetjük az embert. Ez a mondat talán a legpontosabb összefoglalása annak, amit csinálok.

Kedves Barátaim, kedves Esztergomiak! Hiszem, hogy a kultúra, a tudomány, a művészet, a gazdaság embereit kérdezni nemcsak lehetőség, hanem kötelesség. Mert ha megértjük egymást, ha meghallgatjuk egymást, közelebb kerülünk ahhoz, ami ma talán a legfontosabb: az emberhez!