Megúszta a nagyobb büntetést
Bírósági történetek ? 31
Hatalmas szatyorral siető férfira figyeltek fel a zsaruk a belvárosi utcán. Éjszaka volt, becsületes ember olyankor alszik. Igazoltatták, s a gyanú alaposnak bizonyult. Fekete úr egy ruházati boltot rámolt ki. A tolvaj nem tagadta tettét. Elvezette a rendőröket a közeli tetthelyre, megmutatta, hogyan törte be a kirakatot, honnan vitte el a holmikat. A rendőrségen aláírta a vallomását. A lopott holmi így megtérült, csak a kirakatot kell majd megfizetnie.
A beismerő vallomás miatt a bűnügyi helyszínelőket nem is értesítették. Igaz, hogy éjjel-nappal szolgálatban vannak ? ahogy erről már korábban írtunk ?, de minek őket ilyennel zavarni. Nem vettek tehát ujjlenyomatot a helyszínen, s fotókat sem készítettek a tettes mozgásáról. Az ügyet vádemelési javaslattal átadták az ügyészségnek, s a vádlott rövidesen bíróság elé állt.
Fekete úr jól kihasználta a tárgyalásig az időt. Ügyvédet fogadott, aki aztán kiokosította. Tanú nincs, bűnjel nincs, tagadja le a lopást! Elvégre az a bizonyos holmi mástól is hozzákerülhetett. A tárgyaláson tehát visszavonta korábbi, a rendőrségen tett vallomását. A bíró kérdésére közölte, hogy ő tulajdonképpen levegőzni volt az utcán. Egyszer csak egy ismeretlen ember jött vele szemben egy hatalmas csomaggal, s felkínálta neki a ruhaneműt. Mivel volt nála pénz, s elég olcsón kínálták a holmikat, örült az előnyös vételnek. Csak később gondolta, hogy a ruhák lopásból is származhatnak.
Rendőrhiba + okos betörő = ?
Arra is magyarázatot adott, miért ismerte el korábban a lopást. A rendőrök már tudtak a betört kirakatról, felelte, s ők vitték el az áruházba. Azt azért már nem merte mondani, hogy a rendőrök kényszerítették vallomástételre, mert akkor hatósági személy rágalmazásáért esetleg elítélhették volna. Félt, hogy megverik, mondta, ezért vitte el a rendőrségen a balhét.
Az ügyész így kénytelen volt módosítani a vádat lopásról orgazdaságra, mert az jóval enyhébb cselekmény, azért kevesebb büntetés jár. A tolvaj tehát a bíróság előtt úgymond ismeretlen maradt, bár mindenki tudta, hogy a vádlott követte el a betörést. Csak épp bizonyítani nem lehetett, mert a bűnügyi technikusok nem végezték el a kezdeti beismerés miatt a helyszíni szemlét. Fekete rövid felfüggesztett fogházzal megúszta a balhét. Talán, ha a bíróságon azt mondja, hogy találta a csomagot, még fel is mentik. Bizonyára az ügyvéd óvta ekkora hazugságtól, mert ez már túl hihetetlenül hangzott volna.
Most legalább megtanulta egy életre, hogy tettenéréskor érdemes mindent bevallani, mert ezzel elnyerheti a rendőrök szimpátiáját, elaltathatja gyanakvásukat, az ítéletet viszont úgysem ők, hanem a bíróság hozza. Oda viszont csak egy jó ügyvéd kell, hiszen a hiányosan prezentált bizonyítékok esetén a tárgyaláson könnyebb hazudozni, könnyebb a korábbi vallomást visszavonni, mint ha a korábbi tagadás alapján a rendőrség kellően megalapozott bizonyítékokat szolgáltatott volna. Ahhoz is ész kell, hogy kibújhasson valaki a megérdemelt büntetés alól! Reméljük, ez csak keveseknek sikerül!
Csövike panaszkodik
A következő ügyben Csövike egy piti bűnügy sokadrendű vádlottjaként állt bírái elé. Nagy hangon tett szemrehányást a bírónál a teremben ülők összetétele miatt. Legnagyobb gondja, hogy ügyész van az egyik oldalon, míg őt ? a többszörösen visszaeső tolvajt ? hivatalból nem védi senki a másikon. Nem történt meg a rendszerváltás, mondta, minden úgy van, mint a kommunizmusban volt.
Nehezen sikerül lecsillapítani. A szabadlábon védekező vádlottnak egyébként sem kötelező védőt rendelni, s ezt egy régi börtönlakónak illene tudnia. Végül a tettéről kell számot adnia. Elmondja, hogy a rendőrségen nem volt hajlandó vallomást tenni, mert a kommunista maradvány rendőröknek ő bizony nem beszél. Bántották emiatt? ? kérdezi a bíró, és Csövike elmondja, hogy nem. A haja szála sem görbült meg. Felvették a jegyzőkönyvet, s máris kiengedték.
A múltra terelődik a szó. A ?70-es években, s a ?80-as évek elején többször elfogták más-más ügyekben. Igaz, akkor nem mert visszabeszélni a rendőröknek. Akkor bizony elcsattant néhány pofon, ha nem a nyomozók szája íze szerint beszélt, meséli. S azok bizony könnyen odacsaptak akkoriban. Nem úgy, mint ezek, mondja nevetve, a kommunista zsaruk nagyon tudtak verni!
Lehet, hogy az elmúlt években csak Csövike nem változott? A bíróság nem látott nála javulást az ítélet kimondásakor.
