ZETApress

Bevezető a mentős sorozat elé

Több mint egy évtizeddel ezelőtt egy hónapot a mentősök között tölthettem. Valaha ? 25-30 évvel ezelőtt ? jómagam is kivonuló mentősként szolgáltam valahol vidéken, így nem volt gond sem alkalmazásommal, sem az alkalmazkodásommal. Még fizetést is adtak azért, hogy náluk szekundáltam. Nem volt valami sok, mindössze 24 ezer forint havi fix. Ennek ellenére igyekeztem pártatlanul szemlélődni, s hozzáértőként, de nem a szakértő kritikájával megírni a látottakat.

Először talán a szekundáns fogalmát kéne elmagyarázni. A mentőknél senki sem ülhet úgy a kocsiba, hogy bejön az utcáról, s rögvest önállóan dönt kivonuló mentődolgozóként a betegek sorsáról. Először plusz-emberként, egy vele azonos beosztásúval együtt vonul ki hetekig, s lesi el annak fogásait. Ápolót ápoló mellé, sofőrt sofőr mellé, míg orvost, vagy mentőtisztet orvos vagy mentőtiszt mellé osztanak be. Csak akkor kaphat jogot az önálló döntésre, csak akkor osztható be önálló munkára, ha szakmai felettese a néhány hetes-hónapos szekundálás alatt megbizonyosodott szakmai alkalmasságáról. Attól, hogy valaki a kórházban kiváló orvos, nem biztos, hogy a mentőmunkára is alkalmas.

Az azóta már rég megszűnt Delej utcai esetállomásra kerültem. Ellátási körzetünk a VIII., a IX., a X., és a XVI. kerület volt. A mentőállomás egy józsefvárosi kolóniában, egy lepusztult épületben, a hírhedt Fekete Lyuk felett kapott helyet. Szomszédságában volt egy omladozó víztorony. Ez látta el ivóvízzel az egész környéket, így lebontani sem lehetett. Ledől az magától is! ? mondták többször kollégáim, mert a mentőállomást állítólag emiatt nyilvánították korábban életveszélyesnek. Akkor még nem tudták, hogy hol legyen az új állomás, mert a kollektíva szeretett volna együtt maradni. Az állomás megszűntekor aztán a dolgozók más-más helyre kerültek, mert a mátyásföldi állomás csak később készült el.

Mostoha elhelyezési körülmények

A kolóniában lévő helyiségek roppant szűkösek voltak, mert nappal egyszerre nyolc, míg éjszaka hat ember volt ott. A reggeli és esti váltásnál viszont ennek kétszerese kerülgette egymást. S hogy miért volt ennyi ember itt egyszerre? Egy kiemelt orvosi és egy esetkocsi teljesített szolgálatot a nap 24 órájában. A KIO-n csak orvos lehet, az esetkocsin mentőtiszt is elég. Ha nincs orvos, ha mindkét kocsin mentőtiszt szolgál, akkor mindkét kocsi esetkocsiként funkcionál. Volt még rajtuk kívül nappal ? 7-től 19 óráig ? egy orvos nélküli esetkocsi is ? az ONE ? csak szakápolóval és gépkocsivezetővel. A KIO ? mint neve is mutatja ? csak kiemelt feladatokhoz vonul. Ebből van viszonylag kevesebb, így az orvos többet pihen, míg az esetkocsi mentőtisztje sokszor egész nap kapja folyamatosan a feladatokat. Az ONE az egyszerűbb esetekben megy, de neki is orvosi segítséget kell kérnie, ha nem tud megbirkózni a feladattal. Szigorú szabályok mondják ki, mikor kell esetkocsit kérnie.

Ápolói szinten a felvételi követelmények nem túl szigorúak. Az érettségit ma már megkövetelik, de egészségügyi végzettség felvételkor nem szükséges. A szekundálás alatt kell elsajátítani az elemi elsősegélynyújtás szabályait. Meg kell nézni néhány szülést, tudni kell kezelni a rádiót, be kell kötni a sebeket és rögzíteni a töréseket, ficamokat. Nem kell félni, ezekhez a feladatokhoz úgyis esetkocsi megy gyakorlott személyzettel. A zöldfülű újonc jódarabig úgyis csak szállító kocsin dolgozhat. Az úgyis csak trógermunka.

Felvételkor az egészségügyi követelmények sem szigorúak: Az azóta már szintén megszűnt Madách téri Rendelőintézet üzemorvosa mér vérnyomást, hallgat szívet, tapint hasat. Nem kell a kórházakban és az élelmezésnél megkívánt egészségügyi könyv sem. Nem kérnek tüdőszűrő-leletet, nem kell vérvétel és székletvizsgálat sem, mellyel a vérbajt és a károkozó ürítését lehetne kimutatni. Furcsa, hogy az első ellátást végzőknél, az egészségügy előretolt bástyájánál nem kíváncsiak erre. Tőlem sem kértek semmi ilyen igazolást, bár én ezeket már előre beszereztem. Kár volt tehát feleslegesen megszúratnom magam a laboratóriumban.

