ZETApress

Miért kezdett el a számítógépekkel foglalkozni? ? kérdezte Dr. Kovács Magdát, a Gábor Dénes Informatikai Főiskola főigazgatónőjét Szarvas István a ?90-es évek végén.

KM: Már azelőtt érdekelt a technika, mielőtt a számítógép is kezdett olyan stádiumba kerülni, amivel Magyarország tulajdonképpen nem versenyezhet. Két nagy brontoszaurusz versenyezik ezen a területen, az IBM és az Apple, illetve a Motorolla és a Wintel azok, akik az áramköröket gyártják hozzá. Na, most ennek kapcsán rájöttem, hogy milyen lépéseket lehet Magyarországon tenni, ahhoz, hogy sikereket érjünk el, hogy olyan területen dolgozzunk, ahol van gazdasági sikerre is reményünk. Ez pedig lehet az informatika is, csak azon belül nagyon meg kell hallgatni, melyek azok a területek.

Amit én találtam a számításaim nyomán, ennek a területe az alkalmazás lehet, tehát a mikro-áramkörök alkalmazását azt elvégzik a nagy gyárak, az IBM és a Motorolla, de a számítógépeket magukat, azokat nekünk kell megtanítani programokra. A programokra való megtanítás lehetősége végtelen. Ennek kapcsán az az ötletem támadt, és nem is csak az én ötletem, hanem kint jártam Nyugaton ösztöndíjjal, hogy Magyarországon is tanítani kell, nagyon nagy energiával, nagy mélységben és lehető legszélesebb körben az informatikát, és ahol azt használjuk, amire Magyarországnak is gazdasági esélye van. Tehát alkalmazni a megfelelő készülékeket a gyakorlatban. Ezt csinálja egyébként minden olyan ország, amelyik kicsi ország és itt, ebben a versenybe nem tud bekapcsolódni.

Utána következett az az elképzelés, hogy oktatni kell, mégpedig széles körben. Ez egy életcél megvalósulását jelentette számomra, és azért értékelem most nagyra a kitüntetést ? hogy visszatérjek a kérdésére ?, mert azt sikerült megvalósítanom, hogy életcél, hogy lehetőleg nemcsak Magyarországon, hanem minden magyarlakta területen és minden olyan embernek, aki magyarul tud, tudjam oktatni az informatikát és a legújabb csúcstechnológiai eszközöket, és ennek nyomán megadjam azt az esélyt arra az embereknek, hogy felkészüljenek. Nemcsak érettségizett fiatalokat fogad be az iskola ? érettségi feltétlenül szükséges az iskolához ?, hanem bármilyen korosztályt is. Például az angol Open University a legbüszkébb a 1994-es végzősökre. Mindenki, aki tanulni vágyik, a távoktatási módszerekkel van rá lehetősége.

A távoktatást egy kicsit félreértelmezzük. A távoktatás az azt jelenti, hogy úgy taníts, mint egy mesemondó és mindenki, akár otthon, mozgássérülten is meg tudja tanulni a tananyagot. Na, ezt próbáljuk itt megvalósítani, nagyon nehéz megvalósítani, és nem egészen fogja fel a közszellem azt, hogy egy professzornak olyan könyvet kellene írni, ami közérthető. Amerikában és Angliában már az a divat, hogy például az egy programnyelv, komplett idiótáknak. Minálunk ezt én nem merném megtenni, mert ez nem lenne Magyarországon professzori vállalkozó. Tehát egy olyant láttam az utóbb, hogy Magyarországon azt merik megtenni, hogy ráírják, hogy nemcsak zseniknek. Tehát ez egy ilyen könnyített változat.

