ZETApress

Az idei Múzeumok Éjszakája megnyitóját tegnap a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartották. Az intézmény azért kapta meg ezt a megtiszteltető szerepet, mert Petőfi születésének 200. évfordulója van. – Főigazgató úr! Kérem avassa be az olvasóinkat, hogy milyen különlegességekkel készülnek erre az éjszakájára! – kérte Szarvas István a megnyitón Demeter Szilárdot.

D.SZ: Petőfiről köztudomású, hogy annak idején azzal vágta ki a biztosítékot a kora irodalmi hatalmasságainál, vagy mondjuk így, a komfortzónán túllépve, hogy ő minden irodalmi műfajban radikálisan újított, minden felülírt, átírt, másképp nyúlt hozzá a témákhoz. Átkódolta a magyar irodalmat, ezért mi is vesszük a bátorságot és egy picit rendhagyó módon nyúlunk Petőfihez. Nem arról szól a történet, hogy szeretnénk a verseket ismét elmondani, ismételni a megszokott műfajban, vagy a megszokott interpretációban, hanem példának okáért hívtunk egy DJ-t, aki a saját szettjeinek zenei világába építi be a Petőfi-idézeteket, és azokra próbál reagálni, tehát párbeszédbe bocsátkozik Petőfivel.

Szintén izgalmasnak ígérkezik Vecsei Miklósék produkciója: Petőfi és Arany levelezését színpadi formációba ültetik át. De ha már Petőfiről beszélünk, és Petőfi örökösének valljuk magunkat, akkor nem tudunk nem beszélni arról, hogy a Cseh Tamás archívum is nálunk van. Nemrég nyílt meg a Cseh Tamás kiállításunk, és történt egy érdekes kísérlet: Cseh Tamás és Csengey Dénes be nem fejezett dalainak folytatását készítette el Beck Zoli és Szőcs Krisztián – ezt is előadják a művészek. Lesz majd Petőfi mémelés, popup-kiállítás, mindenfajta egyéb ilyen-olyan társművészet, ami egy kicsit megengedi ezt a crossover-műfajt. Nyilvánvalóan a tárlatvezetések is rendhagyóak lesznek, nagyon kíváncsiak leszünk arra, hogy a meghívott művészek és kulturális szereplők mit értenek ma Petőfiből, milyen üzeneteket tudnak átadni a látogatók számára.

– Szeretném elmondani, hogy ebben az évben voltam itt egy szintén Petőfivel kapcsolatos rendezvényen, ahol a Színművészeti Főiskola másodéves növendékei szerepeltek. Óriási siker volt. Ők most nem jönnek?

D.SZ: Ha jól emlékszem, Szilágyi Enikő osztálya volt, és azt a produkciót kifejezetten én rendeltem tőlük. Örülök, hogy jól sikerült, mert Szilágyi Enikő színművész hatalmas lélekkel tudja megszólaltatni a verseket. Ez is egy olyan kísérletünk, hogy próbáljuk az összes hangszeren eljuttatni az irodalmat azokhoz a fiatalokhoz, akik nem biztos, hogy már olvasnak, nem biztos, hogy első dolguk kézbe venni egy könyvet, de fogékonyak arra az üzenetre, arra az irodalmi értékre, ami akár Petőfi költészetében, vagy a tágabb értelemben vett magyar költészetben benne van.

– Köztudott Önről, hogy mindig előre gondolkozik a jövőre. Lesz-e olyan magyar költő, akinek jövőre lesz olyan évfordulója, aki miatt a múzeumok éjszakája központi rendezvénye itt legyen?

D.SZ: Írónk lesz, 2025-ben Jókai bicentenárium következik, és akkor Jókai Mórról kell majd megint csak relevánsan beszélnünk, illetve Jókai Mór kapcsán kell beszélnünk arról, hogy a magyar kultúra milyen módon tudja megőrizni azokat az értékeket, azokat a fundamentumokat, amelyekre a jövőt lehet tervezni. Tehát most Jókai következik, és azon gondolkodunk, hogy miként tudjuk őt körbevenni. Van pár elképzelésünk, hogy ne csak az íróról beszéljünk, hanem a növénytermesztőről, a tágabb értelemben vett gazdálkodóról, vagy az utópia-gondolkodóról. Azt vizsgáljuk, hogy az utópiák mennyire váltak valóra. Amit Jókai megírt, az a Magyarország volt valós sok évtizedig, egészen a II. világháború utáni korszakig, tehát a kommunizmus bekövetkeztéig. Tehát, hogy a Jókai-Magyarország és a mai Magyarország között mik a különbözőségek és a hasonlóságok. Jókai ebből a szempontból nagyon izgalmas szerző, és nagyon jól mesél. Úgy gondolom, hogy nekünk nemcsak a múzeumoknak, hanem az egész kultúrának, a természet-ember kultúrának. Újra és újra el kell mondanunk a saját történetünket, pláne ilyen őrült időben!

– Ön a mai sajtótájékoztatón szólt arról, hogy annak ellenére, hogy nagyon forró nyár elé nézünk, akkor is lesznek programok. Ezekről mondjon kérem egy-két gondolatot!

D.SZ: Hála Istennek sikerült befejeznünk az egyik dédelgetett tervemet: összenyitottuk a Károlyi-palota udvarát a Károlyi-kerttel és egy nagy zöldövezeti park alakult ki. Gyakorlatilag visszanyitottuk a Károlyi-palota természetes állapotával. És hát az öregek még emlékeznek rá, hogy annak idején, nem is olyan régen, pár évtizeddel ezelőtt rendszeresen voltak itt különböző délutáni kamara-előadások, pódiumműsorok, és ezt a gyakorlatot szeretnénk újra meghonosítani. Célunk pályakezdő zenészeket, zeneiskolásokat, különböző művészpalántákat meghívni ide, utcazene-feelinget adva,picit ilyen váratlan eseményszerűen, de lehetőséget adni nekik, hogy ezeket a pódiumműsorokat előadhassák. Annak a közönségnek, aki egyébként nem feltétlenül a múzeumba jön, hanem egész egyszerűen csak itt pihen, remélhetőleg felhasználná a zöld gyepet. A kert tervezésekor már gondoltunk arra, hogy forró nyaraink lesznek, ezért az udvarban elhelyeztünk párakapukat.