A gépkocsivezetőknél a felvételhez pályaalkalmassági vizsgálat ? PAV I. ? is kell. Erre a megkülönböztető jelzés használata miatt van szükség. Azoknak a sofőröknek sem kell ám félni, akiknek ezzel a pályaalkalmasságival van gondjuk, mert ápolóknak még jók lehetnek. Pénzük viszont így kevesebb lesz, s nem kapják meg a mentősofőröket megillető nyugdíjkorkedvezményt sem.

Szóltam már korábban a mentőtisztekről is. Ez többféleképpen lehet valaki. Az orvostudományi egyetem ötödik évfolyamában lehet vizsgát tenni elméletből és gyakorlatból, s az egyetem elvégzéséig mentőtisztként félállásban dolgozni. Ezek a fiúk általában az alsóbb évfolyamokon ápolóként szolgálnak, mielőtt ötödiktől mentőtisztek lesznek. A másik módszer, hogy egy ápoló elvégzi a kétéves szakápolói tanfolyamot, majd a négyéves egészségügyi főiskola mentőtiszti szakát. Így mire odáig eljut, legalább 6 év gyakorlat van a háta mögött. Ezek a mentőtiszek viszont az orvosi egyetemre csak az első évfolyamra tudnak bekerülni.

Átalakuló szakápoló képzés

Korábban szakápoló csak egészségügyi szakiskolai végzettség és 10 hónapos szaktanfolyam után lehetett valaki. A gyakorlat azt mutatta, hogy a mentőknél kiképzett szakemberek kórházakba mentek át. Ennek elkerülése érdekében ma már nem küldik szakiskolába az ifjakat OMSZ-ék, csak a kétéves szakápolói tanfolyamra. Ezt viszont a kórházak nem fogadják el, így elvégzőjének ez csak zsákutca. Ha dolgozni akar, a mentőknél kénytelen maradni.

A mentőállomás létszámának nem szóltam a telefonügyeletesről. A budapesti peremállomásokon nincs ilyen feladat. A hívások a 04-re, a Markó utcai Központi Irányítócsoporthoz ? ez a KICS ? futnak be. Ott döntik el, hova küldenek kocsit, melyik állomást riasztják telefonon. Ha a kárhely közelében üres esetkocsi halad, úgy természetesen őket irányítják oda rádión. Ha mindegyik kocsi elhagyja az állomást, az utolsó bezárja az ajtót. A fentiekből adódóan nem érdemes a sérültet, vagy rosszullétest a közeli mentőállomásra vinni ismerőseinek, mert lehet, hogy úgy nappal, mint éjszaka zárt ajtókat találnak. S azt sem tudják meddig?

Az Unió csak 14 órát engedélyez

Orvos, mentőtiszt és ápoló általában 24 órás szolgálatot tölthetett. A 12 órás beosztás jobbára csak a nappalos kocsin ? az ONE-n ? volt. A magyarázat egyszerű: éjszakára nem jön be senki szívesen otthonról. A gépkocsivezetőknél más a helyzet. Ők 14 óránál tovább nem lehetnek tartósan szolgálatban, így ők kénytelenek este 7-kor is váltani. Ez különösen a vidékieknél kellemetlen, hiszen ők kétszer annyit utaznak, mintha 24 órás szolgálatba járnának. S a vonat- és buszmenetrendek is olyanok, hogy inkább a reggeli munkakezdéshez, s a késő esti munkavégzéshez igazítják őket. Sajnos uniós tagságunkkal a 24 órás szolgálatnak a szakdolgozók és az orvosok is búcsút mondhattak, mert a tagországokban 14 óránál többet nem lehet folyamatosan dolgozni.

A továbbiakban napi rendszerességgel igyekszem bepillantást nyújtani a teljesség igénye nélkül a különböző mentőfeladatokba. Szó lesz majd a sérülések ellátásáról, a részegek, narkósok, öngyilkosok problémájáról és a hajléktalanok sanyarú sorsáról. Együttműködést láthatunk a mentők, tűzoltók, rendőrök és polgárőrök között, s lemegy a személyzet a metró aluljáróba is. Különböző kórházakat, más-más osztályokat ismerhetünk meg. A cél mindenütt a beteg legmegfelelőbb ellátása kéne, hogy legyen! Hogy ez mennyire sikerül, ítélje meg a kedves olvasó. S ahol már nincs segítség, ahol már csak a halált lehet megállapítani, oda is az esetkocsit riasztják. Így volt akkor is, amikor a rendőrök többnapos hullát találtak. Igaz ez már csak holnap egy következő történetben olvashatják.