Hópárduc a világ tetején
Erőss Zsolt ? alias Hópárduc ? megmászta a Makalut. Egyedül jutott fel a 8463 méteres csúcsra, mert társa kétszáz méterrel a cél előtt visszafordult. Mécs László nem tartotta biztonságosnak az utolsó rohamot, ezért a csúcstámadás helyett szerencsésen visszatért a hatezer méter feletti alaptáborba.
Hópárduc immár kilencedszer jutott nyolcezer méternél magasabbra légzőkészülék nélkül. Ezt tartja az igazi kihívásnak, s talán a légzőkészülék még zavarná is a mászásban. Mint korábban megírtuk, a magaslati alaptáborban töltött hetek a csúcstámadás előtt éppen arra jók, hogy a szervezet alkalmazkodjon az oxigénben szegény környezethez, s felszaporodjon a vérben a hemoglobin.
Azóta már Zsolt is visszatért az alaptáborba, mely még tán a csúcstámadásnál is nagyobb fegyvertény. Felfelé még hajtja az embert a vágy, visszafelé viszont a jól végzett munka örömével hajlamos lazítani. Ekkor jöhet a baj, ilyenkor következhet be a tragédia, hiszen a visszaút is ugyanolyan megfontoltságot és technikai tudást igényel, mint a csúcsok, az előttünk álló ismeretlenek meghódítása.
A hegymászók hozzátartozói idehaza izgulnak szeretteikért, s ellene a modern technika is csak keveset tehet. A csúcsra igyekvők nem tudnak mászás közben mobiltelefonon kommunikálni az itthon maradt szeretteikkel. Csak az alaptáborral tarthatják az itthoniak a kapcsolatot, s velük is akkor, ha a légköri viszonyok ezt lehetővé teszik. Többórás várakozás, idegeskedés is előfordulhat, amit a rokonok ? szülők és gyerekek ? sosem tudnak megszokni, ha beletörődni kénytelenek is.
