Gyógyítás a rendőrségen
Esetek egy mentős hétköznapjaiból ? 32
Egy rendőrségi előállító helyiségébe megyünk. Esetkocsink orvosa ismerősként üdvözli a beteget. Igaz, ez az ismeretség eléggé újkeletű. Reggel fél hétkor már kihívták hozzá a. rendőrök, s akkor is a helyszínen hagyta betegét. Csak pár óra telt el azóta, s a férfi újra panaszkodott. A nagydarab, ötven év körüli, kreolbőrű férfit éjszaka vitték be a zsaruk. Családi botrány miatt. kellett előállítani őt. Feleségét úgy elverte; hogy több helyen eltört az arccsontja, állkapcsa. A nő a kórházba, míg a férfi a rendőrségre került.
Szándékosan írtam fogda helyett előállító helyiséget, hiszen a kapitányságon csak ez volt a kilencvenes években. Ebben nincs fekvőhely, csak néhány ülőalkalmatosság. A fogdát néhány éve – több fővárosi kapitánysághoz hasonlóan – azért kellett megszüntetni, mert alkalmatlannak bizonyult feladata ellátásához. A higiéniai és egyéb körülmények olyanok voltak, hogy hosszabb távon nem lehetett itt tartani az őrizeteseket.
Azóta néhány fogda lát csak elfogottakat vendégül hosszú távon a fővárosban; s a környező kerületek is oda szállítják őrizeteseiket. Az előállító helyiségben csak az átszállításig, vagy rövid idejű fogvatartáskor az elengedésig maradhatnak. Az asszonyverő is ilyen helyre került azon az éjszakán. Már beszállítása után néhány perccel panaszkodni kezdett. Régi szívbeteg vagyok, mondta, s a gyógyszereim és zárójelentéseim is otthon maradtak. Nagyon fulladok!
A rendőrségen ilyen esetekre nincs orvos, de mint mindén magyar állampolgár; az őrizetes is jogosult mentőellátásra. A Delej utcai esetállomásról ki is ment a kocsi, de orvosa úgy döntött, hogy a beteg minden különösebb segítség nélkül megéli a reggelt. Helyszínen hagyták hát, pedig a beteg szeretett volna kórházba kerülni. Gondolta, ott legalább van ágy, amibe befekhet. A reggeli váltás idején újra panaszkodott, s az akkor szolgálatba lépő doktornő újra indokolatlannak találta a beszállítást. Tíz óra körül hősünk újra próbálkozott, s legnagyobb megdöbbenésére a reggel megismert doktornőt látta viszont.
Az elszállítás most sem indokolt
A nagydarab férfi ingerülten fogadott. Még mindig nem beszélhettem az előadómmal mondta. Nem tudom, meddig maradok itt? Beteg ember vagyok, azonnal vigyenek kórházba! Nagyon fulladok!
Orvosunk újra megvizsgálta, de most sem állapított meg semmit. Ha kórházba kéne szállítanunk, az a rendőröknek is kellemetlen lenne. Vagy kísérni kéne egy rendőrnek, s a kórházban is folyamatosan őrizni – ami bizony nehezen megoldható feladat lenne -, vagy megszüntetni az őrizetbevételt. Az asszonyon okozott nyolc napon túl gyógyuló sérülések miatt ez sem lenne szerencsés. Így ők is fellélegeztek, amikor megtudták, hogy a férfi nem igényel kórházi kezelést.
Az előadó a folyosón várt bennünket, de kérésünk ellenére sem hajlandó találkozni az őrizetessel. Hadd puhuljon még, mondja, s mi nem avatkozhatunk a kihallgatási taktikába. Emberünket a helyszínen hagytuk, s többet nem is hívtak hozzá. Nem sokáig élvezte már a kerületi rendőrök vendégszeretetét. Olyan helyre szállították át, ahol a rosszfiúk tartós őrizetére vannak berendezkedve. Ott már állandó orvosi felügyelet is van, így oda mentőt valóban csak indokolt esetekben hívnak.
Rabkórházba csak bírósági végzéssel
Természetesen a rendőrségre kerülő gyanúsítottaknak nem kell lemondani a kórházi ellátásról, de ahhoz; hogy a tököli Rabkórházba kerüljenek, élőbb le kell őket tartóztatni. Ezt viszont néhány éve már a bíróságnak kell elrendelni. Megszűntek azok a régi szép idők, amikor a nyomozást vezető ügyész, vagy sürgős esetben egy magasrangú rendőrtiszt is elrendelhette a letartóztatást. Ma már ehhez büntetőtanács – bíró és két ülnök – kell. Őrizetben csak 72 órán át szabad valakit tartani, s ebbe az időbe az ünnep- és egyéb munkaszüneti napok is beletartoznak. Ezért van hétvégeken nappal is állandó bírói ügyelet a Fővárosi Bíróságon és a megyei bíróságokon.
Furcsa lenne, ha egy rablógyilkost azért kéne egy hármas ünnep utolsó napján délben kiengedni, mert letelt a 72 órás őrizete, és nem lenne egy bíró sem, aki letartóztassa. S azt is le kell tartóztatni ünnepnapon is, akinek az országos körözését valamelyik bíróság rendelte el, s épp egy munkaszüneti napon sikerült őt begyűjteni. Bíró hiányában őt is vétek lenne elengedni, ha már végre előkerült.
Az orvos nélküli előállító helyiségeknél más a helyzet. A rendőr nem köteles megítélni, hogy az őrizetes joggal panaszkodik, vagy csak szimulál. Neki minden esetben mentőt kell hívnia, s ezzel letudja a felelősséget a beteg állapotának esetleges romlásáért. Döntsön a mentőorvos a fogvatartott sorsáról, vigye el ő a balhét. Azzal, hogy valakit őrizetbe vesznek, még nem foszthatják meg a gyógyulás, a korszerű egészségügyi ellátás jogától. Csak épp a mentőket hívják így ki gyakran feleslegesen, s az indokolatlan kiszállásokat le sem számlázhatják senkinek. Az őrizetes ugyanis nem hibáztatható, hogy panaszkodik, s a rendőr sem; hogy ezt meghallgatva intézkedik. A mentő még csak hadd száguldjon! Az a dolga. Vagy mégsem?
