ZETApress

hírportál

Elmaradt az öbölátúszás

Az elmúlt hétvégén elmaradt a hagyományos öböl átuszás Tihanynál, de a Balaton szerelmesei szombaton újra próbálkozhatnak. Idén már volt egy hosszú távú megmérettetés a nagy tavon, mert július 22-én népes mezőny úszott át Révfülöptől Boglárig. A Volánbusz Hírlevél munkatársaként 2001. utolsó júliusi szombatján ? igaz csak tudósítóként ? magam is a célban várakoztam. Kilenc és félezren ereszkedtek akkor a Balatonba, hogy teljesítsék az 5,2 kilométeres távolságot. A Volánbusz három munkatársa közöttük tempózott a hűs habokban s én őket vártam.

Varga József gépkocsivezető 2 óra 15 perc 29 másodperc alatt érte el a déli partot, Kucsera Krisztián forgalmi diszpécser ideje 2:19:42 volt, míg Arató Csabáé 2:28:06 lett. Teljesítményükkel a középmezőnyben végeztek edzésmunkájuk mégis példa értékű lehet. Honnan jött az ötlet az embert próbáló feladatra? ? kérdeztem Csabát szárítkozás közben.

Tíz éve dolgozom a Volánbusznál, s egy remek baráti társaság alakult ki az Árpád-hídi kollégák között, felelte. Rendszeresen futballoztunk együtt, s tizenöt-húszan eljártunk Törökmezőre szalonnasütésre, baráti beszélgetésre. Ekkor vetődött fel, hogy a Balatont is át kellene úsznunk egyszer. Józsi javasolta, aki még most is aktív triatlon versenyző.

Józsi rendszeresen úszik, fut és kerékpározik, nekünk viszont úszóedzéseket kellett tartanunk, folytatta Csaba. Ehhez ideális helyszínnek bizonyult a Balassagyarmathoz közeli Nyírjesi tó. Négy-ötezer métereket úsztunk benne Józsi irányításával. Csak akkor döbbentünk meg egy kicsit, amikor megtudtuk, hogy a tó bizony jócskán szedett az elmúlt évtizedekben áldozatokat.

A Balaton átúszása nagyon biztonságos volt, veszi át a szót Krisztián. Ötven méterenként voltak csónakok az egész úszási vonalon, s bőségesen szolgáltak üdítővel és szőlőcukorral. Kellett is, mert jócskán kiszáradtunk a vízben. Rajt előtt ennünk is kellett, hogy bírjuk az erőfeszítést. A célban aztán újabb bőséges táplálékkal vártak. A kétezer forintos nevezési díjért még egy pólót is kaptunk a táv teljesítése után. A csónakokba úszás közben bele is kapaszkodhattunk, felszállhattunk is volna rá pihenni, de ezzel a lehetőséggel egyikünk sem élt. Utána már sokkal rosszabb lett volna visszaugrani a vízbe.

A triatlonozás közben megszokott kenőcsöket, izomlazítókat használtam, mondja Józsi, de társaim ebben nem követték a példámat. Ők csak napolajjal kenték le magukat, ennek ellenére jócskán leégett az arcuk. Ez legyen a legnagyobb baj, lényeg, hogy mindannyian szerencsésen átértünk! Legközelebb augusztusban a Balatonfüred?Tihany közötti öbölátúszáson indulunk, és jövőre is újra próbálkozunk. A kolléga úr nem tart velünk?

Mit is mondhattam volna ilyen invitálásra? Ha nekem is olyan edzőm lenne, mint Varga József, én is annyit sportolnék, mint Arató Csaba és Kucsera Krisztián, egy percig sem haboznék. Ahhoz, hogy jövőre elindulhassak egy ilyen viadalon, a felkészülést már most meg kellene kezdenem!

Szóljon hozzá!