Nem kellett a bronzérmes
Miért nem kellett az olimpiai bronzérmes az MTK díszközgyűlésére? ? tette fel a kérdést Jocha Károly, a JochaPress.hu főszerkesztője, aki a fotókat is készítette.
Az idő vasfoga előbb-utóbb mindent kikezd. A fizikai jólét megromlása, az anyagi viszonyok szigorodása, mind-mind akadályai lehetnek a baráti kapcsolatok ápolásának. Kilencven éves korában, 2011 júniusában még sokan köszöntötték a Danubius Nemzeti Hajós Egyletben Sándor (Stadler) Istvánt, a Kanadából a napokban ismét Magyarországra látogató, gyógykezelésen résztvevő, egykori olimpikont, akit eddig csak Zsitnik Béla látogatott meg. Ő is a 90. évében jár…
Nagyon örülök, hogy még volt annyi erőm erre az utazásra ? sóhajtott nagyot a telefonba Sándor István, aki tizennyolcszoros magyar bajnokként az egyetlen olyan evezős, aki valamennyi hajóosztályban bajnoki címmel büszkélkedhet. ? Sajnos, már nem tudok bot, vagy járókeret nélkül mozogni, de eddig minden hazai tartózkodásom végén jobb állapotban mentem vissza Kanadába, mint amilyenben érkezésemkor voltam. Rettentően örülök, hogy régi versenyzőtársaim közül ? nem kis rábeszélésre ? Zsitnik Béla meglátogatott és egy kicsit el tudtunk beszélgetni a régi, szép időkről. Többek között az 1952-es, helsinki olimpiáról is, ahol együtt eveztünk a magyar nyolcas tagjaiként.
Ha már előkerült Zsitnik Béla, egy gyors telefonhívással őt is sikerült szóra bírni. A tanulságos történet folytatása idekattintva olvasható.
