Díjátadás a Laborban
Bodóczky István Szenior-fokozatú és Kerezsi Nemere Junior-fokozatú Herczeg Klára-díjas művészek alkotásaiból nyílt kiállítás tegnap este a Képíró utcai Laborban. A február 4-én, keddig látható tárlatot Wehner Tibor nyitotta meg.
A Herczeg Klára-díj 1998 óta évente kerül kiosztásra. Az 1997-ben elhunyt Herczeg Klára szobrászművész végrendeletében a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Alapítványt az örökség részesévé tette, ezúton támogatva a pályakezdő művészeket. A kuratórium úgy döntött, hogy egy ? az örökséghagyóról elnevezett ? díjat alapít, amelyet minden évben az FKSE vezetősége által kiválasztott képzőművész kap meg, ami a díj junior fokozatát adja.
Mivel az örökhagyó is fontosnak tartotta a generációk egymáshoz való közeledését, Dr. Székely Ádámné Dr. Szűts Ildikó, a hagyaték kezelője a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületre bízta azt a megtisztelő feladatot, hogy a Herczeg Klára-díj Szenior-fokozatát gondozza. A díjazott személyére felkért, független jelölő ajánl művészeket, akik közül az alapítvány kuratóriuma választja ki a szenior díjazottat. 2013-ban Lakner Antal ajánlása alapján a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Alapítvány kuratóriuma Bodóczky Istvánnak ítélte a Herczeg Klára-díj Szenior-fokozatát. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület vezetősége a díj Junior-fokozatában Kerezsi Nemerét részesítette.
Petra rózsaszín ködben
Szabó Klára Petra: A rózsaszín ködön túl című tárlata nyílt meg tegnap este a Széchenyi utcai Viltinben. A március 1-jén, szombatig látható kiállítást Szabó Noémi nyitotta meg. Szabó Klára Petra, a fiatal festőgeneráció meghatározó tagja munkáira jellemző a hagyományos festészeti tradíciók követése mellett a műfaji határokkal való kísérletezés. Akvarelljei, akvarellekre épülő videóinstallációi és objekjei számos kiállításon szerepeltek az elmúlt években.
A legújabb munkáiból válogató A rózsaszín ködön túl folytatja az alkotó jellegzetes formanyelvének és környezetének, empirikus élményeinek önreflexív vonal mentén kibontakozó képi megjelenítését. Kiindulópontjául az elmúlt két év során különböző országokba nyert rezidenciaprogramok és az ottani impressziók szolgáltak, melyek hangulata, karaktere az alkotásokon is nyomon követhető.
Számomra a munkáim olyanok mint egy napló illusztrációi. A portréimmal a barátaimat szerettem volna megörökíteni, a japán utam óta pedig a szimbolika, illetve az álomszerűség kezdett el érdekelni. Már nem ragaszkodom a valóság ábrázolásához. Sokkal inkább a fejemben lévő belső képet, világot szeretném megmutatni. Amikor a rózsaszín köd felszáll a kiábrándító csupasz valóság marad csak ? vallja az alkotó.
A négy különböző helyszín (Anglia, Észtország, Japán, Korea) eltérő kulturális adottsága ellenére a kiállított sorozatok közös nevezője a környezetből merített élmények és vizuális motívumok ornamentikába forduló, részletgazdag képi megjelenítése, valamint a két- és három-dimenzió határán egyensúlyozó formázott akvarell-installációk formai megoldásai. A tallinni Culture Factory Polymer rezidencia programján készült Hervadó Virágok a Vanitas-motívumok évszázados hagyományát folytatva reflektálnak a temporalitás fogalomkörére, míg a kontemplatívabb, Koreában készült Floral Abuandance a meditáció és a keleti filozófiák TAO (út) fogalomkörével köthető össze, miközben a természet uralta kompozíciók mindvégig a civilizációból való menekülés metaforájaként is értelmezhetőek. A motívumok, szimbólumok és narratíva keveredése mentén kirajzolódó képi világ ugyan formailag dekoratív elemekkel él, ugyanakkor ahogy az angliai Outpost rezidencián készült Fáj mert számít című paravánra festett munka is sugallja: a hordozó felület az elrejtés, elfedés helyett a láttatás eszközévé válik.
