ZETApress

hírportál

Rekordkísérlet a Hungaroringen

Egy hirdetési magazinban egy hivatásos gépkocsivezető keresett szponzort rekordkísérletéhez 1990. tavaszán. Az Esti Hírlap gyakornokaként találtam meg a BKV Mező Imre Garázsában Dinnyés Andrást, a hirdetés megfogalmazóját. Könnyen szóba elegyedtünk, mert én korábban ott voltam diszpécser, a kolléga úr pedig 1982-től autóbuszvezető volt ugyanott.

Elhatároztam, hogy száz órát vezetek egyfolytában. Igaz, ehhez egy megbízható kocsi kell. Ezért adtam fel az újsághirdetést ? kezdi a beszélgetést a kölcsönös üdvözlés után.

Honnan jött az ötlet a kísérletre?

A garázsban ennek már hagyománya van. 1989. szeptemberében Tarr Bálint 415-ös típusú autóbusszal ötven és fél órát vezetett egyfolytában a Hungaroringen. Sajnos sikerével sok irigyet és ellenséget is szerzett a garázsban, így azóta már ki is lépett innen. Úgy gondoltam, ha neki sikerült a félszáz, miért ne próbálnám meg a dupláját?

Jelentkezett már valaki a hirdetésre?

Különböző ügynökök segítségével több autógyárral is próbálkoztam az elmúlt hónapokban. Dízellel szerettem volna menni, mivel abban kevesebb a hibaforrás. Végül a Fiat budapesti képviseletével sikerült megegyeznem. Tőlük kaptam a legelőnyösebb ajánlatot.

Maga a rekordkísérlet hogyan zajlik majd?

Az a lényeg, hogy száz órán keresztül folyamatosan haladjon a kocsi. A sebesség nem számít. A lezárt pálya azért szükséges, hogy forgalmi okokból se kelljen megállni. Ehhez a legideálisabb terep a Hungaroring. A sikeres kísérlet bekerül majd a Rekordok könyvébe, ezért onnan is jönnek megfigyelők. Állandóan benn ülnek majd velem a kocsiban.

Nem fárasztó négy napnál is tovább folyton csak ülni? Ilyenkor könnyen elgémberedhetnek az ember lábai.

Óránként öt perc egészségügyi szünet engedélyezett, de ezeket nem lehet összegyűjteni, s később egyszerre felhasználni. Ilyenkor lehet kiszállni, nyújtózkodni, s a folyó ügyeket intézni. Az orvos ekkor ellenőrzi majd a pulzusomat és a vérnyomásomat is. A száz óra során egyszer két óra pihenés is engedélyezett, amit akkor használok fel, amikor végképp elálmosodom.

Mikor kezdődik el a nagy megmérettetés?

Úgy beszéltük meg a Fiattal, hogy közvetlenül az augusztusi Formula 1-es futam után kéne elindulnom, így a közönség is buzdíthatna. Mivel bizonytalan a versenysorozat hazai jövője, idén mindenképp indulni szeretnék. A tavaszi BNV-re bizonyára megkapom a kocsit, amit a Hungexpón reklámozhatok, mint rekordkísérletre készülőt. Ha sikerül a feladat, az autó végleg az enyém lesz.

Sokat kell gyakorolni a kísérlet előtt?

Első sorban az a lényeg, hogy az álmatlanságot kibírjam. Ezt kocsi nélkül is tudom gyakorolni. Jelenleg is csak napi másfél-két órát alszom. Keveset alvó fajta vagyok. Éjfél előtt sosem fekszem le, s mivel Sülysápról járok be dolgozni, minden nap fél 3-kor kelek. Nem érzem magam kialvatlannak, nem félek attól, hogy emiatt a busszal tömegkatasztrófát okozok.

Mit szól a család a tervhez?

A sógorom is szeretné kivenni belőle a részét. Úgy tervezzük, hogy a száz óra letelte után ő is, meg két barátom is folytatja a vezetést mindaddig, míg a százezer kilométert meg nem tesszük. Ekkor már bármikor cserélhetünk pilótát, lényeg, hogy a kocsi maradjon. Az utolsó kilométereken megint én ülök a volánhoz, s én akarom befejezni a rekordkísérletet. Az első száz óra idején nekem lesz tartalék kocsim, amit az ügyeletes szerelő műszeki hiba esetén rögvest a helyszínre hoz.

Jó felkészülést és sok sikert kívánok! ? búcsúztam el Andrástól ?90. tavaszán. Sajnos az írás nem jelenhetett meg, mert a szerkesztő reklámként értékelte. A százórás rekordról azóta sem hallottam. A józsefvárosi garázsból is rég elköltöztek az autóbuszok.

Szóljon hozzá!