ZETApress

Ma hajnalban életének 48. évében hosszas betegség után elhunyt Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázónk – adta hírül a Magyar Vízilabda Szövetség.

Tibit 1991 elején ismertem meg. Akkor jött haza Ausztráliából, a Perth-i világbajnokságról, ahol január 13-án bronzérmet nyertünk. Az újságok dicshimnuszokat zengtek a 18 éves balkezes bombázóról. A Reform Hírmagazin újságírója voltam, s 1990-ben indított Dévényi Tibor a Három Kívánság című tévéműsora mellé újságot is hasonló címmel. Mivel ezt is a Reform adta ki, rám bízták a riportot.

Kezdő tollforgatóként igyekeztem minél jobban felkészülni az ÚTE ifjú vízilabdázójából. Bementem a könyvtárakba – akkor még nem ismertem az internetet -, s mindent elolvastam, ami a vb-ről és Tibiről megjelent. A Margitszigeti Sportuszodában egy edzés után találkoztunk, ahol edzőjével: Kovács Istvánnal együtt fogadtak. A mester gyorsan magunkra hagyott minket, Tibi pedig mesélt a vb-ről és terveiről. Akkor végezte az edzői szakot a TF-en, édesanyjához hasonlóan pedagógusi pályára készült, hogy nevelje a fiatalokat. Eszébe sem jutott a színészi pálya, pedig nagyapja: Tibor és édesapja: Miklós is elismert színművészek. Öccse, Albert 11 éves volt akkor, neki megvoltak a művészi ambíciói és felnőve rendezőasszisztens lett.

A riport elkészült, a kéziratot személyesen vittem el Dévényinek. Tibi Bácsi nem sokkal korábban súlyos sí-balesetet szenvedett külföldön, két mankóval, begipszelt lábbal nyitott lakásajtót a Balzac utcai társasházuk IV. emeletén. Benedek, a balkezes bombázó című írásom a II/2. lapszámban megjelent, melyet újabbak követtek a II/3-ban Bogdányi Ottó hőlégballon oktatóról és a II/4-ben Robin Hood gödöllői terep- és vadászíjász utódairól. Sajnos az újság nyáron megszűnt, így az amerikai fociról készült cikkem már nem tudott ott megjelenni.

S most térjünk vissza Tibire, hiszen ma rá emlékezünk. 1996-ban Olaszországba költözött, megnősült, Ginevra lányuk 1999-ben megszületett, de a szülők hamar elváltak. 2004-ben immár 2000-s Sidney-i és 2004-s athéni olimpiai bajnokként tért haza. Nem az Újpestet, hanem a Honvédet választotta, de ezt nem a klubhűtlenség, hanem egy személyhez való hűség okozta. A Honvédet az a Kovács István edzette, aki korábban Újpesten is mestere volt. Folytatódtak klubbeli és válogatottbeli sikerek, s 2008-ban Pekingben megnyerte harmadik olimpiai aranyát. 2010-ben a magyar válogatott edzője, 2016-ban szövetségi kapitánya, majd 2018-ban az ÚVSE edzője lett, de pár hónapja családi okokra hivatkozva visszavonult. Ifjúkori vágya teljesült: nevelhette a fiatalokat!

Itthon Epres Pannival a kétezres években új családot alapított, 2007-ben Mór fiuk, 2009-ben Barka lányuk született. Őket 2015-ben egy óbudai óvodai rendezvényen ismertem meg, ahová Bercike unokám is járt a testvérhegyi otthonából. Sajnos a sokszoros győztest ma hajnalban legyőzte a betegség. Élt 47 évet. A család most egyedül szeretné gyászolni a férjet, apát, testvért, fiút, ezért arra kérik a médiumokat, hogy kérdéseikkel ne keressék őket!

Gyurika már várta odafenn

Nemcsak Tibit, Gyurikát is gyászolja a vízilabda társadalom. A 84 éves Kárpáti György (1935.06.23. – 2020.06.17.) háromszoros olimpiai bajnokunk tegnap az égi vizekbe költözött. A nemzet sportolója 1952-ben Helsinkiben, 1956-ban Melbourne-ben és 1964-ben Tokióban állhatott a dobogó tetején. Mától együtt csobbanhatnak az égi uszodákban.