Hegymászás és veszélyei
Intelmek cserkészeknek ?1.
A lefelé ereszkedés még veszélyesebb, mint a felfelé mászás, írtuk meg pár nappal ezelőtt. Dr. Andok Csaba, a Korányi Kórház sebészorvosa ugyanezt vallotta 1992-ben, amikor a Magyar Cserkész olvasóinak küldte el intelmeit. Akkoriban rovatvezető voltam a Magyar Cserkészszövetség havi lapjában, s írása egy hatrészes sorozatunk anyagaként szerepelt az áprilisi lapszámban.
Az ember ősidők óta vonzódik a hegyekhez, kezdődtek a hegymászásban jártas fiatal doki sorai. A hegyek világa olyan titokzatos varázs, mely mindig izgatta az emberek fantáziáját. A régi időkben kincskeresők, vadászok, csempészek, kalandvágyók keresték fel elsősorban a hegyi ösvényeket és meséltek hihetetlen történeteket élményeikről. Napjainkban rengeteg ember, felnőtt és gyerek egyaránt, szánja rá magát, hogy hegyi túrára, hegymászásra induljon.
Sokak számára egy-két túra életre szóló élményt jelent és ezzel befejeződik a hegyekkel való kapcsolatuk. Vannak olyanok, akiket a hegyek varázsa egy életre elragad és ezek az emberek időt, fáradtságot, áldozatot nem kímélve újra és újra visszatérnek álmaik Ne tovább!-jához.
Hazánk természeti adottságai a hegymászás számára nem kedvezőek, mégis évről-évre egyre többen érdeklődnek ezen csodálatos sport után s egyre többen keresik fel mászó-iskoláinkat, hogy az alapvető technikai dolgok elsajátításával alkalmassá váljanak, hogy a hegyekben mozogjanak és elkezdhessék saját túráikat a környező országok hegyei között.
A hegymászás egy veszélyekkel járó sport, a nem megfelelő magatartás és a felkészültség hiánya emberéleteket kockáztathat. Feltétlenül tudni kell, hogy a veszélyek megítélése reálisan, csak komoly tapasztalatok birtokában lehetséges. A tapasztalatok megszerzéséhez bármilyen könyv, vagy írásos anyag csak mankó és nem több, az igazi biztonságot, a hegyekben tudatosan vállalt veszélyek lehető legkisebbre való csökkentését csak tapasztalt társakkal való közös túrák teszik lehetővé.
Jelenleg a turista szemmel nézett magas-hegyek járásához szeretnénk néhány tanácsot, tapasztalatot átadni. Legfontosabb szabály: soha ne kezdjünk felkészültségünket, erőnlétünket, felszerelésünket meghaladó vállalkozásokba. Ne a kalandvágy és az élmény adta lelkesedés mozgassa cselekedeteinket. Alapvető sziklamászó és mászásbiztosítási ismeretek nélkül soha ne másszunk olyan sziklás helyekre vagy sziklafalakra, ahonnét lezuhanhatunk, vagy visszatérni nem tudunk. (Vigyázat, a lefelé mászás sokkal veszélyesebb, mint felfelé haladni, nem igaz, hogy ahova felmásztam, onnan le is tudok jönni!)
A félelem még nem gyávaság!
Az egészséges félelem és óvatosság mindig tartson vissza bennünket a felesleges kockázatvállalástól. Hallgatva józan ítélőképességünkre, ha egy hegy jelenleg túlságosan nehéznek, veszélyesnek bizonyul, még időben forduljunk vissza, aztán tovább edzve, újabb tapasztalatokat, nagyobb mászó-tudást szerezve később visszatérhetünk, hogy ?törlesszük adósságunkat?, hiszen a hegy marad, újra és újra megpróbálható.
A sikerhez a hegyekben is nélkülözhetetlen önmagunkon kívül az arra alkalmas felszerelés. Felszerelésünk lehetőleg jó minőségű legyen és nagyon fontos bármikor, bárhol tudjuk is azt használni.
A hegymászásban nagyon fontos a ruházat, hiszen ez véd meg bennünket a természet erőivel és viszontagságaival szemben. Alsóruháink legyenek nedvszívók és jól szellőzők és inkább szokásos méreteinknél egy-két számmal nagyobbak, hogy sehol ne szorítsanak, és kellő hosszúságúak legyenek. Ajánlott anyag a pamut vagy gyapjú.
Az ing ugyancsak legyen bő, nyakban és csuklón jól zárható, ajánlott anyaga flanel. A pulóverek elsősorban gyapjúból legyenek, magas nyakkal, kellő hosszúsággal. A nadrágok között a térdnadrág használatos, mégpedig térd alatt lezárhatóan, magasított derékkal, lehetőleg vállkantárral. A zsebek zárhatók legyenek. Anyaga könnyű és erős legyen, lehetőleg lóden vagy műanyag kombinációja.
A térdnadrághoz hosszú harisnyát használjunk, mely térdig vagy a fölé érjen. A gyapjú anyagú a legajánlatosabb, mert a gyapjú nedvesen is melegít. A cipőkben óriási a választék, túrára bordázott profil gumitalpú erős, magas-szárú bőrcipő a legalkalmasabb.
A külső ruházat rendkívül fontos, mert e nélkül az összes többi elveszíti előnyeit. Az anorák és a külső nadrág vízhatlan anyagból készüljön, könnyen le és felvehető legyen, nyílásait jól lehessen zárni és csuklyája legyen. Ez a ruházat adja a védelmet a szél és a csapadék ellen. Magas hegyekben egyéb kiegészítő ruházatra is szükségünk lehet. Ilyenek: kesztyű, sál, pancsó, pehelyruházat, sisak a potyogó kövek ellen.
Soha ne feledjük, a hegyekben nyáron is hirtelen lehűlés, téli jellegű időjárás alakulhat ki! A megfelelő ruházatnak mindig a hátizsákunkban kell lenni, hogy ne kerüljünk váratlan veszélyhelyzetbe. Erről holnap olvashatunk portálunkon.