ZETApress

hírportál

Elnöki évértékelő

Baráth Etele szerint 2010 a kajak-kenu sikeres éve volt, de a sikerek mögött világossá és tapinthatóvá váltak a sportág gondjai is. – Kezdjük az élversenyzők eredményeinek értékelésével, mennyire elégedett a felnőtt gyorsasági válogatott idei teljesítményével? – kérdezte az MKKSZ.

Kétségtelenül jó szezont zártunk, bár nem lábadhat könnybe a szemünk a sikerektől, de nem eshetünk kétségbe azoktól sem, amik nem sikerültek az idén. A női kajakosok teljesítményéről minden elmondanak azok a páratlan eredmények, amelyeket elértek a világversenyeken, nem véletlen, hogy a karácsony előtt megrendezett Év sportolója választáson Janics Natasa megkapta az Év női sportolója címet és Kovács Katalinnal megválasztották őket az Év csapatának is.

Rajtuk kívül meg kell még említenünk Kozák Danutát, aki egyesben lett Európa-bajnok, valamint Szabó Gabriellát, Csipes Tamarát és Benedek Dalmát is, ők egytől-egyig teljes jogú tagjai a legszűkebb világ-elitnek. Az női aranyérmek mellett a hihetetlen világbajnoki ezüstérmek szezonja volt az idei esztendő.

Az olimpia előtt 2 évvel a bombaerős mezőnyben K–2 1000 méteren Vereckei Ákos és Kammerer Zoltán bizonyította be, hogy még mindig lehet rájuk építeni, biztos vagyok benne, hogy ott lesznek az esélyesek között a londoni olimpián is. Vajda Attila végigszenvedte a szezont, komoly egészségügyi és emiatt mentális gondokkal is küzdött, a világbajnokságon viszont megrázta magát és C–1 1000 méteren csak pár centire maradt le az aranyról. Úgy küzdött 2010-ben, ahogy csak a legnagyobb sportemberek képesek.

Ami még igazán örömteli, hogy fantasztikus generációs híd jött létre a 20-as éveik elején és sokszor a 30-as éveik derekán járó sportolóink között. Egy hajóban, egymást támogatva különböző generációk probléma nélkül tudnak együtt küzdeni. Azokban az olimpiai versenyszámokban viszont, ahol nem jutottunk be a világbajnoki döntőbe, sürgős változtatásra van, illetve volt szükség. Főleg a gyorsasági férfi kajakosoknál váltak világossá és tapinthatóvá a gondjaink 2010-ben. Ezek a problémák kikövetelik a kajak-kenu sport szakmai vezetése felé, hogy ne legyen széthúzás, egy felé menjen a sportág, mert ez a siker záloga a szegedi kvalifikációs világbajnokságon és a 2012-es nyári olimpiai játékokon.

Mennyit változtat a szezon megítélésén, ha az utánpótlás versenyzők és a többi szakág eredményeit is vizsgáljuk?

Iszonyatos szám a 66 aranyérem, amennyit gyűjtöttek a versenyzőink az idei világversenyeken. Jól látható, hogy a kajak-kenu sportág utánpótlása rendkívül erős. Egyre több fiatal edző, sportvezető kerül a szövetség látókörében, akik érezhetően kiválóságokat nevelnek fel. Nagyszerű közösségek jöttek létre több olyan vidéki bázison is, ahol eddig nem neveltek klasszis élversenyzőket. Külön ki kell emelnem az U23 és ifjúsági válogatott idei Európa-bajnoki szereplését, valamint név szerint Farkasdi Ramónát és Tótka Sándort, akik aranyérmet nyertek az első ifjúsági olimpián Szingapúrban.

A gyorsasági eredményeken kívül is voltak csodái az idei évnek. Eredményekben gazdag és nagyon színvonalas Sárkányhajó világbajnokságot rendeztünk idén Szegeden, ahol a profi versenyzőkön kívül megmozdult a fél ország. Baráti közösségek, cégek, települések versenyeztek egymással és váltak a magyar kajak-kenu család aktív tagjaivá. Kiemelkedően jól szerepeltek a maratoni versenyzőink, a szlalom szakágban is megjelentek tehetségek, a rafting pedig maga a meglepetés, hiszen olyan kohéziót, olyan közös energiákat mozgat meg, amelyek nem várt eredményeket szülnek.

Hogy működött idén a versenyzők hátországa, milyen folyamatok zajlottak az MKKSZ-en belül?

Először is ki kell emelnem, hogy a szövetség nagyon fegyelmezett gazdálkodást folytatott idén is. Kimagasló eredménynek tartom, hogy az év elején befejeződött a Gubacsi-beruházás, a létesítményt birtokba vették az élversenyzők és egyre többen használják olyanok is, akik a szabadidejüket szeretnék a vízen tölteni. A sportolók jövője szempontjából jelentős eredmények tartom a Semmelweis Egyetemmel kötött megállapodásunkat is, így világszínvonalú orvosi háttér állt fel a válogatott mögött.

Szintén örömteli, hogy hosszú évek útkeresése jól működik a szövetség belső és külső PR és kommunikációs tevékenysége és nem utolsó sorban sikeres a sportdiplomáciánk, hiszen szakmai alelnökünket, Vaskuti Istvánt ismét megválasztották az ICF, vagyis a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség első alelnökévé. Kollégáim a szövetségben saját területükön a szakmai élvonalba tartoznak. Az Ő nevükben is köszönöm mindenkinek azt a munkát, amit a kajak-kenu sportágban végzett 2010-ben, és kívánok egy sikerekben még az ideinél is gazdagabb új esztendők mindnyájunknak!

Szóljon hozzá!