Egy napos emlékek
Úgy tűnik, most készül – a kedvenc jövőbeli emlékem címmel Puskás Marcell performansza és kiállítása november 27-én kedden 19 órakor nyílik a Ráday utcai 2B Galériában. A tárlat csak másnapig: október 28-án szerdáig látogatható.
Kedves Archívum, örülök, hogy létrehozhattalak! Azt hiszem, büszke vagyok rád. Olyan gyorsan megnőttél. Eleinte csak néhány kép voltál, pár dátum, néhány jelentéktelen pillanat. Mostanra pedig megteltél velem.
Egyre többször azon kaptam magam, hogy hiányolni kezdtem a jelent. Ezért létrehoztalak téged, hogy elmentsek beléd mindent. Képeket, mondatokat, embereket. Nem mintha bármit is jelentenének nekem. Inkább azért, hogy később legyen mire hivatkoznom, ha egyszer megkérdezik, mivel is töltöttem tulajdonképpen az életemet. Mert az élet tele van olyan pillanatokkal, amelyek nem elég jók ahhoz, hogy elmerüljek bennük, de ahhoz meg túl fontosak, hogy csak úgy elengedjem őket. Látod, ezért kellesz te.
Azóta teljesen önálló lettél, mintha én már itt sem lennék:
A potenciális emlékek előzetes regisztrációja megkezdődött.
Utólagos jelentőség tulajdonítása épp folyamatban.
Emlékezés kiszervezve, státusza: archiválva.
Furán hangzik? – Nekem is az. De akkor miért van az, hogy itt vagyok a jelenben, és közben már azon gondolkodom, milyen jó lesz ezt visszanézni? Miért csak a jövőből nézve tudom értékelni, amit épp átélek? Miért nem érzek most semmit?
Nem tudhatom, később melyik pillanat válik fontossá. Hogy melyik volt valaminek a kezdete, vagy melyik volt valamiből az utolsó. Nem tudhatom előre. Inkább elmentem, hogy később legyen mit hiányolni.
Szóval, kedves Archívum, köszönöm, hogy vagy nekem! Köszönöm, hogy mindig emlékeztetsz a hiányra. Vigyázz magadra, nőj még nagyobbra, és mesélj rólam majd szépeket! Szeretettel: Marcell
Puskás Marcell kiállítása és részvételi performansza az emlékek létrehozásának és megőrzésének folyamatát vizsgálja. A projekt az emlékgyártás, a dokumentálás és az archiválás kapcsolatát járja körül, és azt kutatja, hogyan próbálunk tárgyakat, képeket és pillanatokat eltenni magunknak, hogy később visszatérhessünk hozzájuk. A kiállítás egy folyamatosan épülő archívumként működik, amelyben a résztvevők maguk is hozzájárulnak az emlékek gyártásához és rendszerezéséhez. A részvételi performansz és a kiállítás együtt egy olyan archívumot hoz létre, amely nemcsak megőrzi, hanem folyamatosan újra is gyártja azt, amire később emlékezni szeretnénk – írta Rácz Eszter, a kiállítás kurátora.
