ZETApress

Karl-Erik Böhn nyugodjon békében! És Török Bódoggal mi lesz? ? teszi vel a kérdést Jocha Károly, a JochaPress.hu főszerkesztője. Kedden délben szülővárosában, a norvégiai Sandefjordban végső búcsút vettek Karl Erik Böhntől, a magyar női kézilabda-válogatott életének 49. évében, gyógyíthatatlan leukémiában elhunyt szövetségi kapitányától.

A gyászszertartáson végül öttagú magyar küldöttség vett részt. A templom már fél órával a szertartás megkezdése előtt megtelt, a hangszórókból a Karl Erik Böhn által összeválogatott dalok szóltak Sting, Cat Stevens, Eric Clapton előadásában. Amikor megszületünk, egyetlen biztos dologgal számolhatunk. Azzal, hogy előbb-utóbb mindannyian meg is halunk. Földi életünk legnagyobb tragédiája kétség kívül az, amikor az elkerülhetetlen bekövetkezik. Amikor fiatal embertől kell búcsút venni, többszörös a fájdalom, hiszen ahogy mondani szokták ?élhetett volna még?. Karl-Erik Böhnnek (ahogy magát nevezte, KEB-nek) azonban ennyi adatott, benne az élet örömeivel és fájdalmaival. Eseményekben gazdag életút zárult le végérvényesen a február 2-án bekövetkezett halálával, amely előtt éppen egy évig küzdött a gyilkos kórral, amely félbeszakította az előtte volt sikeres időszakot, amelyet Magyarországon töltött.

Érdekes úton jutott el KEB Magyarországra. Előbb csak Heidi Löke élettársaként sétáltatta a világ egyik legjobb kézilabdázónőjének kisfiát. Menedzserek fedezték fel és futtatták fel pillanatok alatt beindított sajtókampánnyal az ismertségre. A szövetség elnöksége végül ? enyhe presszióra ? neki szavazott bizalmat a megüresedett szövetségi kapitányi poszt betöltésére. Nem egész másfél éves tevékenysége csúcsát a 2012. decemberében megszerzett Európa-bajnoki bronzérem jelentette egy olyan csapattal, amelynek játékosai rajongtak KEB-ért. Az írás folytatása idekattintva olvasható.