De Nyugaton és azokban az országokban, ahol már úgy érzik, hogy elég erősek, azok már mernek olyan tananyagot előállítani kis figurákkal, megkönnyítésekkel, olyan menetrendben, hogy mindenki tanuljon. És nem félnek a felhígulástól, mert fölvetődött, hogy mi lesz, hogy ha mindenki tanul, hogy felhígul az értelmiség. Nem ettől kell félni, attól kell félni, hogy Magyarország nagyon lemarad, és visszavonhatatlanul. És nem fakultatív ma már az ilyen országokban, hogy mit kellene csinálni, hanem igyekezni kell mindent megtanulni, mert hátha, hogyha tíz-húszezer ember tanulja az informatikát, akkor lehet öt zseni, amelyik kiugrik, és viszi a többit, és olyan találmányokkal jön elő, amellyel esetleg Magyarország előre rukkol. Ez egy lehetőség.

? Akkor egyet tetszik velem érteni, hogy azok az emberek épp most, régen a német gazdasági miniszter, Schlett professzor tartott egy előadást, és azt mondta, hogy Németországban is a legnehezebben az 50 év felettiek boldogulnak. Hogy ezeket az ötvenéveseket is meg kellene próbálni a távoktatásba, ugyanúgy, ahogy a távmunka volt, bevonni, és ehhez igenis, az államnak kellene segítő kezet nyújtani?

KM: Egyetértek, de tulajdonképpen ez minden olyan országban, ahol távoktatás, és ilyen tananyag tanulóbaráti előállítása folyik, ez a cél. Na most, hogy az államnak mennyire kell ebbe belefolyni, hát igenis, nagyon szép dolog lenne, ha minél nagyobb mértékben belefolyna, de nálunk, a főiskolánkon előállítottunk önmagunk, igaz, hogy kaptunk hozzá állami támogatást is, főleg a Művelődési Minisztériumtól, normatív támogatás keretében, de mégis megvalósítottunk egy olyan tananyagrendszert, amivel fel lehet készíteni az embereket. De itt nemcsak a tananyagról van szó, itt módszerekről van szó. Olyan módszerekről, amivel bevonják, aktívan bevonják a hallgatókat.

Itt megfogják a kezét, és négy éven keresztül fogják. És mi kitaláltunk egy olyan módszert, ami távoktatási módszerekkel tanít, nyitott rendszerben, és nappali módszerek és formák kikombinálásával, úgy, hogy a tananyag könnyen és jól érthető. A diák négy éven keresztül tanul, 12 hónapos a képzés egy éven belül, tehát négyszer 12 hónap, ezt azért hangsúlyozom ki, mert a nappali képzésben egy év az hét hónap, és 3,5-3,5 hónapból tevődik össze. A mi főiskolánkon minden időt kihasználunk, épp azért, hogy mindenki tudjon jönni tanulni, tehát minden hétvégén, hét közben, ki mikor ér rá. Egy teljes napot bent tölt a főiskolán, van, amikor többet, mert amikor zárthelyit kell írni, abban is külön időpontokat is adunk meg a zárthelyi íratáshoz, amit egy dolgozó is nyugodtan tud teljesíteni, néha egy-egy órát el kell kéredzkedni vizsgázáshoz a munkahelyről, ha valaki csak szombaton tud jönni tanulni, akkor csak szombaton jön, péntek délután, tehát be tudja osztani.

Bármilyen korosztály el tudja ezt az iskolát végezni, és olyan oktatócsomagokat állítunk össze, amivel teljesen beprogramozzuk a tanulást. Tehát aki nem is tud bejárni, videoszalagokon meghallgathatja az előadást, nagyon olvasmányosak kezdenek lenni a könyveink, tehát a tanulóbarát feltételt is teljesítjük mindinkább, útmutatókban kapja meg a programozást, házi feladatokat kap és zárthelyi feladatokat, és utána jön a vizsgázási lehetőség. Na most azért hangsúlyozom ki, hogy fontos az állandó jelenlét, és a tanár jelenléte is, hogy érezze, hogy az iskolához tartozik, mert különben képes a hallgató arra, hogy leszakadjon az iskoláról, márpedig ha valaki leszakad az iskoláról, az elveszik esetleg a társadalom számára, esetleg nekifog a rablóbandázásnak, és életcél nélkül ténfereg.

