Újra ép a szárnyas oltár
Több évtized után befejeződött a középkori Magyar Királyság egyik legnagyobb és legdíszesebb szárnyas oltára, a kisszebeni Keresztelő Szent János főoltár restaurálása: a késő gótikus remekmű 75 év után már teljes pompájában látható a Magyar Nemzeti Galériában. A sajtóbemutatón Katona Lucia fényképezett.
Vélhetően a magyar múzeumügy leghosszabb ideig tartó restaurálása ért véget most: a kisszebeni főoltárt 1944-ben, Budapest bombázásakor bontották szét és rejtették el, majd 1954-ben fogtak hozzá a helyreállításához. A munkálatok az MNG és a Szépművészeti Múzeum 2013-as újraegyesülése után vettek lendületet, mikor Dabronaki Béla restaurátor vette át a felújítás vezetését – idézte fel a szárnyas oltár sajtóbemutatóján Baán László, az MNG főigazgatója hozzáfűzve: a szárnyas oltár végleges otthonának a jövőben a Szépművészeti Múzeumot szánják, ez az épület ad ugyanis otthont az MNG-vel újraegyesült gyűjtemény XIX. század előtti részének.
Poszler Györgyi, az MNG Késő gótikus szárnyas oltárok című kiállításának kurátora hozzátette: a 6,6 méter széles főoltár és a két, szintén a kiállításban látható mellékoltár egy tűzvész utáni újjáépítés során készültek a Bártfa és Kassa közt fekvő Kisszebenben; a főoltár befejezését 1496-ra datálják. A késő gótikus műalkotás bezárt szárnyai – egyedülálló módon – a Hiszekegy képregényszerű ábrázolását mutatják, ünnepi, azaz kinyitott állapotban pedig Keresztelő Szent János életének állomásai láthatók a főoltár táblaképein.
A főoltár egykor több emelet magas oromzattal rendelkezett, ennek azonban csak romjai maradtak fenn, ezért hitelesen csak az oromzat egy része volt helyreállítható. Poszler Györgyi beszámolója szerint a remekművet a barokk korban az akkori ízlés szerint restaurálták és némileg átalakították, az országos nyilvánosság azonban csak a XIX. század második felében fedezte fel. A három kisszebeni oltárt 1896-ban, a millenniumi ünnepségekre szállították Budapestre, először az Iparművészeti, majd rövidesen a Szépművészeti Múzeumba.
Dabronaki Béla restaurátor kiemelte, hogy a főoltár rengeteg elpusztult eleme mellett számos darab elképesztően ép állapotban maradt fenn. A helyreállításkor ezért úgy döntöttek, hogy a kiegészítések is az eredeti részekhez hasonló aranyozást kapnak, ennek hiánya ugyanis tönkretette volna a műalkotás élvezetét. Hozzáfűzte azonban, hogy a hitelesség érdekében a kiegészítéseket csak közelről látható módon, finoman jelezték.
