ZETApress

– Élelmiszeripari mérnökként mikor és miért jutott eszedbe, hogy író és újságíró légy? – kérdeztem régi barátomtól, Szarvas Istvántól, akivel már 32 éve kísérjük figyelemmel egymás életét, munkásságát.

Sz.I: A mérnöki pálya fegyelmet és rendszerezett gondolkodást adott, de közben egyre erősebben éreztem, hogy az emberek történetei, gondolatai jobban érdekelnek, mint a technológiai folyamatok. Nem egyik napról a másikra történt a váltás, inkább egy belső folyamat eredménye volt. Az írás és a kérdezés iránti vágy fokozatosan vált meghatározóvá az életemben.

– Miért az interjú műfaját választottad?

Sz.I: Az interjú számomra a legőszintébb műfaj. Nem én állok a középpontban, hanem az a személy, akivel beszélgetek. Engem mindig az érdekelt, hogy mások hogyan gondolkodnak, milyen utat jártak be. Az interjú lehetőséget ad arra, hogy ezt közvetlenül, hitelesen mutassam meg az olvasóknak. A másik ok az volt, hogy hamar rájöttem: regényt nem tudnék írni. Ezért választottam az interjút, és elhatároztam, hogy kitanulom minden csínját-bínját.

– Mi alapján választod ki a beszélgetőtársakat, és volt-e, aki visszautasított? Ha volt, akkor győzködted-e, vagy tiszteletben tartottad a döntését?

Sz.I: A beszélgetőtárs kiválasztásánál mindig az értékteremtést nézem: mit tud adni az olvasónak az adott ember gondolkodása, életútja. Természetesen volt, aki visszautasította a felkérést. Ilyenkor mindig tiszteletben tartottam a döntését, mert az interjú alapja a bizalom, és ezt nem lehet erőltetni. Ha valakivel nem szimpatizálok, nem szívesen készítek interjút. Volt, hogy sikerrel győzködtem, és volt, hogy nem. Habsburg Ottó királyi fenség például nehezen állt kötélnek: három percet ígért, végül háromnegyed óra lett belőle. A végén megköszönte az interjút, és kikísért a lifthez.

– Mi a véleményed az ellenoldali politikusokkal szembeni agresszív kérdezési stílusról, hazudozásról, lejáratási kísérletről a médiában? Bátorságnak vagy pofátlanságnak tartod-e?

Sz.I: Az újságírásnak nem a rombolás, hanem a feltárás a feladata. Az agresszív, lejárató szándékú kérdezés nem bátorság, hanem szakmai és emberi hiányosság. A jó kérdés lehet kemény, de mindig tisztességes. A hitelesség hosszú távon többet ér, mint a pillanatnyi hatásvadászat. Sokszor tanúja voltam ennek, és csodáltam az interjúalanyok önuralmát. Ugyanakkor ez nem magyar sajátosság, külföldön is dívik.

– Mennyi ideig és hogyan készülsz egy-egy beszélgetésre?

Sz.I: A felkészülés időtartama mindig az alanytól függ, de soha sem felületes. Átolvasom az életútját, korábbi megszólalásait, és igyekszem megérteni a gondolkodásmódját. Utánanézek a hobbijának is. Ugyanakkor hagyok teret az improvizációnak, mert a legjobb kérdések gyakran a beszélgetés során születnek.

– Ki fogalmazott a legnyomdakészebben, és kinek a szövege kívánt alapos utómunkát, stilizálást? Szerkeszted-e utólag a beszélgetést, vagy ragaszkodsz a feltett kérdések sorrendjéhez és a szó szerinti válaszokhoz? Átküldöd-e a kész anyagot egyeztetésre az alanynak a megjelenés előtt?

Sz.I: Voltak kivételes beszélgetőtársak, akik szinte publikálható formában fogalmaztak, de ez ritka. Az esetek többségében szükség van stilizálásra, elsősorban a közérthetőség miatt. Ugyanakkor mindig törekszem arra, hogy a mondanivaló és a hangulat ne sérüljön. Legnyomdakészebben Orbán Viktor miniszterelnök, Kovács László külügyminiszter és Ujhelyi István államtitkár nyilatkozott. Utómunkát a nyilatkozók körülbelül 10%-a igényelt, őket nem sorolom fel.