? Befejezésként azt szeretném kérdezni, hogy ez a professzori világtalálkozó is azt hiszem, hogy a főiskolának az elismertségét jelenti. Mit vár ettől a világtalálkozótól, Professzor Asszony?

KM: Minden ilyen összejövetel ? az elmúlt évben volt a Magyar Informatikusok Világtalálkozója, és ez most a professzorok világtalálkozója ? azt jelenti számunkra, hogy olyan információkhoz tudunk jutni, kölcsönösen, tehát nemcsak mi, hanem partnerek is. Ehhez egyébként nehezen tudnánk hozzájutni, és ez az informatikában nagyon fontos az, hogy tájékozódjunk egymás fölkészültségéről, tájékozódjunk a világban tanító magyar professzoroknak az eredményeiről, nemcsak az eredményeiről, hanem azt is elmondják, hogy merre tart a világ. Például most azt mondjuk, hogy én mostan szeretném, tudni, hogy melyik lesz a győztes szoftver vagy melyik lesz a győztes operációs rendszer.

És akkor mondanak valamit tízen, húszan, és akkor már az ember ki tud következtetni valamit, hogy ez mégis, hogyha a többség például a C plusz-plusz nyelvet mondja, akkor valószínű, hogy arra fog menni tovább a fejlődés. És várjuk akkor a következő processzortípust és hadi logikát, mert lehet, hogy az is lesz, és sokszor felteszem azt a kérdést, hogy a bioelektronika mikor jön be. Márpedig aki sok konferenciára megy, és a professzorainknak nyilván több lehetősége van, azok tudnak arról felvilágosítást adni, mi volt most egy halott irányzat, vagy készüljünk fel rá. Már az elmúlt hetekben a cégen keresztül is tudtam, hogy működő, élő bioáramkört felvenni magunknak, hogy itt a diákoknak legalább be tudjam mutatni. Nem tudom, hogy ezt szabad-e elmondani?

? Persze. Végső soron akkor egy olyan konklúziót levonhatunk, hogy a következő évezred tanítási módszere a távoktatás?

KM: Az 1987-es Európa Parlament vizsgálta meg ezeket a távoktatási lehetőségeket és hogy mik az eredmények, és az jelentette ki, hogy a legeffektívebb oktatási módszer a távoktatás. Mi nem igazán táv-oktatunk csak, de a tiszta távoktatás az a világban nagyon kevés van. Kevés van belőle. Azt lehet mondani, hogy inkább kombinált képzési formák és rendszerek azok, amelyek elterjedtek, mert szükség van a hallgatónak az aktív bevonására, tehát személy szerint annak, aki befizet a tanulásáért, az azt is kéri tőlünk, és főleg talán azt kéri, hiszen a könyvek rendelkezésére állnak, hogy álljunk mellé és segítsük abban, hogy mikor, milyen anyagból hogy tud felkészülni és jöjjön vizsgázni ide, a távoktatás az egyik legfontosabb képzés.

Nem távilag, a táv az azt is jelentheti, hogy a szomszéd szobában ül a kedves hallgató és én az egyik szobában adok elő, hanem azt jelenti, hogy egy életfogytiglani képzést kell tulajdonképpen biztosítani, hiszen olyan gyorsan fejlődik ez a technika, hogy ha én azt tudnám ma, amit a diplomám megszerzésekor, akkor az ma már nullává vált. Tehát minden olyan embert, aki öt-tíz éve elvégezte az egyetemet, azt újra fel kell készíteni a váltásokra, az ugrásokra, és ez pedig már a graduális képzésben más, mint a távoktatásban, ami mindent megold.

? Köszönöm szépen! ? fejezte be a ?90-es évek végén Szarvas István a beszélgetést, melyet eddig sehol sem olvashattak, nálunk jelent meg most először.