Segített a GPS, meg a pénzszállító múlt
Elképzelés egy volt mentős hétköznapjairól ? 7
Az alábbi történet akár igaz is lehetne, de puszta kitaláció. Lényege, hogy a megszerzett tudás mindenhol kamatoztatható. Hőse egy szakápoló, aki hosszú évek mentőmunkája után került a rács mögé. Nem követett el semmit, közalkalmazottnak jelentkezett. Mielőtt gyógyítani kezdte a fogva tartottakat és őrzőiket, tett egy rövid kitérőt. Személy- és vagyonőr vizsgát tett, fegyveresen pénzt szállított. Egy félállású kollégája ? egy hivatásos börtönőr ? csalta át a fegyintézetbe, ahol aztán együtt végezték az indokolt betegszállításokat. Most aztán már nem csak a betegeik állapotára, hanem az őrzésbiztonságra is alaposan oda kellett figyelnie!
Óvatosan fordult ki a rabszállító autó a börtönkapun. Törött lábú fogva tartottat vitt gipszcserére a közeli rendelőintézetbe. Párszáz méter után a gépkocsivezető észrevette, hogy követik. Egy személyautó szegődött a nyomukba, mely addig a börtönkapu közelében várakozott. Hogyan rázhatná le, gondolkodott, hiszen betegével mégsem fordulhatott dolga végezetlen vissza, de az őrzésbiztonságra is kellett gondolnia.
Velünk is előfordult már hasonló, amikor pénzt szállítottunk, nyugtatta meg kollégája, de mi nem estünk kétségbe. Gyanús elemek követték a páncélautót. Nem tudtuk, hogy ki akarnak-e rabolni, vagy csak felmérik a terepet egy későbbi akcióhoz. Szerencsére a rendszeres továbbképzéseken belénk sulykolták a megoldást. Rögvest a diszpécsert hívtam az autórádión, bediktáltam neki alkalmi kiérőnk rendszámát, s ő máris a rendőröket hívta. Állandó kapcsolatba lépett velük, s közben a GPS ? a pénzszállító cégnél rendszeresített műholdkövető rendszer ? segítségével folyamatosan informálta őket pillanatnyi helyzetünkről.
A rendőrök megint jókor érkeznek
Eszünk ágában sem volt megállni a banknál, folytatta a fogolykísérő, hanem követőinket minél messzebb csaltuk onnét. Szerencsére nemsokára feltűnt egy rendőrautó, és lekapcsolta az autót. Amíg megnézték a zöldkártyájukat, kipakoltatták a csomagtartót és kesztyűtartót, mi már árkon-bokron túl jártunk. Mint később megtudtuk, az autó egyik utasa körözött bűnöző volt, s az utastérből is több közbiztonságra veszélyes tárgy került elő. Ez az akkori páncélautó elleni akció tehát nagyon nem érte meg nekik. Nekünk csak egy telefonunkba került, mert a rendőrséggel való jó kapcsolatunk akkor is gyümölcsöző volt.
Próbálkozzunk most is hasonlóval, javasolta a szakápoló, s máris a mobiltelefon után nyúlt. A rendőrök köszönték a jelzést, s máris a rabszállító elé indultak. Közben folyamatosan mondták a bévéseknek, hogy merre menjenek. A rendelőintézettől persze messze elcsalták őket a követőikkel együtt, nehogy egy esetleges éles helyzetben ártatlan emberek is megsebesüljenek. A mit sem sejtő követőknek ? a fogvatartott rokonainak ? eszükbe sem jutott, hogy rövidesen egy véletlenszerű közúti ellenőrzésbe futhatnak. Az intézkedésre alkalmas helyszínen aztán a rabszállító visszapillantó tükrében jól látszott, amint a rendőrök félreállítják őket. Hogy mi történt velük, az a bévéseket már nem érdekelte. Megnyugodva haladtak tovább most már valóban a rendelőintézet felé, hogy a gondjaikra bízott fogvatartott megkaphassa a szükséges kezelést. Betegüket ott különösebb késedelem nélkül ellátták, s még az őrzésbiztonság sem ment az egészsége rovására. Ezt ugyanis a szállítás közben is mindig szem előtt kell tartani!