Nem ragaszkodom a kérdések sorrendjéhez. Egyeztetésre akkor küldöm el az anyagot, ha ezt kérik. Sok negatív tapasztalatom volt ezen a téren: előfordult, hogy teljesen átírták, még az én kérdéseimet is. Olyan is volt, hogy amikor megkérdeztem, miért nem járul hozzá a megjelentetéshez, a válasz félbeszakadt vagy elmaradt.

– Egy interjú frissen érdekes, így mielőbb meg kell jelennie! Az alany sem az asztalfióknak, hanem a nyilvánosságnak nyilatkozik! Mennyi idővel az elkészülte után kerül fel a honlapra, illetve került a nyomdába korábban egy beszélgetés?

Sz.I: Teljesen egyetértek azzal, hogy az időszerűség fontos. Igyekszem minél hamarabb közreadni az interjúkat, de a minőség nem szenvedhet csorbát. Korábban a nyomtatott megjelenés ütemezése kötötte a határidőket, ma az online tér gyorsabb publikálást tesz lehetővé. Az interjú más, mint egy eseményről készült beszámoló: van olyan interjúm, amely több éve készült, és ma is aktuális, és van olyan is, amin nagyon sokat kellett dolgoznom.

– Több ismert külföldi személlyel készült interjúddal találkoztam. Velük hogyan érteted meg magad? Kell-e tolmács ahhoz, hogy a közös nyelvet megtaláljátok?

Sz.I: Ez mindig az adott helyzettől függ. Ha közös nyelven tudunk beszélni, az megkönnyíti a kapcsolatot. Ha nem, akkor tolmács segít, de ilyenkor is fontos a személyes hangulat megteremtése. A kommunikáció nemcsak szavakból áll. Hadd meséljek el egy történetet: öt percet kaptam egy Nobel-díjassal készült interjúra, de a tolmácsom ez idő alatt egy magánkérdést tett fel az interjúalanynak. Hiányos angoltudásomnak sokszor érzem a kárát.

– Korábbi sportmúltad mennyiben segíti az élsportolókkal való kapcsolatteremtést?

Sz.I: Nagyon sokat segít. A sport közös nyelv, közös tapasztalat. Az élsportolók érzik, ha a kérdező érti az ő világukat, és ez bizalmat teremt. Három sportágat űztem versenyszerűen: a sakkot, a teniszt és a tollaslabdát – ez utóbbiban NB I-ben játszottam. A sakkolimpiai bajnokokkal készített interjúknál különösen segített, hogy tudok sakkozni, sőt szimultánban játszottam is ellenük.

– Ha holnaptól az alábbiak közül – film, színház, sport, kiállítás, tudomány, politika, bűnügy, egészségügy, gazdaság – csak eggyel foglalkozhatnál, melyiket választanád a kilenc közül?

Sz.I: A tudományt választanám, mert ott találkozik leginkább az emberi kíváncsiság és a jövő formálása. A tudósok gondolkodása mindig inspiráló számomra, és úgy érzem, ezen a területen még rengeteg felfedezni való történet van. Ha azonban személyes szempontot is figyelembe veszek, akkor az egészségügyet választanám, mivel több krónikus betegségem is van.

Szarvas István az Élelmiszeripari Főiskola elvégzése után műszaki ügyintéző, szervező, szervezési főosztályvezető, tanácsadó, belsőellenőrzési vezető, banki ügyintéző, majd a Hetedhéthatár Magazin szerkesztőség-vezetője lett. Megjelent könyvei: A belső ellenőrzés módszertana, Szarvasi beszélgetés, Kérdeztem – válaszoltak I-IX., Újrakérdeztem – válaszoltak, Őszintén az interjúkészítésről, Olimpikonok válaszoltak. Sportolóként 1961-ben középiskolai sakkcsapatban országos 6., budapesti 5. hely, 1962-ben teniszben országos ifjúsági 32. hely, 1970-ben tollaslabda NB I-es csapattal 6. hely. Jelenleg a MÚOSZ Társadalompolitikai Szakosztály tiszteletbeli elnöke.