Mit tehet egy szakorvos?
Esetek egy mentős hétköznapjaiból ? 25
Az ONE szakápolója sosem hagyhatja a helyszínen a beteget, hanem gyógyintézetbe kell szállítania, írtuk meg a tegnapi történetben. A mai helyszínre orvossal vonulunk, de a sérült így még rosszabbul járt.
Felnőtt sérülthez sem öröm kimenni, de sérült gyermek esetén már útközben összeszorul a gyomor. Milyen lesz meglátni az elgázolt gyermeket, milyen lesz hallgatni a szülő jajgatását? Mi is ezen gondolkodtunk 1995. február elején, miközben a Csepeli-átjáró közelében robogtunk a Delej utcai esetkocsival. A bejelentés szerint egy kerékpározó gyermeket ütött el egy személyautó. Nem tudtuk, ki volt a hibás, de ez nem is lényeges ilyenkor. Nekünk a sérülttel kell foglalkoznunk.
Kiérkezéskor jóval békésebb kép fogad. A 12 éves fiú kerékpárja mellett áll. Szülő sehol. A gázoló is megvan, egy szabálytalanul kanyarodó autós személyében. A sérülés nem jelentős, a lábát ütötte meg. A bicikli is épségben van, akár haza is lehetne kerekezni vele. Az autós szánja-bánja, tettét. A fiút a kocsiba ültetjük. Várom, hogy induljunk, hiszen 15-20 évvel korábban mindig ezt tettem, de orvosunk másként határoz.
Nem viszünk be a kórházba, mondja a fiúnak, mert ezzel az autósnak ártanánk. Nincsen komoly a sérülésed, nyugodtan hazamehetsz! Ha otthon is fáj még a lábad, menj el a területileg illetékes szakrendelőbe, ahol majd megröntgeneznek, s a lábad is kezelik, ha szükségét érzik. Ne akard, hogy egy ilyen apró sérülés miatt a gépkocsivezetőt esetleg megbüntessék! Biztos te is hibás vagy, biztos te sem figyeltél eléggé! A fiú mit is tehetne mást, belenyugszik a döntésbe. Hogyan is vitatkozhatna egy felnőttel, egy orvossal? Egyedül van, nincs szülő, aki szót emeljen az érdekében.
Várjon csak sorára a gázoló és a gyermek
Már indulnánk is haza a rádiós bejelentkezés után, amikor az autós gázoló kéri segítségünket. Hívtam már a rendőröket, mondja, de kérem, hogy önök is sürgessék meg őket! Akkor talán előbb jönnek. Mi nem tehetünk ilyet, feleli ápolónk, mert mi azt mondtuk, hogy nincs a fiún sérülés. Ezek után miért kérnénk rendőröket? Önnek viszont az a jobb, ha türelmesen kivárja őket. Akkor nyugodtan hivatkozhat arra, hogy a mentő sem állapított meg sérülést, s helyszínen hagyta a gyereket.
Közben felírom az elgázolt fiú adatait. Látom, hogy lakása épp útbaesik nekünk hazafelé. Vigyük haza, mondom, hogy ne kelljen újra biciklire ülnie, nehogy újra karambolozzon hazafelé! Hogyan vihetnénk el? ? tiltakoznak a bajtársak. Ha beszállna a kocsiba, később azt mondanák a rendőrök, hogy a mentő vitte el. Ezt nem tehetjük meg a személyautóssal szemben sem. Várja csak meg ő is a rendőröket! S különben se piszkíthatjuk be a kerékpárral a betegteret! Egyébként sem végezhet az esetkocsi hazaszállítást!
Hazafelé sokáig gondolkodom. Vajon jogunk van-e egy gázoló autós védelmében sorsára hagyni egy gyermeket? Vajon nem számít-e ez is cserbenhagyásnak? S ha nincs is komolyabb sérülése, ha ki is bírja hazáig, miért tesszük ki annak a veszélynek, hogy esetleg órákat üljön a szakrendelőben sorára várva. Mi van, ha addigra befejeződik a rendelés, s másnap emiatt kell hiányoznia az iskolából? Tőlünk soron kívül átvették volna a baleseti sebészeten, így viszont mehet a kartonozóba, várhat a röntgen előtt, s késő este lesz, mire hazaér. Ha ONE-val vonulunk, ilyesmi nem történhetne meg. Akkor kötelesek lettünk volna elvinni őt a szakrendelésre, és onnan haza. Lehet, hogy mégsem mindig az orvosos kocsi a legjobb megoldás?
