ZETApress

Már a múlt század elején is játszották a gyeplabdát hazánkban. A feljegyzések szerint az első mérkőzések 1908-ban voltak. 1924-re a gyephoki hazai fejlettsége meghozta az igényt, hogy önálló szövetséget hozzanak létre. Ennek eredményeként megalakult a Magyar Gyephockey Szövetség – tudtuk meg Ferenczi Ferenc alelnöktől.

1924. január 07-én Párizsban hazánk és további hat ország: Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Csehszlovákia és Spanyolország részvételével megalakult a a Nemzetközi Hokiszövetség, a Fédération Internationale de Hockey (FIH), 1925-ben pedig részt vettünk a genfi 1. Világ és Európa-bajnokságon. Ezért az idei esztendő különös jelentőséggel bír a magyar gyeplabda történetében, hiszen közös centenáriumot ünneplünk a világszövetséggel.

Rögös volt az első száz év, mert bár mindig voltak lelkes és tehetséges játékosai itthon is ennek a sportnak, a nagyközönséghez nehezen jutott el a játék híre. Válogatottunk részt vett az 1936-os berlini olimpián, ahol a 6. helyezést sikerült kiharcolni, ami akkor igen jónak számított. Szakmai szempontból pedig a csúcs 1942-ban érkezett el, amikor 3:0-ra sikerült legyőzni a korábban olimpiai döntőt játszó német válogatottat és ebben az időszakban, de egészen a II. világháború, sőt a ’40-es évek végig hazánkat Európa öt és a világ tíz legerősebb válogatottja között tartották számon.

A női szakág is az európai elitbe tartozott a ’30-as évek közepéig. Sajnos a háború után az ’50-es évektől itthon nem nézték jó szemmel a hokit, mert ez a játék a teniszhez és a lósportokhoz hasonlóan a tehetősebb emberek játékaként volt elkönyvelve. A ’60-as évek elejétől kapott újra egy kis lendületet, amikor a vállalati sporttelepeken mód nyílt a hoki megtelepedésére. Ekkor szaporodtak az egyesületek és újra élénkült a gyeplabda élet hazánkban és eredményessé vált európai szinten is. 1968-ban szintén alapító tagként vettünk részt a kontinentális szövetség (EuroHockey, korábban EHF) létrehozásában, majd 1970-ben részt vettünk az általa szervezett 1. Európa-bajnokságon.

A következő fordulatot hozó időszak a sportág helyzetében a ’89-es rendszerváltás után következett be. A privatizáció és a hazai ipar átalakulása kapcsán folyamatosan szűntek meg a vállalati sporttelepek és ennek kapcsán a játéktér. A ’90-es évek közepére már csak egy pályája maradt a sportnak a népligeti Építők-sporttelepen. Ez lett a központi pálya, akkor már csak itt folyt gyeplabda élet.

– Milyen a sportág jelenlegi hazai helyzete? – kérdezte Takács Gábor Zsoldos Andrást, a szövetség elnökét.

ZS.A: Nem könnyű. Az Építők sporttelep elvesztése után a 2000-es évek közepén átkerült a központi pálya az ESMTK pályára, de itt is az évtized végére teljesen tönkrement a pálya borítása és ismét helyet kellett keresnünk, ahol az edzéseinket és bajnokságainkat meg tudjuk tartani. Itt kell arról beszélnünk, hogy a gyeplabdát, nemzetközi szinten a ’70-es évek közepétől kezdődően fokozatosan műfűre vitték, mely szintetikus borítást, akkoriban a hokisport igényeire fejlesztettek ki, és ma már csak azon játszák. Magyarországon ma nincs ilyen gyeplabdára alkalmas pálya. Ezek a feltételek alapjaiban határozzák meg és korlátozzák itthon ennek a világszerte kedvelt nagyszerű játéknak a sorsát.

