ZETApress

Az elkövetkező hetekben a ?90-es évekre emlékezünk. Szavas István akkoriban a Gépipar havilap főszerkesztő-helyettese volt. Akkori írásait napi rendszerességgel közöljük rovatunkban.

1994-ben Dr. Hatvani Szabó János, az ÁVÜ ügyvezető igazgatója reális képet szeretett volna viszontlátni a sajtóban a privatizációról. ? Igazgató Úr! Önök megint valami újszerű dologgal rukkoltak ki a magyar közéletbe ennek a sajtóklubnak a megnyitásával. Annak ellenére, hogy ragyogóan felkészült szóvivőt örökölt elődjétől, Dr. Csepi Lajos úrtól, állandóan támadások érik a marketingtevékenységüket. Sok újságíró úgy érzi, hogy Önök néhány újságírót előnyben részesítettek az információk adása szempontjából a többiekkel szemben ? kérdeztük tőle ?94. elején.

HSZJ: Én erről így nem értesültem. Az Állami Vagyonügynökség a korábbi időszakban is nagy súlyt helyezett arra, hogy a tevékenysége nyilvános legyen: a tevékenység eredményeiről a sajtónak, a rádiónak, televíziónak folyamatosan beszámoljon. A teljességre való törekvés nélkül felsorolnék néhány, az ÁVÜ által használt közhasznú információ hordozót Ilyenek a privatizációs útmutató kiadványok. Ezek célja, hogy mindenki számára világossá, áttekinthetővé, közérthetővé tegyék a jogszabályokat, amelyek között a tulajdonszerzés megvalósul. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű a Privatizációs Füzetek. Ebben a sorozatban a privatizációs technikákra, valamint a privatizáció egyéb, közérdeklődésre számot tartó módszertani és eljárásbeli kérdéseire vonatkozóan kap az érdeklődő a gyakorlatban is jól használható tájékoztatást.

A Provinfo hetente megjelenő folyóirat, az aktuális információk, hírek mellett közli és szükség szerint kommentálja, megmagyarázza a privatizációval kapcsolatos új jogszabályokat. A potenciális vevők részére rendelkezésre álla fényképes katalógus is, amely megfelelő információkat nyújt az ÁVÜ által megvételre kínált állami vagyonról. Az ÁVÜ a privatizációs kínálatát bemutató információkat az elektronikus információs rendszerek útján történő terjesztéshez adatbázis formában is előállítja, amelyhez hozzá lehet férni.

Mindezek ellenére az első időszakban ez a tevékenység nem volt igazán eredményes. Nem találtuk meg azokat a pontokat, azokat az újságírókat, azokat az orgánumokat, amelyek ezt az általunk kívánt, és a lakosság részéről is egyre inkább jelentkező nyilvánosság iránti igényt teljes mértékben biztosítani tudtak volna. Nagyon sok próbálkozásunk volt. Ez a sajtóklub is az egyik ilyen próbálkozás, amivel azt szeretnénk elemi, hogy kötetlen beszélgetés formájában a tabu témákat is érintve a privatizáció legapróbb részleteire is rá lehessen kérdezni, a vagyonügynökségnél. Az újságírók pedig a kérdésekre adott válaszok rezüméjét leszűrve tájékoztathatják az olvasókat.

? Felmerült bennem a következő gondolat. Amit a biztosítóintézetek csináltak, pályázatokat hirdettek tevékenységük bemutatására. Vagyis, kibővíteni lehetne azon sajtóorgánumok körét, amelyeket Önök eddig még nem vontak be reklámtevékenységükbe. Mi az Ön véleménye?

HSZJ: Én három hónapja vagyok az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója, és ez alatt folyamatosan keresem azokat a nyilvános lehetőségeket, amelyeken azÁVÜ tevékenységét bemutatva elősegíthetem a reális kép kialakulását. Amit most Ön javasolt az ebbe az irányba mutat. Én bármelyik sajtóorgánum képviselőjét szívesen fogadom, és beszélek együttműködési lehetőségekről, ebben még a finanszírozási lehetőségek is benne foglaltatnak. Áz egyetlen kérésünk az, hogy reális képet mutassanak a magyar privatizációról, a privatizáció eredményeiről. Természetesen tegyék hozzá a véleményüket, kommentárjukat, de a tényeket mindenképpen mutassák be ? jelent meg a Gépipar 1994. 5-6. számában.

Egységes ellenőrzési rendszer kellene

Dr. Hatvani Szabó János, az ÁVÜ ügyvezető igazgatója, kinevezéséig az ÁVÜ Ellenőrzési Igazgatóságát vezette. A Gépipar nevében ?94 őszén kértük a véleményét az Állami Számvevőszék lezárult vizsgálatáról és az állami ellenőrzési rendszer jelenlegi állapotáról. ? Hogyan értékeli az ASZ által készített revizori jelentést? ? kérdezte Szarvas István.

HSZJ: Az Állami Számvevőszék visszatérő ?vendége? az Állami Vagyonügynökségnek, hiszen évről-évre ellenőrzik tevékenységünket. Az ASZ számunkra nem a főrevizor mumusát, hanem munkánk egyik nagyon fontos segítőjét jelenti. Általános tapasztalatunk, hogy az ÁSZ igen korrekt módon dolgozik, mint tette azt most is. Csak köszönet jár érte. Amin időről-időre elvitatkozunk az az elmélet és a gyakorlat ellentmondásaiból fakad. A számunkra felrótt hibák java része is ebből adódik. Legutóbb például a versenyeztetés értelmezése és gyakorlata körül alakult ki ilyen természetű vita.

? Az ÁSZ vizsgálata azt mutatta ki, hogy az A VÜ garanciavállalásai nem voltak szabályszerűek. Erről mi a véleménye?

HSZJ: Ebben az esetben is az elmélet és a gyakorlat ellentmondása érhető tetten ? a mi felfogásunk szerint. Való igaz a törvény szerint minden egyes garanciavállalás ügyében a pénzügyminisztertől kell írásban engedélyt kérni. Ám ha ezt az utat így tartottuk volna be, sok esetben már nem lett volna a garanciát kinek kiutalni. Ezért megegyeztünk a PM-mel, hogy bizonyos összeghatár alatt egyszerűsítjük a szolgálati utat. így a dolog működőképes volt. A gyakorlati indokokat az ÁSZ is akceptálta, de az ő feladatuk mégiscsak a törvény betartásának ellenőrzése, s eggyel gyarapodott a ?bűnlajstromunk?.

? Mi a személyes véleménye az állami ellenőrzésjelenlegi rendszeréről, viszonyítva az 1990 előttihez?

HSZJ: Megítélésem szerint jelenleg az állami ellenőrzés egységes rendszeréről beszélni nem lehet. Különböző területeken működnek elegendő számban hatóságok, kisebb-nagyobb hatásfokkal. Az 1990 előtti ellenőrzési rendszer viszont a gazdasági élet és az intézményi rendszer egészét átfogta, tehát egy komplex ellenőrzési rendszerként működött. Én célként határoznám meg, hogy rövid időn belül újból megvalósítsunk egy egységes ellenőrzési rendszert.

Ennek létrehozására a legalkalmasabbnak az Állami Számvevőszéket tartom. Gondolom, hogy garanciális elemként olyan törvényi szabályozás kellene erre a komplex állami ellenőrzési rendszerre, amely átfogná a költségvetés ellenőrzésétől kezdve a legkisebb gazdálkodó vagy államigazgatási intézmény belső ellenőrzéséig az egész rendszert ? jelent meg a Gépipar 1994. 9-10. számában.