ZETApress

hírportál

Ha megöregszel, már nem kellesz otthon

Esetek egy mentős hétköznapjaiból – 47

Vizit- és receptpénzről, ágy- és étkezési díj bevezetéséről hallunk mostanában. A kilencvenes évek közepén még a mentőszállítási díjat is csak a részegeknek kellett megfizetni, ha be tudták rajtuk hajtani. Alábbi történetünk szereplői így gondolkodás nélkül a mentőkhöz fordulhattak.

Ferencvárosi kocsmához hívják esetkocsinkat, a bejelentő szerint valaki rosszul lett. A késdobálóban ennek rengeteg oka lehet. Leüthették, kábítószert kevertek az italába hogy kifoszthassák, vagy az alkohol ütötte ki. Mi a legrosszabbra számítottunk, de szerencsére tévedtünk. Az idős férfi saját lábán jött fel a pincéből a járdára felesége kíséretében. Vigyék be a férjemet az idegosztályra! – fogad minket, mert nagyon beteg. Itt vannak a régi zárójelentései, biztosan fogadják.

Átvesszük a papírokat. Látjuk belőlük, hogy a férfi már rég kijött az István Kórházból. Beutalója nincs, háziorvosa sem kezeli. Az asszony mégis rögvest el akarja vitetni. Pár házzal odébb laknak, kényelmesen hazasétálhatna, s még mi is elkísérnénk. A nő mégis erősködik. Nagyon beteg ez az ember, s én nem tudom otthon ápolni! Egyébként is el kell mennem otthonról, mondja, s a férjemnek még kulcsa sincs.

Sajnos az idegosztály nem fogadja, így mi csak a Baba utcai detoxikálóba vihetjük, mondjuk. Csak egy kicsit spicces az öreg, így át kell venniük, de így úgy a szállítás, mint a kórházi ellátás pénzbe kerül, mely nem is kevés. Tőlünk minimum hétszáz forintos számlát kap, mert a hetven forintos kilométerdíjat a fővárosban minimum tíz kilométerre kell kiállítani. Ha a kilométeróra többet mutat, a szállítási díj is emelkedik. Hiába mondjuk, a nő csak erősködik. Nem vitatkozunk, irány a pesterzsébeti kijózanító.

A Baba utcában nem problémáznak velünk. Levetkőztetik, megfürdetik, majd kórházi ruhába öltöztetik betegünket. Ruhája pénze, iratai nylon zsákba kerülnek, s minderről kétpéldányos értékleltár készül. A nálunk maradót a kórház ápolója írja alá. S hogy mi ez az értékleltár? Minden eszméletlen, részeg és öngyilkos betegnél fel kell vennünk ilyet, mely tulajdonképp a mentők védelmét szolgálja a későbbi reklamációk esetén. Ha a beteg panaszkodik, hogy szállítás közben meglopták, csak elé teszik a leltárt mondván, hogy már a mentők is ennyit találtak nála. Csak arra nem gondolt még senki, hogy a mentős már eleve kevesebb összeget írna akkor, ha a különbözetet ellopta volna betegétől. Persze ilyen aljasságot egy bajtársról sem szabad feltételezni! Nem is gyanúsítottak még ezzel senkit sem, ha szabályos értékleltárt vetetett át a kórházban.

Újabb nap, újabb szép feladat

A bácsit másnapra már el is felejthettük, s az esetkocsin is új személyzet új személyzet dolgozott. Csak én voltam régi, mert velük szekundáltam. A tegnapi kocsma környékéről, lakásról történt a megkeresés. Valaki megvakult, mondta a bejelentő, s kórházba kellene szállítani. A vakságnak számos oka lehet. Kiválthatja a villám, melynek én fogom a nyelét, de előidézheti metilalkohol-mérgezés is. Mi sem sejtettük, mi van a háttérben. Izgatottan mentünk be a régi bérház lepusztult emeletére, ahol a tegnapi férfi és kardos felesége fogadott. Igaz, csak nekem volt ismerős, hiszen a személyzet, mint fentebb jeleztem, reggelre kicserélődött. Társaim már mindkettőjüknek újak voltak.

Rövidesen kiderült a vakság története is. A férfi fél szemére tíz éve nem lát. Ez tegnap fel sem tűnt nekünk, s a zárójelentést is csak most mutatták meg nekünk. Megtudtuk még, hogy a férfit ma délelőtt engedték ki a kijózanítóból, s a 30-as villamossal szinte háztól házig utazott. Mihelyt felesége meglátta otthon, új taktikát dolgozott ki. Ha az idegosztályra nem tudta elsütni, talán a szemészettel több szerencséje lesz.

A meggyőzés, hogy jobb lesz neki otthon, most sem sikerült. Beutaló nélkül is be kellett vinnünk az István Kórház szemészetére. A kórház orvosa beutaló nélkül is átvette tőlünk, de panaszok hiányában nem tartotta benn. Hiába mondtuk, hogy nemrég ment haza villamossal Pesterzsébetről, mégis szállítókocsit kért, mert nem merte metróval hazaküldeni. Attól félt, hogy fél szemével elvéti a mozgólépcsőt és lezuhan. Azóta sem tudom, felesége hogyan fogadta otthon. Lényeg, hogy aznap újabb mentőszállítást nem kért. Remélem, hogy nem a halottszállítókat értesítette!

Szóljon hozzá!