Amatőr alapon működünk. Sajnos csak a zuglói Varga Zoltán sporttelepen tudunk meccseket játszani. Ezen a pályán csak hazai mérkőzések szervezhetők, külföldi csapat ide nem jön. Ezért a bajnoki döntőket, a nemzetközi felkészülések egy részét kénytelenek vagyunk külföldön, például Ausztriában vagy más környező országban rendezni.

– Hány csapat vesz részt a hazai bajnokságban?

ZS.A: Fontos megjegyezni, hogy a világban ez az egyik olyan sport, ami férfiak és nők egyaránt játszanak és mind az öt kontinensen elterjedt és magas színvonalon is űzött. Négy férfi és három női együttes indul a magyar bajnokságban. Sajnos a történelmi klubok ma már egyáltalán nem működtetnek gyeplabda szakosztályokat. Régen nem volt ez így, valaha volt csapata a Fradinak, MTK-nak, Vasasnak, BVSC-nek, Postásnak, Volánnak, és még sorolhatnám.

Mai csapataink már csak a nevükben őriznek valamit a korábbi boldogabb évekből, mint például az Építők. Az utánpótlás képzés az iskolákhoz kapcsolódik, ahol megvan a testnevelő tanárok kapcsolata a gyeplabdával. Ilyen a kőbányai Szent László Gimnázium, a Fasori Evangélikus Gimnázium, a soroksári Grassalkovich Antal Általános Iskola és a Wekerlei Kós Károly Általános Iskola.

– Februárban Soroksáron terem Eb-t rendeztek…

ZS.A: El kell mondanunk, hogy az olimpiai gyeplabdának van egy teremben, kézilabda méretű pályán játszott változata, amit a komolyabb telet átélő országok, elsősorban Németország talált ki, hogy télen is játszhassanak. Ez nem a jéghoki!

Igen, a teremhokiban az európai második vonalba tartozó 16 nemzeti válogatott két csoportban versenyez a feljutásért. Az egyik nyolcas csoport tornája zajlott nálunk február elején. Az európai szövetség százéves fennállásunk tiszteletére adta nekünk a rendezési jogot, ami komoly megtiszteltetés volt, mivel már hosszú ideje nem rendeztünk semmilyen nemzetközi versenyt. Ennek fő oka a szabadtéri pálya hiánya volt. Csapatunk 4. lett, ami tisztes eredmény! Az európai szövetség nagyon elégedett volt a szervezéssel és reményét fejezte ki, hogy más hazai rendezés is megvalósulhat a jövőben! A nemzetközi szövetség is figyelemmel kíséri a magyar gyeplabdát és igyekszik támogatni azt és nyomást gyakorolni a magyar sportkormányzatra a hoki hazai fejlesztése érdekében. Talán kevesen gondolnák, hogy a világon a futball és a krikett után a harmadik legnépszerűbb csapatsportág a gyeplabda.

– Teremben értek el sikereket klubcsapataink. Melyek voltak ezek és milyen feladatok várnak nemzeti csapatainkra?

ZS.A: Igen, idén teremben ért el sikert az Építők, a tavalyi terembajnokság győztese: sikerült egy osztályt feljebb lépve, s ezzel rég nem látott magasságba emelnie a hazai szakszövetség terem kvótáját. Idén hasonló verseny lesz a nagypályás küzdelmekben is. A magyar válogatottat a világbajnoki kvalifikációs verseny bécsi A-csoportjába osztották be, amely augusztusban 22-e és 25-e között kerül megrendezésre.

Egy korábbi felmérés szerint valamennyi földrészen fiúk, lányok, férfiak és nők egyaránt űzik ezt a remek játékot, melynél olimpiáról olimpiára változik még a földrész is, ahová az aranyérem kerül. Ezért reménykedünk abban, hogy végre száz nehéz és küzdelmes év után ez a sport is megkapja a megérdemelt megbecsülést a magyar sportirányítástól és a sportszerető emberektől!