ZETApress

Viseljenek a fotósok személyre kiadott sorszámozott, színes megkülönböztető mellényt a tömegrendezvényeken, ajánlotta Bene László országos rendőrfőkapitány a Magyar Sajtó Házában rendezett kerekasztal-beszélgetésen. A fórumot Az éles helyzetben dolgozó újságírók védelméről címmel rendezték meg rendőri csúcsvezetők, sajtómunkások, újságírói és egyéb szervezetek képviselőinek részvételével.

Az eseményre egy tíz nappal korábbi incidens miatt került sor. Mint ismeretes, az idényzáró UTE ? Fehérvár mérkőzés után a lilák vereségét és elúszott bajnokságát nehezen toleráló garázdák randalírozni kezdtek, s egy rendőrautó ablakát is betörték. A megfékezésükre kirendelt rendőrök Éberling Andrást, a Magyar Nemzet fotóriporterét munkájában gátolták, tomfával mellbe vágták, míg a segítségére siető Veres Viktor Blikk fotóst gázspray-vel lefújták. Az eseményt végül Darnay Katalin kolléganőjük rögzítette, s a képek már bejárták a magyar sajtót. Az ügyben azóta is vizsgálódnak az illetékesek, s a mai összejövetel célja az ehhez hasonló esetek megelőzésére hozott javaslatok kölcsönös kidolgozása volt.

A drága fényképezőgép önmagában még nem bizonyítja, hogy valaki hivatásos fotós, mondták a rendőri vezetők, mellényével viszont hivatalos voltát igazolná. Lehet, hogy valaki azért jár arra, hogy eladja a médiának a felvételeit, s ezzel hírnévre tegyen szert. Mivel állampolgári jogon bárki fotózhat nyilvános területen, így egy esetleges amatőrt sem lehet onnan elküldeni. Nehéz elhinni azt is, hogy valaki civilként többszázezer forintos, vagy milliós géppel megy ki garázdálkodni közterületre. Egyrészt a gépét is félti, másrészt meg a felszerelésről könnyen beazonosítható.

A színes mellény ötlete egyébként sem váltott ki maradéktalan örömöt a megjelentekből. A fotósok zöme attól fél, hogy így mintegy céltáblájává válna a garázdáknak. Közismert tény, hogy a fotókat, videó felvételeket a rendőrség hivatalból bekérheti egy-egy balhénál az azonosításhoz, ezért aztán a rosszfiúk sem szívesen engedik fotózni magukat. Könnyen a mellényes felvételkészítő ellen fordulhatnak. Mivel a sajtósok nem esnek a különleges jogi védettséget élvező közfeladatot ellátó személyek kategóriájába, sem a jog, sem a kivezényelt rohamosztagosok nem tudják őket ettől megvédeni. Más kérdés, hogy több országban a sajtóetikába ütközik, ha az újságíró kiadja az informátort, a szerkesztőség átadja a felvételeket.

Sapka nélkül nem vagy rendőr?

A rendőrök sem szeretik mindig, ha fényképezik őket. Elhangzott a beszélgetésen, hogy egy rendőr a járőr kocsiból kiugorva fogott el valakit, s közben leesett a sapkája. A hajadonfős kép megjelent, s az intézkedő rendőrt parancsnoka szabálytalan öltözékéért megfenyítette. A lefotózott rendőr azóta is a fotósra haragszik, pedig a parancsnokával tisztázhatná végre a dolgot. Az előljárót kereshetné meg egy nála is előbbjáró kollégája!

Fotózható legyen a közterületen a rendőr, de a médiában tegyék a képmását felismerhetetlenné, értettek egyet a jelenlévők. A rendőröknek is vannak személyiségi jogaik. Nem kell tudni vidéken az embereknek, hogy a fővárosban dolgozó szomszédjuk, ismerősük éppenséggel rendőr. Mondhat ő otthon bármi mást magáról, de ha meglátják egyenruhában a címlapon, nem biztos hogy szívesen fröccsöznek vele azután a kocsmában. Könnyen spiclinek vélhetik, amiért eltitkolta előlük valódi foglalkozását.

A két érintett rendőr képmását sem ismerhettük meg azóta sem. Az ominózus felvételeken a fotóriporterek arca látszik, nevük ki lett írva. Az őket lefogó, lefújó rendőrök rohamsisakban, kitakart szemmel láthatók a felvételeken. Azóta sem jelentkeztek, azóta sem hívták fel a két fotóst, hogy bocs? fiúk, mi voltunk a hunyók, gyertek, igyunk meg egy sört a kocsmában. Andris is, Viktor is elfogadta volna a feléje nyújtott békejobbot, de a kezdő mozdulatot a két rendőrnek kellett volna megtennie. Ma is hiányoltuk őket a fórumról, de mint kiderült hivatalból nem mehettek, mivel eljárás folyik ellenük.

Mindenki a rendőrséget hibáztatja, az egész állományt okolja, pedig itt csak két rendőr viselkedését kellene megítélni, panaszkodott a főkapitány. Talán ha nem csak a rendőri vezetők nyilatkoznának ilyen helyzetekben, hanem az érintettek vállalnák névvel és arccal a nyilvánosságot, a közvélemény is megváltozna. Mindaddig, amíg a megvádolt rendőr (s most nem jogi kategóriát használok, mert ez az eset el sem jutott a vádemelésig) elbújhat a nyilvánosság elől, amíg helyette parancsnokai ülnek ki az asztalhoz, addig nem fognak megszűnni az esetleges túlkapások. A belső vizsgálat pedig folyik-folydogál, vádemelés vagy lesz, vagy nem lesz, lényeg hogy csemegézni sokáig lehessen még rajta.

Nem tudni még, hogy mellény lesz-e, vagy csak jelvény és egyensapka a balhékra járó sajtómunkásoknak. Erről elsősorban a kollégáknak kell megállapodni. A rendőri vezetés addig is felajánlotta, hogy bemutatót tart a tömegoszlatásból a REBISZ telephelyén. Nem árt megtanulni a fotósoknak-újságíróknak azt sem, hogy éles helyzetből hogyan lehet kimenekülni ahelyett, hogy a tömeggel sodródjon a vízágyú elé, vagy a lovas rendőrök kardjaiba. Ha már ezt sikerül elkerülniük, a ma délutáni tanácskozás nem volt hiábavaló.