ZETApress

Wein Ádám, a Gépipari Tudományos Egyesület főtitkára köszöntötte 1995-ben a 3. Iparpolitikai konferencián megjelenteket. Bevezetőjében elmondta: azért hirdettük meg harmadszor a konferenciát, mert azt szeretnénk, hogy a GTE tagjai megismerjék és lehetőleg azonosuljanak az iparpolitikai koncepcióval.

Úgy érzi, mint a koncepció kidolgozóinak egyike, hogy az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak ez a legnagyobb alkotása, és ez volt az a munka, amely igazán összehozta az alkotók közösségét, majd felkérte Soós Károly Attilát, az IKM államtitkárát, hogy A magyar gépipar helyzete, jövője címmel tartsa meg előadását.

Soós Károly Attila az új iparpolitika célját a következőkben jelölte meg: ösztönözze az exportot, a minél jobb minőséget, a műszaki fejlesztést, valamint a kis- és középvállalkozások működését, s ezen kívül kezelje az országban kialakult válságokat, különösen regionális szinten, vagyis azokban a térségekben, ahol a foglalkoztatási gondok a legnagyobb mértékben jelentkeznek.

Ezután arról beszélt, hogy mivel az iparnak továbbra is tőkére van szüksége, elengedhetetlennek tartja a privatizáció gyorsítását. Az egyes, ma még részben vagy egészben állami tulajdonban lévő vállalatok ugyanis csak külföldi befektetők révén juthatnak a működésükhöz és fejlesztésükhöz szükséges pénzhez. Az államtitkár hangsúlyozta: fontosabbnak tartja a nyugati piaci kapcsolataink fejlesztését, mint a keletieket.

Jendrolovicsné Hegedűs Éva, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára A gazdaságpolitika prioritása 1995-ben címmel tartott előadást. Elmondta, hogy bár még pontos adatok nem állnak rendelkezésére ? a nemzeti jövedelemnek legalább 30-50 százalékát a magánvállalkozások adják. Ehhez képest az állam nem tudja őket súlyuknak megfelelően támogatni, sőt a fizetési mérleg hiányának pótlása érdekében a magánszférától von el forrásokat. Kijelentette, hogy amennyiben a parlamentnek sikerül megalkotnia a közbeszerzésekről szóló törvényt, további támogatáshoz juthatnak a vállalkozók. A törvény ugyanis kimondja: a hazai termelők előnyt élveznek az állami megrendelések teljesítésekor.

Dr. Bagó Eszter, az IKM főosztályvezetője Ipari folyamatok 1994-ben és aktuális iparpolitikai kérdések címmel tartott előadásában elmondta, hogy a tárca szerint 1995-ben az ipari termelés növekedése a 4-6 százalékot is elérheti. Véleménye szerint, ha a feldolgozóipari beruházások lendülete nem törik meg, az ipari export 6-10 százalékos növekedése megfelelő exporttámogató gazdaságpolitikai lépések esetén keresleti és kínálati oldalról reálisnak tűnik. Az IKM szükségesnek tartja, hogy az árfolyam-politikában a reálfelértékelődést kiküszöbölő lépések történjenek.

Dr. Haraszti Gyula, az Újpesti Gépelemgyár Kft. ügyvezető igazgatója Egy gépipari vállalkozás vezetőjének véleménye az ipar fejlődéséről címmel tartott előadást. Az igazgató elmondta, hogy a piaci igényekre alapozott gazdaságra való áttérés éveiben még jelentősebb a tudatos piacközpontú fejlesztési tevékenység. Véleményé szerint enélkül iparvállalatainknak, gazdaságunknak nincs jövője. Ismeretes, hogy az ipar, elsősorban a gépipar technológiai színvonala nem a legkorszerűbb. Noha alacsonyabb a technológiai színvonalunk, mint nyugat-európai versenytársainké, azért még képes kellően feltárt, létező keresletet, nem utolsósorban fizetőképesség oldaláról megfelelő keresletet kielégíteni.

Dr. Papanek Gábor, a Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója Az 1995-ös iparpolitika gazdaságkutatói szemmel című előadásában felhívta a figyelmet, hogy versenyképességünkkel baj van. Elmondta, hogy gazdaságunk a genfi Világgazdasági Fórum versenyképességi rangsorában 1994 őszén, a 41 vizsgált ország között a 39. volt. A kutató szerint a szakértők a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében az iparpolitika kulcsfeladatának a hazai ipar korszerűsítését tekintik. Többféleképp értelmezik azonban a feladat tartalmát. Gyakori a fogalomnak a leszűkítése a kutatásra, illetve a műszaki korszerűsítésre.

Nézete szerint viszont a tennivalók lényege a fejlesztési, termelési, értékesítési rendszer valamennyi eleménél tetten érhető világgazdasági lemaradás. Ezért a piacgazdaságokban elterjedt bármely típusú (termék-, technológia-, szervezeti, illetve piaci) innovációnak minél gyorsabb honosítása, elterjesztése szükséges. Hiszen tapasztalatai szerint, a kutatások, az innovációk első hazai hasznosítására általában néhány évvel, sőt, nem ritkán évtizedekkel a feltalálás után kerül sor. A késői honosítást az esetek többségében az alkalmazások körének lassú bővülése, az első igénybevételénél is jelentősebb késedelmek követik. Ugyanakkor versenyképességünk javulása épp e bajok felszámolásától lenne várható.

Szarvas István szakértő, a konferencia szervezőbizottságának elnöke Iparpolitika és munkanélküliség című előadásában Jacques Deloir-t, az Európa Unió brüsszeli bizottság távozó elnökének egy kijelentését idézte: ? A munkanélküliség veszélyének további eltűrése mindenki számára, beleértve a veszélyhelyzetben élőket is, időzített bombát rejt magában. A jelenség átlépte a tűréshatárt. ? Ez arra az Európai Unióra vonatkozik, ahová szeretnénk eljutni. Annak a véleményének adott hangot, hogy diagnózisunk van, de terápiánk még nincs. Nagyon helytelennek tartja azt a törvénymódosítási elképzelést, miszerint ha valaki képzésben vett részt két évig, utána kizárja magát ebből. Elmondta, hogy Budapesten 5803 egyetemet, főiskolát végzett munkanélküli van. Legtöbben gépészmérnökök. Ha egy felsőfokú munkanélküli nem dolgozik, és nem vehet részt képzésben, elszáll a tudása, mint a kámfor.

Dr. Kisfalvi Tibor, a GTE Ipargazdasági Központi Szakosztály titkára a konferencia összefoglalójaként elmondta: szerinte továbbra is tervgazdálkodásban gondolkodunk, éves, ötéves tervekben, viszont a piacgazdaság fő jellemzője az óra és perc. Szemléletünkön ezért sürgősen változtatni kell. A konferenciánkról beszámolt a TV Objektív, a Duna TV, a Népszava, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, a Világgazdaság, a Napi Gazdaság, a Kelet-Magyarország, a Hajdú-bihari Napló, az Észak-Magyarország, az IKM Sajtószolgálat márciusi száma, továbbá a Gazdaság és Gazdálkodás februári száma ? olvasható a Gépipar 1995. 3-4. számában.