ZETApress

A Magyar Tudományos Akadémia zsúfolásig megtelt Dísztermében Adam Riess Nobel-díjas csillagász tartott nagy sikerű előadást 2023. április 19-én szerdán. Elmondta, hogy kutatócsoportja hogyan fedezte fel az univerzum tágulásának gyorsulását, és a sötét energia természetének megértése miért jelenti az asztrofizika és kozmológia egyik legnagyobb megoldatlan rejtélyét.

A Nobel-díjas csillagász előadásában arra is kitért, hogy a legfrissebb kutatások szerint az univerzum továbbra is ellenáll minden arra irányuló vizsgálatunknak, hogy minél pontosabban megértsük a működését.

Adam Riess 1969. december 16-án született Washingtonban, 1992-ben végzett a Massachusetts Institute of Technologyn és 1996-ban a Harvard Egyetemen szerezte doktori fokozatát. Előbb a Kaliforniai Egyetem munkatársa volt Berkeley-ben, majd 1999-ben a Space Telescope Science Institute munkatársa lett. 2005-től a Johns Hopkins Egyetem professzora.

1998-ban Brian P. Schmidt amerikai-ausztrál csillagásszal közösen vezette a High-z Supernova Search Team kutatási projektet, amelynek során az Ia-típusú (Egy a) szupernóvákat figyelték meg. A szupernóvák fényessége és vöröseltolódása alapján azt találták, hogy messzebb vannak, mint ahol az érvényes kozmológiai modellek alapján lenniük kellene és ebből arra a következtetésre jutottak, hogy az univerzum gyorsulva tágul.

A kutatócsoport 1998-ban tette közzé eredményeit. A felfedezést az év tudományos áttörésének választotta a Science Magazine, illetve elismerésként Schmidt, Reiss és Perlmutter 2006-ban közösen megkapták a csillagászati Shaw-díjat, 2011-ben pedig a fizikai Nobel-díjat. Riess jelenleg a Higher-Z SN Search kutatási programot vezeti, amelyben a Hubble űrtávcső segítségével igyekeznek felfedezni a legtávolabbi látható szupernóvákat.

– Professzor úr! Hogyan befolyásolta az életét a Nobel-díj odaítélése, hogyan változott meg a karrierje? – kérdezte tőle Szarvas István az előadás után, mivel három médium lehetőséget kapott interjúkészítésre.

A.R: Azt mondanám, hogy ugyanúgy folytatom a kutatásaimat, mint korábban, csak sok meghívást kapok érdekes eseményekre, amelyeket meg kell, hogy mondjam, nagyon élvezek. De lényegében a szakmai karrierem a régi mederben folyik.

– Milyen új eredmények vannak a tanulmányában, amelyet a világegyetem tágulásáról írt, és amiért megkapta a Nobel-díjat?

A.R: Nos, ez a Hubble-féle feszültség kérdése érdekelt engem. Az, lényeg, hogy az univerzum nem ugyanazzal a sebességgel tágul, mint amit jósoltak/kiszámoltak nem sokkal az Ősrobbanás utánra. És ez egy nagy rejtély.

– Milyen tanulságokat vonhatunk le az univerzum tágulásának felfedezéséből az asztrofizika mellett?

A.R: Azt mondanám, hogy a kísérlet mindig jobb, mint az elmélet, hogy mindig tovább kell keresnünk, és ezt csináltuk, és folytatnunk kell.

– Kikkel működik együtt – tudósokkal és kutatócsoportokkal – elméletének és kutatási terveinek fejlesztése érdekében?

A.R: Azzal is, hogy most itt vagyok ezen a találkozón, együttműködöm a tudósokkal a világ minden tájáról. Az itt élők nagyon okosak, különböző nézőpontjuk van, érdekes adatokat figyelnek meg, és így ez egy nagyszerű tudásmegosztás.

– Milyen hatással lehet az Ön kutatási területe a jövőbeli technológiai fejlesztésekre és a világűrre?

A.R: A magyarázat a következő: A technológia általában sokkal később követi az ilyen munkákat. Ez igazából alapkutatás. Amikor pédául Einstein kifejlesztette az általános relativitáselméletet, nem tudta, hogy a GPS-rendszerben és a telefonunkban fogjuk majd ezt az elvet helymeghatározásra használni. Ezek a fejlesztések sokkal-sokkal később jelentkeznek csak a gyakorlatban.

– Mit gondol, hogyan tudja az egész társadalom hasznosítani a tudományos eredményeket?

A.R: Nos úgy értem, hogy közzétesszük őket és mindenki láthatja ezeket. Igen. Tehát igazából nyíltnak kell lenni, mindenkinek látnia kell! Semmi sem titkos, semmi sincs elrejtve. Ez az egész társadalomnak szól.

– Mit gondol az űrkutatás jövőjéről, és milyen lehetőségeket lát a Magyarországgal és a kutatókkal való együttműködésre itthon és világszerte?

A.R: Azt hiszem, a világűr sok ember számára érdekes, és igen sokan dolgozunk rajta együtt. A világűr senkinek sem a tulajdona, ezért úgy gondolom, hogy ez egy természetes terület az együttműködésre.