Ellopták a fénysorompót
Bírósági történetek ? 52
Az Országgyűlés 1994-es alakuló ülésén a kormány visszavonta a korábbi ciklusban benyújtott, de azóta sem tárgyalt törvényjavaslatokat Ez lett a sorsa a közúti közlekedés szándékos veszélyeztetése tárgyában tervezett módosító javaslatnak is. Rajkai Zsolt államtitkár még a pörbölyi tragédia kapcsán beszélt róla a Tisztelt Háznak.
Miről is volt szó tulajdonképpen? Mint emlékszünk, valakik kilopták a tolnai faluban a fénysorompó akkumulátorát. Akkor a közvélemény a tolvajok ellen fordult, mert csínytevésük 11 ártatlan kisgyerek halálát okozta. Buszuk karambolozott a vonattal a vasúti átjáróban. A sofőr is életét vesztette, a masiniszta viszont életben maradt. Azóta már el is ítélték. Az államtitkár úr viszont csak a tolvajok felelősségét ecsetelte.
A bírósági tárgyaláson nem tették felelőssé a tolvajokat Azóta sem fogták el őket, így az egyedüli ismert és életben lévő bűnöst ? a masinisztát ? lehetett alaposan elmarasztalni A fővárosi bírák ? közlekedési specialisták ? nem minősítették tanult tolnai kollégáik ítéletét, csak az idevonatkozó paragrafusokat idézték. Szerintük a tolvaj bizonyára elsírná bírái előtt, hogy az akkumulátor ólma kellett családja megélhetéséhez, így ? ha jó ügyvédet is talál ? megúszhatna felfüggesztett börtönnel. Kérdés csak az, hogy lopással vagy mással vádolnák?
Az államtitkári tervezet tulajdonképp nyitott kapukat döngetett. A Btk-ban van már olyan paragrafus, mely szerint a közérdekű üzem ? s ilyen a vasút is ? működésének megzavarása közrend elleni, azon belül is közbiztonság elleni bűncselekmény. Aki ellene vét, három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. A büntetés kettőtől öt évig terjedhet, ha valaki bűnszövetségben követi el, akkut lopni viszont senki sem megy egyedül. A lopott holmit értékesíteni is kell ? ez már nyereségvágyból történő elkövetés ?, s a felvásárlók is tudják, hogy ez nem becsületes úton származik. Különösen nagy kárt okozva öttől 15 évig terjedhet a büntetés. Vajon 11 kisgyerek életét lehet-e anyagiakkal mérni? Az ember élete a legértékesebb! Van tehát törvényünk, csak alkalmazni kell!
A bírákkal folytatott eszmecsere után műszaki szakértőkkel beszélgettem. A közúti kereszteződést mondták el példaként. Micsoda tragédiát okozhatna, ha a védett útvonalon kiégne a jelzőlámpa piros izzója, s közben az alárendelt útvonalról teli zöldre hajtanának a járművek a kereszteződésbe! Ilyen szerencsére nem lehet. Az izzók úgy vannak kötve, hogy ilyenkor a rendszer villogó sárgába megy át, s a jelzőtáblák válnak meghatározóvá.
A vasút különböző csapó rudak felszerelésére készül a fénysorompók kiegészítésére. Ehelyett inkább megfelelő elektromos kötésen gondolkodnának! Megfelelő távolságban előjelző, majd jelző tudathatná a masinisztával, hogy ott a fénysorompó működik. Ha az autókat irányító jelző nem működne, a mozdony felé rögvest lassú, illetve tiltó jelzést adna. Nem kellene tehát külön itinert készíteni a vonatvezetők részére, nem kellene külön jegyzőkönyveket aláíratni velük a meghibásodott fényjelzőkről, mert az újfajta jelzők azonnal jeleznék nekik a bajt. Ha a jelzők pillanatnyi állását a legközelebbi őrházban is észlelhetnék, már a megrongálás pillanatában értesíthetnék a rendőröket, s már akkor elindulhatnának a tettesek nyomában.
Olyan hangok is elhangzottak, hogy az osztrák levélbombák mintájára a vasúti akkumulátorokat is robbanótöltettel kellene ellátni, hadd repüljön, aki babrálja! Én ilyet nem javaslok, s a telefonfülkék fosztogatói ellen sem javasoltam. A Tolna megyei bírák nem találták bűnösnek a tolvajokat, így én sem marasztalhatom el őket. Csak nehogy legközelebb kitüntetést kapjon valaki tömeggyilkos akciójáért! ? írtam ?94. közepén. 1996-ban 97 perces színes játékfilm is készült a témából Mindenki fél a törpétől címmel. Benne egy kisiskolásokat szállító buszt roncsolt szét a vonat az átjáróban, mert a déli határ közelében elromlott a fénysorompó a falu szélén. Az akkumulátort ellopó megélhetési bűnöző épp az egyik elhunyt kislány édesapja volt.
